Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kaptam kölcsön egy szondát, kiváncsi voltam milyen a keverékképzés. Valaki szerint gyári fúvókák teljesen jók a gyári speckós motorhoz mostani benzinnel, mások szerint lehet finomítani. Sajnos a kipufogócső végébe tudtam most csatlakoztatni. Elsőre mutatott valamit, tudom, hogy ezzel a módszerrel kis teljesitmény/fordulaton még jelzésnek sem elegendő, erősen szegény irányba csal a környezeti levegő bekeveredése miatt. De a kérdés inkább a magas tartomány volt, ami a mérés szerint nem teljesen van ősszhangban a Weber kézikönyvben bemutatott jelleggörbével. Inkább szegényebb volt nagy teljesítménynél a kézikönyvben leírtakhoz képest (de még 1 alatt), ami meg ellentmond a nyári tapasztalatokkal.
Centiken múlt, hogy a fodulatszámjel vezetéke odaért.
Jó hir, hogy a fordulatmerő nagyon pontos felfelé, viszont nagy a hiszterézis lefelé irányba mozduláskor.
Tavasszal folyt. köv. ha felkerül a csőre az M18x1.5.

Sokat futott a járgány idén. Lecseréltem az olajat, hogy ne rágja az értékes fémeket a hosszabb állasok során télen.
7387km-t futott eddig ebben az évben, egyben ennyi is ment bele az olajba. Új rekord mindkét esemény.

46371km mióta én hajtom az autót

A másnap megint fagyosan kezdődött, jeges ablakok vártak az autón, így azt eszeltem ki, hogy a reggelt csavargással töltöm míg felszáradnak a hegyi utak. Szádvár, Torna vára, Dernő, Lucska, Andrássy-mauzóleum Krasznahorkaváralján. Jól elment az idő ezzel, egyik ámulatból a másikba estem. Gyönyörű vidék.

Csak nem hagytam annyiban és felmentem kétszer a kis keskeny utacskán, tényleg jobb így napfényben, bár nagy előnye az esti autózásnak, hogy jó előre látja a szembe haladót az ember.

Beugrottam Rozsnyó főterére is, majd Nyilas felé még párat fordultam a durva aszfaltoson, készült is egy emlék videó a gépészkedésről. (nagyon lapos és hitvány leképezése a valós élménynek, csak arra jó, hogy segitsen előhozni az emlékeket)

Elkeveredtem Rudnára, amint a guglit böngésztem, hogy ez hogyan sikeredett így, egy versenyautó csinált három fánkot a község közepén feltartva három-három autót a főúton, majd kilőtt. A szemben lévőket nem láttam a gumifüsttől. Ez kemény mutatvány volt, de lehet csak nekem tetszett...Fél perc múltával mire felocsudtam, lefotóztam a helyszínt. A füst lassan oszlott csak.

Hazafelé Csetnek, Pelsőc, Ragály, Gömörszőlős, Serényfalva, Farkaslyuk, Szilvásvárad. A főszezon ünnepélyes lezárásaként Mónosbélen Gombóc Artúr Vidéki Nyalodájában fagyiztam egyet. A tulaj nagy olasz autó rajongó, volt miről beszélgetnünk.

Sötétben hazabotorkáltam a szokásos Jászapáti, Újszász, Kőröstetétlen útvonalon.

1058km
46235km

Lucska felé
Lucskán
Lucskán
Vasgyár Dernőn, ahol a Lánchíd lánc készült 1844-ben
Andrássy-mauzóleumnál
Krasznahorkaváralja feletti kis utacskán délben
Dénes felett
Ugyanott, csak lentről felfelé nézve
Rozsnyón
Valahol Rudna előtt
Oszladozó gumifüst Rudnán
Gömörszőlősön uzsonnáztam

Hehééjj. Újra túra a Gömörségben. Kis átnézés után jónak ítéltem az autót, olaj feltöltés, mehet. Fél nyolc volt már mikor elindultam.

