Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

(a dátum most még csak kamu, próbálom minél régebbi időponttal megírni a korábbi eseményeket, hogy a mostanság történtek nagyjából már a valódi idejükkel kerülhessenek be...)

Szóval a garázsban nem engedélyezett (pontosabban akadályozott) a gépi munka. A (garázstelki) szomszédba költözött fiatal párral hamar összehaverkedtem, fel is ajánlotta a srác az áramhasználatot, sőt: a tavasszal végzett kertrendezésük során még kerti, a garázshoz nagyon közeli kültéri aljzat is fel lett szerelve! Mégis úgy voltam, hogy csak legvégső esetben építek erre, mert egyrészt épp napközben nincsenek otthon, másrészt akár a vezetéket, de leginkább a hangot előbb-utóbb felfedezné a vén spiné, semmi kedvem akármilyen szinten is konfrontálódni vele.
Végül a legkézenfekvőbb, csak éppen elsőre bizarrnak tűnő megoldást választottam:
a társasházunk udvarán fogtam hozzá a melóhoz! :-)

Sokszor viccelődtünk Timivel - ő itt nőtt fel - a lakóközösség előrehaladott átlagéletkorával járó jellegzetességeken, most viszont csodálattal kellett adóznom a kollektívának: a sokszor engem is zavaró hangeffektekkel kisért több órás szessönökre a még a későbbieket is beleszámítva semmi kritika nem érkezett, sőt: az öregek nemre való tekintet nélkül meg-megálltak ŐSZINTÉN érdeklődni, mindig volt 1-2 biztató szó!
(viccesen az jutott eszembe, hogy valójában rohadtul zavarja őket, csak rájöttek, hogy ha leállnak velem beszélgetni, addig sem csinálom a ricsajt!!! :-)))))

Képzelt párbeszéd egy lakásból:

-Ááá, már megint az az önjelölt autószerelő építész-hülyegyerek a 12/A-ból! Hát normális, egész délután ordíttatja azt a k..ott flexet! Lemegyek és komolyan kicsavarom a kezéből!!!
-Ugyan Bélám, most leállnál vele huzakodni? Egyből jönne a "nekik már semmi nincs ingyen és semmit nem lehet csinálniuk" önérzetes fiatal-vállalkozói duma!
Inkább kedvesen kérdezősködj a dolgáról: nem az a fajta, aki odavet egy igent vagy nemet! Láttam korábban, elég megszólítani, máris nyomja a kiselőadást a hülye meg balfasz karosszéria-lakatosok barmolásairól, sokszor negyedórákig!
-Drágám,hogy te mekkora ész vagy! :-)))))

Visszatérve az ismert szereplőkre, a legvégén méltatnám a főhőst, a földszinten lakó 80 éves Margó nénit: tőle kértem áramot - és természetesen kaptam is, de olyan szívélyes körítéssel, mintha fordítva lett volna és én segítettem volna neki! (Elmondása szerint "azt szeretné, ha nem vén szemét öregasszonyként emlékeznének rá") Pénzt nem fogad el, mikor befejezem a melót, mindig felhívja a figyelmem, hogy csináljam tovább, ha akarom, miatta nehogy abbahagyjam!
Nagyon hálás vagyok neki, tényleg éljen soká!

Innentől igyekszem visszavenni az elbeszélő költemény jellegből, talán még a programtervet ismertetném kicsit a címszavaktól bővebben...