Mikor fóliáztattam és kerámiáztattam az autót '21 augusztusában, kaptam ajándékba egy kerámiabevonat ápolót. Elvileg ez segít visszaadni a hidrofób, víztaszító hatást, ha már kezdene csökkenni. Bár a szakember szerint ez utóbbi egyébként nem jelenti a kerámiabevonat romlását vagy eltűnését.
Sokáig halogattam a dolgot, mert azt hittem, hogy egy hosszú, macerás munka lesz, mint mondjuk egy wax-olás, de néztem róla pár videót és rájöttem, hogy nincs itt különösebb hókuszpókusz. Csak át kell törölni vele az autót.
Az eredeti célom az volt, hogy szezon kezdete előtt még megcsináljam ezt az autón, így magabiztosan estem neki a műveletnek. Tényleg nem volt egy nagy tehetséget igénylő dolog. Hogy tényleg hatékony volt-e, az még nem derült ki teljesen, mert egyből el is raktam a garázsba az autót. Mindenesetre elsőre ránézésre jónak tűnt az eredmény.
Sikerült úgy megállnom, mikor októberben szereltem fel a dobbetét-védőt és a kocsi kerekeinél matattam, hogy egy csavarnak, mely a hátsó abroncsba fúródott, pont látszott a feje. Ki tudja, mióta lehetett ott... (vagyis aug. közepénél biztos nem régebben, mert akkor rakattam fel azokat a gumikat). Nem eresztett, így mivel már épp leraktam a kocsit a télre és már nem terveztem utat sehova, nem nagyon idegeskedtem rajta.
Beszéltem a gumissal és mondta, hogy majd csörögjek rá és guruljak oda, megnézi mit lehet tenni. Idén kicsit korábban érkezett a hideg, így október végétől már eléggé be volt táblázva a gumicserékkel. Időpontot kb. másfél hétre tudott adni, viszont én csak jó időben, szárazon gurultam volna oda. Esőben, de főleg hóban, latyakban nem. Az időjárást pedig másfél hétre előre nem lehet kiszámítani. Erre rájött, hogy a november és a december is elég csapadékos lett, így végül újév első hetében jutottunk oda, hogy meglátogassam.
Sikerült is kapásból úgy leparkolni, hogy a csavar pont látszódott. A gumis egy fogóval megmozgatta kicsit, egyből elkezdett sziszegni. Oké, akkor ez átment rajta...
Lekapta az abroncsot a felniről és kiszedte a csavart. Kiderült, hogy egy viszonylag kisebb facsavar és egyenesen ment keresztül a futófelületen, tehát szerencsém van, könnyen javítható.
Persze kicsit aggasztott, hogy mennyire biztonságos így a gumi, hisz azért be szoktak figyelni 250 km/h feletti sebességek is. Megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz gond, mivel egyenesen ment rajta keresztül, nem nagyon roncsolta a teherviselő szöveteket. Ennél jóval nagyobb lyukat is javított már egy X6M abroncsán, ami mégiscsak bő 20%-kal nagyobb teljesítményű és jó 50%-kal nagyobb tömegű autó, mint a Giulia Q. És az elfutott vele addig, amíg le nem kopott róla a gumi.
Hát jó. Az enyémbe végül a legkisebb, 3 mm-es gomba is majdnem nagy lett. Így aztán, hogy végignéztem a javítás menetét is, megnyugodtam, hogy nem lesz itt gond, ennek bírnia kell.
Egy új abroncs 150 ezerbe került volna, így megúsztam 7 ezerből :D
Ismert tervezési hiányosság a Giuliánál, hogy az első kerekek mögött a filc dobbetét előbb-utóbb beszakad a küszöb felett, mert a esős időben, nagyobb sebességnél az oda zúduló víz nyomását nem bírja el.
A probléma kiküszöbölésére merev védő elemeket kell helyezni a dobbetét veszélyeztetett pontjára. Ezek 3D nyomtatóval, PETG-ből készültek. Felhelyezésük nagyon egyszerű. A patent kiszedve tökéletesen passzolnak a küszöbhöz és elég ugyanazt a patentet visszahelyezni, az meg is fogja.