A balatoni bemelegítő kanyargós most nagyon bizonytalan volt a fehér aszfaltos csúszós oldalon, mintha jégen próbáltam volna menni, óvatosan feljutottam a hágóra, a túloldalon fogta, kicsit meghajtottam az autót.

Osztottam-szoroztam, hogy mikor tankoljak, karcosnak éreztem a Rozsnyót, így Ózdra szavaztam. Egy gyönyörű arany Giulia Q állt a benzinkút parkolójában. Ez bizony Laci barátom autója. Nem beszéltük meg a találkozót itt, de nagy öröm volt összefutni. Vázoltuk ki merre menne a nap során, megegyeztünk egy kora délutáni ebédben valahol Nyilas felett a hegyen.

Engem most egy kanyarodási technika foglalkoztatott, ezért a Ragály feletti jól belátható, csúszós aszfaltú kanyarhoz mentem. Aztán van még kettő ilyen Kánó mellett, ott is töltöttem egy kis időt. Fel-le ez összesen hat alapeset. Közben újra összefutottunk Lacival, ő már leautózta a teljes Ragály-Perkupa-Ragály kört míg én itt szöszöltem a kanyarvétellel.

(Utána szerencsém volt, hogy felkerestem az aggteleki szállást, mert kiderült, este zárt ajtókat találtam volna. Sikerült elinptéznem. Hiába volt nálam egy hálózsák vész esetére, félek, hogy az nem lett volna komfortos fagypont alatt kint az éccakában.)

A Pelsőc-Páskaháza-Kuntapolca-Csetnek részen még csak egyszer jártam, de ez is igazán nagyszerű vonalvezetésű útszakasz. Csetnek után az erdőn keresztül voltak nyirkos részek. Veszverés-Nyilas remek - most a legnagyobb kedvenc -, utána fel a hágóig az 533-on. Ezen az új, sima, fekete, néhol nyirkos aszfalton nem volt túl jó a tapadás. Volt még egy fél órám, visszamentem a tó felé az 535-ösön. Az micsoda hullámvasút Hollópatakig, mentem kettőt, az a biztos. Elindultam lefelé a hegyről, majd jön amikor jön a Giulia Q, nem lehet eltéveszteni, nem kerüljük el egymást.

Nyilason haraptunk egyet, közben megbeszéltük a tapasztalatokat, hogyan kopnak a gumik, merre mi hogyan volt. Magam részéről összeszoktunk az új abroncsokkal. Ők is idomultak, meg én is. Múlt túrán még sokat küzdöttem a kanyar előtti fékezésekkel, de a hideg, néhol kicsit nyirkos aszfalton nem várhatom el azt amit nyáron még a régi gumi teljesített. Egyébként a Nyilas-Veszverés közötti durva aszfalton nagyon jól ment. Ez maradt a nap hátralévő részére a fő terep.

Készült még pár emlékfelvétel a Q mozgásáról egy jól kiválasztott kanyarban, aztán elváltak az útjaink.

Én maradtam még besötétedésig, vagy három-négyszer végigkanyarogtam a távot, pazar gépészkedés, pont az autónak való útszakasz. Gördülékeny, sima haladás, semmi felesleges gépnyúzás, jól ment, vigyorogtam. Persze ekkor már a madár sem járt a hegyen.

Miután a benzin kezdett elfogyni, el kellett menni Rozsnyóra (bő tíz kilométer), majd kigondoltam, hogy újszerű lesz, ha teljes sötétben megnézem a Krasznahorkaváralja feletti kis keskeny utacskát. Sajnos a korabeli lámpa néhol picit korlátozta a haladást, így csak egy kör lett belőle, meg kellemesen el is fáradtam ekkorra már. Jobb is, nem kellene legyalulni az autó oldalát.

