Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A korábban már szóba került "remek" kis Almerát kell hajtanom. Próbáltam az első hónapokban nem elfogult lenni, és igyekeztem megszeretni az új autómat. Már majdnem sikerült, mikor is elkezdett szólni a kinyomócsapágy. Majd ezek után jött a kellemetlen jelenség, hogy nem mindig emel ki a kuplung. Megbontás után kiderült, hogy mindent cserélhetünk.
Nagyon hiányzott. Viszont egy dolgot sikerült méginkább megerősíteni bennem. Minél előbb szabadulni, és újra Alfába ülni!
Reményeim szerint ezév végén, vagy következő év elején megvehetem az új autót. Pontosat még nem tudok, egy biztos: Alfa 156, remélhetőleg facelift utáni, Guigaro-design-os, és nagyobb mint 1,6.

Hát igen, eléggé régen jártam itt. Az Alfa már végleg nem az enyém, viszont az előző bejegyzésben leírt Mareát meg eladták az orrom elől, mivel a CIB Banknak kb 4 hónapjába telt egy hitelátvállalást elintézni. Majdnem kocsi nélkül maradtam, mikor a cég beszámított egy Nissan Almerat (1,8 benzin). Ez lett az én új-remélhetőleg csak átmeneti-kocsim. Hát köszönőviszonyban sincs az Alfával...

Fájdalmas döntés bizony. Másfél éves együttlét után meg kell válnom álmaim kocsijától. Nem azért, mert komolyabb baja lenne, nem azért, mert más kategóriájú autó kell, vagy összetörtem volna, nem, nem... Semmi más nem kényszerített erre, mint a piszkos anyagiak. Hála a bankrendszernek, a Lehmann Brothers bukásának, a globalizációnak, és a "gazdasági válságnak". Lehet hogy ezek már elcsépelt gondolatok, és okok, de sajnos saját tapasztalatból mondom, és szerintem ti is megtapasztalhatjátok kedves olvasók, hogy ez a fránya válság nagyobb hatással van a mindennapjainkra, mint gondoltuk. Legalábbis én nem gondoltam 2008 őszén, mikor még 1-2 hónapja volt nálam az Alfa, hogy a jó állásom, viszonylag jó fizetésem ellenére sem tudom fenntartani gyerekkori álomautómat.
Persze nem feltétlenül csak a válság miatt hoztam a döntésemet, jöttek egyéb nem várt nagy összegű kiadások is, de azért mégiscsak...
Na mindegy, kár is ezen töprengeni, sajnálni vagy sajnáltatni magam, még így is a szerencsésebbek közé tartozom, akinek még van munkahelye, nincs három generációra előre eladósodva, - igaz nincs is saját lakásom/házam - és van jövője - legalábbis remélem.
Most eladom az Alfát, remélem jó kezekbe kerül, veszek egy szintén olaszt FIAT Marea Weekendet ( 1,8 benzin), és csak bízni tudok abban, hogy Ő is legalább annyi örömöt fog szerezni nekem, mint az előző autóim. Rally versenyekre járás, balatoni hétvégék a Tipoval (részemről kb. 13.000 km) , Németország, Szlovénia, Ausztria, egyetemi évek, stb. a Bravaval kb. 50.000 km.
Majd a felnőtt élet kezdete, a munkába járás, miskolci haverlátogatás, budapesti kiruccanások, spontán esti kiruccanás Bécsbe, a nagy túra Erdélybe, a két kihagyott Alfacity, az ismerősök nagy rácsodálkozásai, ("Jéé ez ennyi mindent tud?" "Így megy egy 1,6-os?" "Hogy lehet ez ennyire kényelmes?" "Tényleg nincs semmi baja?" ). Igen, ez volt az én Alfám. Összesen 25.000 km együtt.
Két dolgot fogadtam meg, amiből egyet biztosan betartok! Az egyik, hogy most a Mareát megpróbálom sokáig megtartani, nem állandóan azon agyalni, hogy milyen kocsit vegyek helyette. Na ez az, amit nem fogok tudni betartani. Egyszerűen tudom, hogy nem megy, mert nem vagyok az a fajta, aki 4-5-6-10 évet közlekedik egy autóval.
A másik, hogy lesz még nekem Alfám... hogy milyen azt nem tudom, 156, 159, 166, a fene tudja, de egyben biztos vagyok: hogy ezt a fogadalmamat betartom, mert akinek volt Alfája, aki belekóstolt ebbe az életérzésbe, az tuti hogy visszavágyik. Mert az Alfa igazán az az autó, amivel élmény az autózás, én 16 óra után is visszaültem volna a volán mögé, hogy még 500 km-t beleverjek.
Az elmúlt másfél évben azt hiszem megéreztem mi az az ALFA AMORE, de csak most értettem meg igazán, ahogy leírtam ezeket a sorokat....

Még az ünnepek előtt át kellett esnie a kicsikének az első "közös" szervizen. Az eddigi szervizei ismeretében olajcsere szerviz kiegészítve gyertyacserével. (pollenszűrő csere még vásárlás előtt megtörtént a klímatisztítás során). A ceremóniához a természetesen gyári alkatrészeket a szebb időket is látott Autófórum-Rieglertől szereztem be. ( Az Alfa értékesítés megszűnk, helyére a Mazdát költöztették, mert a Mazda helye kellett a bővíteni szándékozó Fordnak===> ez van ha több kereskedés egy kézben van, és a tulaj nem más mint egy BANK).
A helyszínt pedig a munkahelyem biztosította....természetesen munkaidő után.... :)
Így csak a 10% amore-s kedvezménnyel (ami az ünnepek miatt több is volt :)) vásárolt alkatrészek könnyítették meg a pénztárcámat.

Végülis a vez.módosítóval kapcsolatban nem sikerült sokmindent elérni. Egy javítószettet küldenek el a pécsiek ingyen, amit berakunk, aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég. Ha 20.000 km-t kibír már elégedett vagyok. Javítás díjat fizetek csak. Ezt az Autófórum-Rieglernél csináltatom (nem azért mert nem bízok a munkatársaimban, hiszen a Mercedesek sem egyszerű szerkezetek, csak nekünk Mercihez vannak célszerszámaink, nekik meg Alfához

Probléma No. 1-
Szerencsére nem a kocsival, hanem a kerkeskedéssel, ahol vettem.
A kicsikéről ugyanis kiderült, hogy megadta magát benne a vezérlésmódosító. Mindez az átvételt követő 4-5 napon.
Felhívtam Pécsett az Ábel Autóházat (itt vettem), hogy ez a problémám jelentkezett, szeretném, ha garanciában megoldanák a javítást. Erre én lettem a világ leggonoszabb vevője, hogy ilyet merek kérni.
Most megy a huza-vona, ki mit vállaljon be, kiváncsi vagyok mire jutok...