Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Szombatra esett most a választás. A nyár lassan elmúlik, hűvösebb az idő.

Szerdán este már legördítettem a ponyvát a kis zöld autóról, igen, megvan még, klassz kis járgány. Fokozódott a hangulat. Beleszagoltam a kabinba, lepörgött pár emlék a közelmúltból. Másnap átnéztem, felfújtam a kerekeket, folyadékszintek, egyebek.

A nap már csak tizenkét és fél órát van fenn, így egy kora reggeli indulás mellett döntöttem. Mikor ébredtem, azzal egy időben hallottam az esőt kopogni a párkányon. Az egész országban csak itt esett. Össze is szedtem pár százast, mondván majd Egerben lemosom (elfelejtettem). Negyed hatkor sikerült a benzinkúttól indulni. Pirkadatkor már Törtelnél jártam, még egy búcsú zápor bekapcsoltatta velem az ablaktörlőt. Újak a lapátok, egész jól kiláttam a kétzsebkendőnyi részen. Közben azon járt az eszem, hogy a vadak ilyenkor visszahúzódnak vajon vagy nekik nem történt semmi. Fél percen belül láttam egy őzet.

Egy komoly motoros raj húzott fel a Bükkbe, én folytattam utam Szarvaskő felé. Elég nagy volt a nyüzsgés, de Mónosbél után kitisztult minden. Szokás szerint Balatonnál következett egy kis ráhangolódás az autóra. Megvan, tán kicsit sok is, mentem is tovább Ózdra hat kis keleti csúszós oldali oda-vissza után. Mi ez a rohadt benzinszag? Telelocsoltam a csomagtartót, meg foltos az autó oldala. Megvan, ha pont a másik oldalról zárom a sapkát, akkor tömít rendesen is. Akkor így. Még mindig tanulok valamit az autóval kapcsolatban.

Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos. A vigyor végig ott maradt, szerencse, hogy van szélvédő, mert különben úgy járok mint az egyszeri motoros. Ez a hullámvasút, nagyszerű ívekkel remek terepe ennek az autónak. Javarészt négyeses, gyakran hármas, párszor ötösben érdemes menni.

Majd Nyustya felé kanyarodtam. Legutóbb ez a rész volt a legemlékezetesebb, ezért kezdtem itt, de most valahogy soknak éreztem az úthibát. A Nyustya felöli felén azért egész jót lehet menni. A gumi most sem szerette. Egy autót sem láttam talán. Nyustyán megfordultam.

Szirk-Turcsok hibátlan, Lubény, Jolsva, Sebespatak, Rozsnyó. Majd fel a hegyre Krasznahorkaváraljától. Felfelé nagyon bejött, a jobbosokat szinte a bója érintésével kellett venni, hátha jön valaki szemben, elég szűk az út. A hágón túl durván lejt, van öt-hat visszafordító, durrogás, visszakettő. Pár helyen volt „közönség” is. Szomolnok-Stósz is remek, változatos kanyarokkal a nagy erdőben át a hegyen, számos visszafordítóval egészen a négyeses részekig. El is határoztam, hogy miután visszamegyek Rozsnyóra tankolni, ezt a vonalat újra be kell futni. Ekkor már igen hiányzott az ebéd, de nem találtam alkalmas helyet. Így az oda-vissza lement ebéd nélkül.

Úgy láttam, hogy Szepespatak felé nem érdemes menni, legutóbb sokan aggattak arrafelé, meg elég hosszú is. Inkább Rozsnyó-Veszverés-Nyilas útvonalat választottam. Pont belenyúltam, rallyverseny volt a hegyen, lezárták a szerpentines részt, meg kellett fordulnom. Jöttek lefelé a 130-as Skodák, mentek velem Jolsva irányában. Durván rövid áttételezésű versenygépek. Bíztam benne, hogy nem Turcsokra igyekeznek, szerencsére Dobsina felé tartottak, én meg nyomtam vidáman egy kövér gázt a henckói elágazásnál balra fel a hegynek, Jolsvának.

Turcsok-Szirk nem hazudik, klasszul vettem a kanyarokat, a technika szépen dolgozott a kezem alatt, gördülékenyen, de tempósan, elégedett voltam.

Zeleznik előtt végre találtam egy pihenőhelyet. Uzsonna-ebédeltem egyet, gyors helyzetjelentés a másnapi túrázóknak. Talán majd ők is mesélnek, milyen a Q-kal errefelé.

Nem álltam rosszul az idővel, belefért még a Rákos-Kövi-Deresk kétszer. Fáradtabb voltam mint reggel, volt már kanyar aznap bőven, a vigyor mosolyra változott, de nem tudtam volna úgy itthagyni Gömört, hogy ne menjek még egy ráadás kört.

Hazafelé a „vizsga” Balatonnál felfelé jól sikerült, gördülékeny, harmadikas, ballábas fékpöcköléssel, visszafordítók kettőben. Régebben az alján is kettesben erőltettem.

Lehetetlen megunni ezt a kis járgányt, az egész autó a vezetőülés, vezetés élménye köré készült. Ha meg kiszállok és ránézek, akkor is egy remekmű. A hatvanas évek autós esszenciája benne van. Gépészkedés, gázfröccsök, a rekedt, érces hangja, a motorfék-hörgés. Egyszerűen nagyszerű. Őrület.

851km húzós, csak a három rátankoláskor és uzsonnakor állt a motor

37499km

kép1 pirkadatkor Törtel és a zápor előtt
kép2 Dénes felett
kép3 ugyanott
kép4 Csíkszentkirály ajándéka Krasznahorkaváraljának
kép5 Stósz és Szomolnok között már a hágón túl
kép6 ugyanott
kép7 uzsonnázóhely Zelezniknél
kép8 alkonyat Tenk után