550km

Ózdon
Nyilas felé napsütésben
Ugyanott
Nyilas felé alkonyatkor
Fagyos reggel Aggteleken (másnap)
Kánó felé (másnap)
Szőlősardó után, még soha nem láttam napfényben, mindig délután jártam ott (másnap)
Bekoptatva (másnap)
Torna vára romja (másnap)
Kiskovácsvágása (másnap)

Hét óra előtt indultam. Hideg volt, Kocsér felé deres volt a határ mikor a Nap pont szemben kelt fel. Balatonnál a keleti oldal nagyon bizonytalan volt, ezért a nyugati durvább aszfaltoson mentem kettőt ráhangolódásnak. Az új gumi itt hozza amit várok tőle.

Ózdon tankoltam, aztán irány Imola és Kánó a remek kis belátható kanyarokhoz egy kis kanyarodástechnikai gépészkedésre. Három ilyen kiemelt állatorvosi visszaketteses kanyarom van. Oda-vissza hat féle eset. Lehet tanulmányozni az ingamozgást.

Nagy nyugalom volt Szepesremetéig, utána fel a hegyre, majd beugrottam Imrikfalva felé egy darabig, ahol a legjobb a hullámvasút, nem lehet kihagyni, van gyorsulás minden irányban. Hehh, naggyon kemény, ilyet még. Kettőt kellett mennem.

Nyilas és Veszverés közötti szerpentin tetszett most a legjobban, forgalom sem volt, így jópárszor megfordultam rajta. Alkonyodott, de előbb elfogyott az üzemanyag mint az autózási kedvem, elugrottam gyorsan Rozsnyóra, aztán vissza. Jól kigépészkedtem magam míg tök sötét nem lett és a lámpa kevésnek bizonyult. Az új gumikat becsülettel felavattam, kicsit billegve, de maradhatnak. Persze jó húsz fokkal hűvösebb is van már, az elvárást is igazitani kellene ehhez. Végső ítéletet majd jövő nyáron tudok mondani.

600km.

A másnap meglepően fagyosan indult. Sétáltam a határban egy órát mire kilencre a reggeli napon leolvadt az autó és útnak indultam. Felkerestem a régi kedvenc rég nem látott utakat: Nyustya, Szirk, Turcsok. Kár, hogy a Rákos-Nyustya útburkolat nem százas, pedig nagyszerűek a hosszú hármasos, rövid négyeses kanyarok. Felfedeztem, hogy milyen klassz a Nandrás-Rákos és a Kövi-Süvéte útvonal is. No és Deresk-Rákos örök kedvenc szakaszon is voltam párszor.

Kocsér felé
Serényfalván a templom mellett
Ugyanott
Áj melletti vízesések
Alkonyatkor Nyilas felé a hegyen
Utolsó előtti kör során a hágón
Aggteleki reggel, szivatóval alig indult
Jegesen
Megint Kövi mellett a mezőn
Lévárton
Süvétén
Nyustya és Rákos között

Kecskemét-Jászapáti-Ózd-Serényfalva-Ragály-Aggtelek- Ragály-Imola5x-Kánó5x-Perkupa-Torna-Áj-Szepsi-Stósz3x-Imrikfalva-Nyilas-Veszverés3x-Rozsnyó-Nyilas4x-Rozsnyó-Aggtelek

Aggtelek-Pelsőc-Gice-Jolsva-Nandrás-Rákos-Kövi-Lévárt-Kövi-Süvéte-Kövi-Rákos-Nyustya-Szirk-Jolsva-Süvete-Kövi-Nandrás-Jolsva-Gice-Pelsőc-Aggtelek-Imola5x-Kánó5x-Ragály-Ózd-Jászapáti-Kecskemét

1127km
45177km

A féket óvatosan bevasaltam. Sajnos a jobb hátsó sípolt kis sebességénél. Bíztam benne, hogy elhagyja, de nem volt szerencsém. Egy dolgot tudok még tenni, megfordítom a betéteket. Ez sem segített hosszútávon. Idegesítő.