Egy gonddal kevesebb.
Elértük a 20k km-t, ehhez 26 hónap kellett. Épp elhagytuk Tevelt és az országúton fordult át a számláló.
Ahogy az előző posztban említettem, kiderült, hogy a hátsó abroncsok már szinte használhatatlanra koptak. Az előző hétvégi pályanapozásra már nem érkeztek meg az új abroncsok, így a régieket még inkább nullára redukáltam.
Ma viszont felkerültek az újak. Újra gyári szerelésű, Alfa homologizációval rendelkező Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 abroncsokat rendeltettem be. Nem egyszerű hozzájutni, de ügyes gumisom van, tudja honnan kell beszerezni.
Most már újra maximális tapadás mellett lehet használni a hátsó tengelyre adott nyomatékot.
Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok egy pályanapra a Q-val egy olyan pályára, ahol ki lehet autózni. Eddig csak a Hungaroring volt belföldi opció, de régi F1-es pályánk nem keltett bennem csillapíthatatlan vágyat. Így, mikor tudomást szereztem a BPC átadásáról, felcsillant a szemem.
Ahogy elkezdtem utánanézni és egyre többet tudtam meg a pályáról, éreztem, hogy erre az aszfaltcsíkra mindenképp fel akarok hajtani. Nem meglepő tehát, hogy amikor 2 héttel az esemény előtt tudomást szereztem arról, hogy a megtartják a pálya első nyílt napját, rövid teketóriázás után befizettem rá.
Amit a pályáról tudni érdemes, hogy majdnem olyan hosszú, mint a Hungaroring (4115 m vs. 4381 m), a pálya átlagos szélessége viszont nagyobb és a vonalvezetése is izgalmasabb versenyre ad lehetőséget, több egyenessel és gyorsabb ívekkel. A pálya gyakorlatilag alkalmassá tehető lenne Formula 1 versenyek befogadására is, az aszfaltcsík ennek megfelel. Egy ilyen licenszhez azonban még sok egyéb szabálynak is meg kéne felelni és nem mellesleg rengeteget kéne érte fizetniük. De ez az én szempontomból nem volt releváns, örültem, hogy megépült egy ilyen szintű versenypálya tőlem kevesebb, mint 100 km-es távolságra.
A nyílt nap hírére nem csak én, de a Giulia Q-s csoportban is sokan felkapták a fejüket, így csakhamar lettünk onnan 4-en is. Csatlakozott még egy ismerős a Giulia Veloce-jével, tehát 5 autóval érkeztünk. 20 perces etapokra lehetett befizetni és lehetett választani délelőtti és délutáni alkalom között. A délelőttire vettünk jegyet, hogy szabad maradjon a délután, akár még egy strandolás is beleférjen a Balatonban. Rövid levelezés után sikerült leszervezni, hogy egy csoportba kerüljünk mindannyian. Egész héten napsütéses jó időt jósolt az időjárás jelentés, így biztos voltam benne, hogy ez egy jó élmény lesz.
Azonban szombat reggel 7-kor arra keltem, hogy esik az eső. Egyből ránéztem az időjárás előrejelzésre. Sajnos tévedtek a meteorológusok, bizony zuhog az eső itt is és a felhők épp a Balaton felé tartanak.
A kedvem is egyből olyan felhős lett, mint az időjárás, mivel az autón a hátsó abroncsok profilmélysége már a kopásjelző közelébe ért és hiába rendeltem be az új gumikat, azok nem érkeztek meg péntekre, ahogy ígérték. Ezek az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa-k pedig normál profilmélységgel sem brillíroznak az esőben, ebben az állapotban pedig szinte használhatatlanok. Így biztos voltam benne, hogy nem hajtok fel a pályára, mert rendes tempó helyett csak gurulgatni tudnék, valamint a casco-m sem érvényes versenypályán történő kár esetén, aminek így még fokozottabb lenne az esélye.
