Reggel jöttem fel BP-re, nagyon szar idő volt, zuhogott a hó és még az M6-on is állt a latyak. A menetstabilizátor visszajelzője többet világított, mint nem. Miután beértem BP-re, hallottam, meg éreztem is, hogy 50 környékén valami ütemesen kopog. Mivel a sebességgel arányos volt, így egyből sejtettem, hogy a gumival lesz a gond. Amikor először megálltam, nem láttam az abroncsokon semmit.
Továbbindultam, de nem múlt el a dolog. A második megállónál pont úgy állt a jobb első kerék, hogy láttam, a futófelületben egy csavar feje van, alatt alátéttel. Mintha nem is véletlen lenne. Kihúzni nem tudtam, szóval nem csak a bordák közé nyomódott be. Vakartam a fejem, hogy mi legyen, de vasárnap gumist találni, kb. esélytelen lett volna.
Volt még egy 20 km-es kitérőm hazáig, így az M7-es felé indultam. Nem nagyon erőltettem, csak 110-120-al. Érd magasságában hallottam egy koppanást, mint ha egy kő lett volna. Aztán beugrott, hogy vagy akár egy, a futófelületből kihulló csavar is koppanhatott a kerékdobon. Elengedtem a kormányt, de elsőre nem tűnt fel semmi. Fél perc múlva megint elengedtem: húz jobbra, mint az állat. "Oh, hogy az a telibevert k.rva élet...."
Vészvillogó, gyors lehúzódás a leállósávban. Már megállásnál hallottam, hogy nagyon surrog a gumi. Nem is ért meglepetésként, hogy teljesen lapos volt, mikor kiszálltam megnézni. Vakargattam a fejem, hogy mi legyen? Autómentő? Vasárnap Paksra letrélerezni a kocsit biztos olcsó mulatság lesz. Mondjuk a pótkerék ott van a csomagtartóban. De elég rövidke az a kerékkulcs, aztán a csavarok meg eléggé be szoktak állni. Meg vajon van a pótkerékben nyomás egyáltalán?
Anélkül nem derülhetett ki, hogy meg nem próbálom. 130-al száguldoztak mellettem a kocsik, eléggé feszélyezve éreztem magam, mert régen marha sok videót néztem arról, hogy a leállósávban állóba belecsattan a figyelmetlen autós. Úgyhogy egyik szemem mindig a forgalmon tartottam, hogy ha kell, időben át tudjak ugrani a szalagkorlát másik oldalára.
A csavarokat meglepő módon, egy kis kerékkulcson ugrálással sikerült meglazítani. Mind az 5-öt. Felemeltem utána a kocsit, örültem, hogy legalább ez a része megvolt. Jöhetett a pótkerék. Amióta megvolt a kocsi, a pótkerék lapos volt, de októberben eszembe jutott azt is felfújni. Na, most ugrik a majom a vízbe. Vajon lesz még benne nyomás? Felraktam, ráhúztam a kerékcsavarokat, majd elkezdtem ereszteni. Kihúztam a kocsi alól a krokit, és lám, a kerékben megvolt a nyomás. Marha boldog voltam.
Persze, azt azért nem lehetne mondani, hogy így minden tökéletes lett. A téli gumijaim ugyanis a 17-es sokküllős felniken vannak, a pótkerekem viszont egy 18-as turbina felni, az eredeti gyári, nyári gumival (VTT-n majdnem eladtam Lexlutor cartárs-nak, most nagyon örülök, hogy mégsem tettem (tőle meg ezúton is elnézést kérek még egyszer :D )). Szóval vakartam egy kicsit a fejem, mert ha ezzel megcsúszok, az csúnya dolgokat tud produkálni. Na meg a kerékátmérő is nagyobb... Úgyhogy csak ilyen 100 körül csorogtam haza a pályán. De végülis mindent el tudtam intézni, amit aznapra terveztem.
Holnap áll a kocsi, aztán kedden gumis...
Sikeresen belefúródott egy nagy csavar a bal hátsómba. Jött a dilemma: téli garnitúrára cserét még korainak tartottam, ennek a nyári garnitúrának még egy hónapot adtam. Kukacos javítással adtam neki még egy utolsó esélyt. Úgy néz ki, hogy nem ereszt.