A gumi rémisztően csikorgós és csúszós volt az első métereken, pont mint a Falken volt három éve. Tanultam a múltkori esetből s most egy félreeső részen szépen lekoptattam a külső réteget mielőtt túrára menne. Még nem az igazi, de sokkal jobb mint kezdetben. Egész sokat le kell darálni róla. Eddig nem tűnik reménytelennek.

Nem szeretem a jól működő autót piszkálni, de szükséges volt.

44012km

A forró nyári túrák egyikén észrevettem a tükörben, hogy nagy gázon, magas fordulaton kormol a járgány. Ekkor volt vagy 35-37fok Tornalja előtt. A sejtésem, hogy ezen környezeti körülményen dúsul a keverék. Ilyen a karburátor. Elég összetett a dolog, ha külön az üzemanyagot melegítjük hígítja, míg a beszívott melegebb levegő dúsítja a keveréket. 20-22fok mellett semmi látható kormolás nem volt a próbakörön. Üzemanyag szintet utána ellenőriztem, a 29+/-0.5 sávban van. Ez tökkéletes.

Viszont volt egy kis köhögés a próbakörön, ami idővel eltűnt, de még így sem volt meggyőző a motor vékonyka gázon. Megszakítót cseréltem. 1 fok statikus többlet előgyújtást kapott, ha kopik megy utógyújtás felé, jó lesz.

A gumik teljesen elhasználódtak a túrák alatt. Tetszik, hogy kívül-belül, elöl-hátul teljesen egyformán koptak el, igaz kétszer cserélgettem őket, mert elöl gyorsabb ütemű a kopás. Összeszámoltam: 6 borsodi, 1 kakucsi esős, 10 felvidéki túrát bírtak ki, ez kb. 7x120, 10x180k, azaz nagyjából 2500km hegyi szerpentines részt jelent, kb. 16000km összfutás mellett 2021 elejétől.

Nagyon jól viselkedtek ezek a Falken gumik, így ugyanolyanokat terveztem venni, de januárban két és félszeresére felment az ára, a többi klasszikus nagy márka még egy kettes szorzó nagyjából, így némi lamentálás után inkább egy valamit vettem, régies mintával 84H jelöléssel. A méret továbbra is a gyári 165 R14. Tele vagyok kíváncsisággal milyen lesz ez az új valami. ( a gyárban Michelin XAS 165R14 84H, vagy Pirelli Cinturato ment rá)

Az új gumi megjelenésben elég klasszikus, de látszanak rajta a korszerű alapok. Négy domináns hosszanti csík kis retró mintázat közben futtatva, a szélek mondhatni szokásos mai megoldás, ma szokatlanul szögletes szélekkel, mintha egy klasszik diagonál gumi lenne... Érdekes még, hogy a futófelület is a mai keskenyebb kialakításhoz van közelebb, de nem annyira vékony, mint a Falken volt újonnan (ami ahogy kopott a lekerekítés miatt jelentősen 10-15mm-t szélesedett). Mindez tisztán látszik a tényleg régi konstrukciójú Uniroyal Rallye 380 gumihoz képest, ami 2012-2021 között futott az autón. Az új guminak 7.2mm a barázda mélysége.

Rögzítem itt, hogy a futófelület szélessége hogyan alakult az eddig megismert 165R14-es méretben: Falken új 120mm (ADAC második volt 2019-ben valami hasonló méretben), kopottan 135mm, Uniroyal enyhén kopottan 130, új gumi most 125mm. Az új gumi jóval sarkosabb mint a Falken volt. Ahogy a kopással szélesedik az érintkezési felület, egyben rövidül is, mert a felületi nyomás (keréknyomás) nagyon nem változik. Nehéz megmondani mikor kapaszkodott jobban az élettartama során.

A gumicsere során észrevettem, hogy a hátsó betétek nagyon a végüket járják. Cseréltem őket.

Gyújtaselosztó, Bosch
Uniroyal és Falken
Uniroyal és új gumi
A nullméteres új gumi
'21-ben, '23-ban és a most kiszerelt hátsó betetek
Ekkorka

Nem voltam nagy híve a kétnapos túrának, de most alkalmam nyílott rá és a kíváncsiságom belevitt.