Már-már úgy voltam, hogy így el sem indulok, de ha már megvettem a jegyet, akkor legalább nézzük meg, hátha nem lesz ott olyan rossz a helyzet. Odafelé úton csak az aggodalmam fokozódott, pontosabban a bizonyosságom, hogy ebből ma semmilyen pályázás nem lesz számomra. Végig zuhogott az eső, egyre fokozódó intenzitással. Az autó fara már a közúti sebességhatárok környékén is meg-megúszott, szóval 70-80-al tudtam csak haladni.
10:30-kor kezdett volna eredetileg a csoportunk, én pedig 10 óra után 10 perccel értem a helyszínre. A regisztrációs sátornál gyorsan megkérdeztem, át lehet-e tetetni az időpontot délutánra - folyamatosan néztem az időjárást, délutánra már napsütést ígért - mert ilyen vizes pályára nem tudok felhajtani. Szerencsére minden probléma nélkül át tudták tenni az időpontot 14:30-ra, így egyből megkönnyebbültem, nem hiúsul meg a tervezett pályázás. 5 autós csapatunkból 2-en velem együtt átkérték magukat erre az időpontra, a másik két tagunk viszont maradt az eredeti beosztásnál vizes pálya mellett is.
A köztes időben megnéztük a pálya széléről a csoportot, amiben eredetileg is mentünk volna. Konstatáltam, hogy helyesen döntöttem. Vízfalat húztak a száguldó autók, egyáltalán nem lett volna biztonságos felhajtanom. Körbenéztünk a parkolóban is, nem sokakat ijesztett el az eső. Rengeteg Porsche volt, szerintem a megjelent autók kb. harmadát ők tették ki. Az olasz vonal főleg Alfákból állt, bár 1-2 Maserati is felbukkant, valamint volt egy pályára épített Lamborghini Huracan is. Ferrarit viszont egyet sem láttam.
Délután fél 3-ra eltűntek a felhők és a pálya is teljesen felszáradt, volt kb. 30 °C, optimálisak voltak a körülmények. Néhányszor be kellett inteni a piros zászlót, ami miatt az időpontunk eltolódott majdnem 3 órára. 14:50 körül viszont felsorakoztunk a boxutcában, majd rövidesen elindították a körünket. Előtte elhelyeztem az autóban egy GoPro-t, aminek a felvételéből készítettem egy videót. Link a bejegyzés végén.
Az első körben igyekeztem óvatosabban haladni, de így is kicsit lendületesebben haladtam, mint amit közúton dinamikusnak nevezünk. Az autó menetmód kapcsolóját D-be (Dynamic) tettem, ez a "polgári" fokozatok között a legagresszívabb. Még itt is be van kapcsolva minden védelmi rendszere az autónak (menetstabilizátor, vészfékező rendszer, stb.), de már jóval közvetlenebbül adja le a teljesítményt és a váltóprogram is olyan fordulaton tartja a motort, hogy minden pillanatban nagy nyomaték álljon rendelkezésre.
2 kör után már kezdett megjönni az önbizalmam, az autó tapadt, az aszfalt kiváló volt, a pálya vonalvezetése szintén tetszett. Ekkor határoztam el, hogy a menetmód kapcsolót átteszem R-be. Ez a Race rövidítése. Az autó ekkor minden segédrendszert kikapcsol, megjelenik egy figyelmeztetés a műszerfalon, aminek az a lényege, hogy "ésszel, mert itt már csak magadra számíthatsz és semmi nem fog megmenteni, hogy ha későn jössz rá, hogy ez nem adja ki". Az autó egy 510 lóerős gokarttá változik, a teljes 600 Nm nyomatékot a hátsó tengelyre leadva. Még a Jóisten is elfordítja orcáját terólad.
Fokozatosan kezdtem egyre jobban hajtani a gépet, folyamatosan a farára figyelve, nehogy egy gyors íven, 160 körül kezdjen el megelőzni a segge. Kissé engem is meglepett, de ilyen száraz, meleg időben még mindig tökéletesen működtek a hátsó Pirelli-k is. Érdekes abroncs ez egyébként. Jogilag nem semi-slick, de azért elég közel van hozzá. Vízen nem működik, 15 °C fok alatt nem működik, de szárazon, meleg időben verhetetlen. Viszonylag szűk az a paraméter tartomány, amiben jól használható, de akkor nagyon jó! És megnyugodtam, hogy ezt még minimális profilmélységgel is tudja.