A szokásos átnézés mellett, most a hűtő takarítását is beiktattam. A pajzs alatt a rovartetemek szinte összefüggő réteget alkottak, próbáltam egy ecsettel letisztítani, részleges sikerrel. Oldószerrel és ellenoldali vízsugárral sem tudtam tovább javítani a helyzeten.

Az útvonal nem lehet más mint Gömörség és Szepesség bevált útjain. Kicsit később mint szoktam, de hat előtt indultam.

Első nap Balatonnál kezdtem mint mindig egy kis ráhangolódással a keleti csúszós oldalon. Talán négyet mentem, sajnos sok helyen nagy a bozót, a belátást korlátozza.

Az idő nem szorított, jobban körül tudtam nézni, így jutottam el Serényfalva temploma mellé, fel a dombtetőre. Csodálatosan nyugodt, hűvös és rendezett hely volt, ott reggeliztem.

Aztán hajrá. Rozsnyón teletank, majd fel a hegyre két körben. Ekkor már 31 fok volt az erdei út alján. Nagyszerű kis kanyargós rész, páran jöttek szembe, de nem volt vészes, nem értem utol senkit. A hágó 1000 méteren van, ott gyorsan megfordultam, aztán még egyszer felszlalomoztam a hágóra, figyelni kell a szűk jobbosokban, a bójákat épp csak nem érintve érdemes menni még ezzel a kicsike autóval is. A túloldal a 18%-os lejtővel elég kemény terep a hajtűkanyarok előtt. De hát veszi a gép, vennie kell.

Szomolnokon keresztül gyorsan átugrottam a következő hágóra, aztán le Stószig. Sajnos a felső két kilométeren az útjavítások miatt kapott finom zúzalékot, okosabban kellett menni. Lejjebb ahogy eddig, lehetett szépen gépészkedni, sűrű váltogatás, gázfröccsök. Kellett az oldaltámasz, fogyott a gumi. Remek hely, lemértem, csak 14km egy kör, de nem érezni kevésnek. Négyet mentem mire azt mondtam na így rendben, dél volt már, forgalom semmi. A hágón pár fánkot köröztem a finom kis zúzalékos parkolócskában, aztán otthagytam a porfelhőt, irány a tó.

Szepespatakig üres volt az út, az új 533 is. Most ráértem, többször úsztam, jólesett a hűvös víz.

Négy múlt mikor elindultam Nyilason keresztül Veszverés felé. Ez is egy kiemelt szakasz, lehet gépészkedni bőven Nyilastól lefelé a durva aszfalton, nagyjából a bükki hangulatot adja, de gyakran jóval meredekebb, pont ennek az autónak való. Megfordultam a hegy lábánál, majd fel a hágóig Sedlo Grajnárig, ez egy irányban 22km, ez is 1000m magasan van. Megy ez a kis autó rendesen.

Este hétre értem vissza Aggtelekre, előtte teletank Rozsnyón.

Másnapra az volt az elképzelésem, hogy megnézem milyen visszafelé a Szepespatak-Szomolnok rész, mindig ellenirányban megyek ott. Aztán még egy kis felfedező utat is beiktattam. Pelsőc után Jolsva felé mentem. Varázslatos vidék ez a Gömör, az út mentén mindenhol százéves almafák, rogyásig tele almával, kár, hogy a képek nem adják vissza teljes értékben a látványt. Szép reggel volt. Majd Rákos, Kövi, Deresk, Lévárt. Az is egy kedvenc rész, de legutóbb már nem volt rá idő, erő. Aztán Szirk-Lubény-Jolsva-Csetnek-Henckó-Veszverés.

Veszverés után, az 535 felett a szerpentines rész kicsit forgalmasabb volt a szombat miatt, de csak szembe jöttek páran. Megfordult a fejemben, hogy a sztószi kitérőt most kihagyom, de hát hogyan lehet ilyet tenni, egyet csak szaladtam rajta.

Dénes felett a 18%-os emelkedőn már nem olyan könnyedén mozog az autó, a hajtűkanyarok durván meredekek, egyesesek.

Visszafelé Ragály és Imola között párszor mentem a csúszóson, szépen átlendítve befordult a lenti éles kanyarban. Ezzel ünnepélyesen le is zártam a túra érdemi részét.

Végül azt tapasztaltam, hogy nagyon nagyvonalú voltam az idővel. Másnap csak 250km pluszt mentem, így összesen 1127km-t tettem meg a két nap alatt (egy nap 750-900km szoktam menni). Most 280+250km első osztályú szakaszon, 250km emelt másod osztályon, Kerecsend és Rozsnyó között. Mindez csak 250km-rel több mint amit egy nap alatt meg lehet tenni, de az arány sokat javult.


az eltömített hűtő
Serényfalván
Szomolnok felé
négy túra fékpora
Aggteleken
Gice előtt
Rákos határában
Lévárton a Turul mellett
Deresken
Kövi közelében a patak melletti kaszálón
Szomolnok felé másnap megint
Kőröstetétlen utáni 4km-es tökegyenes szakasz felén

Böngésztem a térképet, de nem találtam jobb utakat, így a legutóbbi útvonal tervével indultam el.
Előző nap átnéztem az autót, valami azt súgta, hogy nézzek rá a váltó és diffi olajszintre is, de alig volt hiány. Kerékfújás, minden rendben, jónak kell lennie.
Tankolást követően, de még jóval öt előtt tudtam indulni. Valóban, Kocsér felé megéri a kis kerülő, elég csak a vadakat figyelni, a kátyúkat nem kell, sima az út. Elég hosszú volt a pirkadat a fátyolfelhők miatt, így jól tudtam haladni a napfelkelte előtt is.
Heves után megakadt a szemem az olajnyomás mutatón, 5-6 bar?! Mi ez? Egy órája vagyok úton, 4.5 kell legyen 4000-nél. Kiokoskodtam, hogy csak a hajnali hűvös viccelhetett meg. Heves hosszú város, vékony gázon haladva biztos lehűlt az olaj a hatalmas olajteknőben.
Fél nyolckor már a balatoni kanyarokon mentem párat, tényleg csúszott nagyon, talán a reggeli pára miatt. Végre felébresztett az egyhangú, álmosító alföldi utazás után.
Serényfalva rendezett terén megreggeliztem, aztán hajrá. Kelemér, Zádorfalva, Ragály. Nem tudtam nem visszamenni az imolai kis utacskára, majd Kanó felé az erdei hajtűkanyart próbálgattam párszor.
Aggtelek, Pelsőc, a Sajó-völgyében Rozsnyóig, ott tankolás.
A krasznahorkai vár mellett az utcai hőmérő 24 fokot mutatott, nyugalom volt az erdei úton, mentem kettőt. Mindig nagy élmény ez a szakasz.
A hágó és Sztósz között most nagyobb volt a mozgás az első két körben párszor meg kellett álljak, mert utolértem valakit. A dél közelgett, a harmadik és negyedik forduló haladós volt. Szerencsére az apróbb úthibákat kijavították az elmúlt egy hónapban. Ez egy nagyszerű útszakasz, lehet gépészkedni.
Aztán irány a tó. Szepespatakig a Gölnic-völgyében jól lehetett haladni a széles, kanyargós úton.
Éppen ahogy a felújított 533-ra kanyarodtam, elengedtem egy gyönyörű, fekete, széleskerekű Z3-at. Elhagyott, majd mentem a tempómban fel a hegyre, élveztem a kanyarokat a tükör aszfalton. Meglepett, hogy a 100m-t jócskán lefaragtam, majd érzékelte ezt ő is. Megindult. Láttam, hogy sokat megtett azért hogy meglépjen, de nem ment, sőt! Ez meg hogy??! Fel lehet úgy menni a hegyre egy széria 56 éves virsli gumis GTV-vel mint egy Z3-mal? Azóta is csak mosolygok ezen, ha eszembe jut.
A tónál úszás közben is felidéztem a korábbi eseményeket, bearanyozta ezt a túrát, az biztos.
Rövidre fogtam a pihenőt, mert az volt a tervem, hogy a Szepesremete-Veszverés szakaszt most kétszer leautózom. Szerencsém volt a forgalmat illetően, így nagy autós élmény lett.
Rozsnyón teletank, lehet nem gurult volna el Ózdig, minek ezen idegeskedni. És így legalább újra mehettem a felújított úton Farkaslyukon keresztül Egerbe.
Nos, a Bükk. Menjek, ne menjek, míg vonatoztam Szarvaskőnél ezt forgattam magamban. Hat óra volt ekkor, korábban sötétedik. Hát végül csak kiraktam az irányjelzőt Felsőtárkány felé. Egye fene, majd ballagok az Alföldön a sötétben inkább. A Bükk most is haladós volt az irányomban. Nagyon megérte felmenni.
Kerecsendtől északra minden része az útvonalnak élvezetes autózást nyújt, csak egyetlenegy kivétel van: Borsodnádasd-Ózd. Kis kerülővel azt is ki lehetne venni.