Ahogy belejöttem, egyre jobban nyomtam neki. Végül 8 kört tettem meg, ami közel 33 km. A fara végig stabil volt. Viszont az elejét kezdte egy kicsit tolni egy idő után. Vagy én kezdtem már túl nagy sebességgel belemenni az ívekbe vagy az első gumik kezdtek túlmelegedni, valószínűleg is-is. Az autót karbon-kerámia fékekkel rendeltem, így a fékek kímélésére nem kellett úgy figyelnem, mint a vasfékeseknek. Fékerő vesztésről így a megtett körök alatt szó sem volt.
Természetesen ez csak ilyen első pályanapos ismerkedés, élvezkedés volt. Ideális ívek, degresszív fékezés, optimális kanyarkigyorsítás és hasonló, pályaautózásnál fontos dolgokat legfeljebb próbáltam megvalósítani, de inkább csak a vezetésre meg az autó viselkedésére koncentráltam.
Videó: Balaton Park Circuit with an Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio (MY21)
Egy ideje érzem, hogy 200 körül/felett enyhén ráz az autó. Eddigi tapasztalataim szerint ez az autó még a 300-at közelítve is csak annyi jelét adta a tempónak (leszámítva, hogy minden nagyon gyorsan suhant el a másik irányba), hogy 250-nél megjött egy erősebb szélzaj. Így hát gyanakodni kezdtem, hogy valami nem stimmel.
A legkézenfekvőbb gyanusított ilyenkor a kerék és a gumik, így bejelentkeztem a gumishoz egy centrírozásra. Csak a hátsó kerekekre, mivel a kormányon nem éreztem rázást, valamint a hátsókon még az első szerelésű gumik vannak. Már közelebb vagyok a 18 ezer km-hez, mint a 17 ezerhez, meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig bírják, mert 13-14 ezerrel számoltam eredetileg. És benézve a kerékjáratba, még egész vállalható profilmélységgel rendelkeztek...
...legalábbis ezt hittem, amíg le nem vettük a kerekeket. A belső oldal már jóval kopottabb, ott már csak egy lehelettel van a megengedett jelzés felett a profil. Egyébként nem aránytalanul van jobban megkopva a belső oldal, szépen csökken a külsőtől a belső oldal felé a futófelület, pont ami várható is a kerékdőlés alapján.
Így viszont egyértelmű, hogy ezzel már nem megyek el még 2-3 ezer km-t. Meg is bíztam a gumist, hogy rendelje be az új Corsa Asimmetrico 2-eseket hátra.
A rázás oka is egyértelműen beazonosítható volt, amin centrírozással nem lehet segíteni. Egyszerűen annyira elhasznált már a gumi, hogy nem kerek az alakja. Megforgatva a gépen, látszik, hogy a felülete ide-oda mozog.
Erre már csak az új abroncsok fognak megoldást nyújtani.
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Csak úgy repül az idő, ha jól mulat az ember. Szóval nem is nagyon értem, hogy telhetett már el 2 év, mióta átvettem az autót, de eljött az ideje a 2. éves szerviznek is.
Mivel a 07.11-ei Rammstein koncertre már kivettem egy szabit, így kézenfekvő volt, hogy aznap délelőtt elszaladok az autóval megejteni az éves revíziót.
A szokásos olaj és szűrők cseréjén túl így a 2. évben a fékolaj is cserélve lett. Kellett még egy fényszóró beállítás is, mivel észrevettem, hogy nem jól áll be a xenon és nagyon magasra világít. Ezt sűrűn jelezték nekem éjszaka a szembejövők is. Most már viszont minden rendben.
A legjobb része a dolognak, hogy anno befizettem a 45k km / 3 éves Easy Care csomagra, így ez a szerviz sem került nekem semmibe :D
Egy szombati napra volt időm kilátogatni idén, azt is csak délután, mivel délelőtt még a félév utolsó vizsgáját le kellett tennem. 3-as lett és én boldog voltam.