Nagyot ment a kis Alfa, őrület ez a járgány, megunhatatlan! Meleg van benne, hangos a szélzaj a letekert ablak miatt, elég büdös a kipufogó is néha, de nem számít. Messze felülírja a tiszta gépészkedős autózás élménye, a fürgesége, viselkedése az úton, a gáz és a fék adagolhatósága, a pedáljáték, a kezelhetősége, a hangja. Egyszerűen nagyszerű autózós autó.

896km
42720km

Serényfalván reggeli után
Stósz és Szomolnok között a hagón
Ugyanott
Imrikfalván a tóparton
Valahol Farkaslyuk után (alakul a túraautó megjelenés)
Kőröstetétlenen
Rovargyűjtemény

Szicíliába vetődtem. Nem lehetett kihagyni a lehetőséget, hogy a Targa Florio útvonalát picit megnézzem.
Nem, nem, sajnos nem a GTV-vel, egy bérautó volt az alany, még csak nem is olasz, de négy kereke azért volt.
A circuito piccolo egy részét Castellano és Campofelice di Roccella között irány helyesen legurultam. Kanyar van bőven, de most már nem repülne rajta végig az Alfa 33TT. Tele van megcsúszott autónyi részekkel, ott szikrázna jobb esetben, vagy kidobná az útról. Látszik, hogy geológiailag igen aktív része a Földnek ez a vidék. Nem csoda, hogy most már csak rally kategóriában versenyeznek rajta igazán, ha igaz, az olasz bajnokság része. A mostanában is megrendezett Targa Florio Classico versenyen, ha valaki komolyabban szeretne menni, nem verseny tempóban csak egy dinamikus vezetést céloz, az is nagy kockázatot vállal. Oda lehet ütni a gyári magasságú 105-ös Alfát is szerintem, ha nincs senki, aki mondaná előre mikor merre.
A Collesano Scillato szakasz még keskenyebb út, komoly helyi kitüremkedésekkel. Ellenirányban mentem rajta. Ez is a circuito piccolo része.
A circuito grande Collesano - Isnello között lehet haladósabb, jobb állapotban van még, de jellegre hasonló.
Castelbuorno - Geraci Siculo teljesen új, első osztály. Mindkét irányban mentem rajta, remek.

kép1 útszéli táblák őrzik az emléket
kép2-3 Collesano-Campofelice di Roccella közötti gyakori látvány
kép4 utcai falfestmény Campofelice di Roccellaban, igen ott van a 1750GTV
kép5 Isnello és Castelbourno között
kép6 Scillatohoz közel
kép7 máshol, de nem ritkaság a hóláncos tábla