Vezérműszíj görgőkkel
Vízpumpa
Hosszbordás görgőkkel
Bordásszíj hajtókerék
Üzemanyagszűrő
Olajcsere
309220km
Sokat futott a járgány idén. Lecseréltem az olajat, hogy ne rágja az értékes fémeket a hosszabb állasok során télen.
7387km-t futott eddig ebben az évben, egyben ennyi is ment bele az olajba. Új rekord mindkét esemény.
46371km mióta én hajtom az autót
A másnap megint fagyosan kezdődött, jeges ablakok vártak az autón, így azt eszeltem ki, hogy a reggelt csavargással töltöm míg felszáradnak a hegyi utak. Szádvár, Torna vára, Dernő, Lucska, Andrássy-mauzóleum Krasznahorkaváralján. Jól elment az idő ezzel, egyik ámulatból a másikba estem. Gyönyörű vidék.
Csak nem hagytam annyiban és felmentem kétszer a kis keskeny utacskán, tényleg jobb így napfényben, bár nagy előnye az esti autózásnak, hogy jó előre látja a szembe haladót az ember.
Beugrottam Rozsnyó főterére is, majd Nyilas felé még párat fordultam a durva aszfaltoson, készült is egy emlék videó a gépészkedésről. (nagyon lapos és hitvány leképezése a valós élménynek, csak arra jó, hogy segitsen előhozni az emlékeket)
Elkeveredtem Rudnára, amint a guglit böngésztem, hogy ez hogyan sikeredett így, egy versenyautó csinált három fánkot a község közepén feltartva három-három autót a főúton, majd kilőtt. A szemben lévőket nem láttam a gumifüsttől. Ez kemény mutatvány volt, de lehet csak nekem tetszett...Fél perc múltával mire felocsudtam, lefotóztam a helyszínt. A füst lassan oszlott csak.
Hazafelé Csetnek, Pelsőc, Ragály, Gömörszőlős, Serényfalva, Farkaslyuk, Szilvásvárad. A főszezon ünnepélyes lezárásaként Mónosbélen Gombóc Artúr Vidéki Nyalodájában fagyiztam egyet. A tulaj nagy olasz autó rajongó, volt miről beszélgetnünk.
Sötétben hazabotorkáltam a szokásos Jászapáti, Újszász, Kőröstetétlen útvonalon.
1058km
46235km
Lucska felé
Lucskán
Lucskán
Vasgyár Dernőn, ahol a Lánchíd lánc készült 1844-ben
Andrássy-mauzóleumnál
Krasznahorkaváralja feletti kis utacskán délben
Dénes felett
Ugyanott, csak lentről felfelé nézve
Rozsnyón
Valahol Rudna előtt
Oszladozó gumifüst Rudnán
Gömörszőlősön uzsonnáztam
Hehééjj. Újra túra a Gömörségben. Kis átnézés után jónak ítéltem az autót, olaj feltöltés, mehet. Fél nyolc volt már mikor elindultam.
A balatoni bemelegítő kanyargós most nagyon bizonytalan volt a fehér aszfaltos csúszós oldalon, mintha jégen próbáltam volna menni, óvatosan feljutottam a hágóra, a túloldalon fogta, kicsit meghajtottam az autót.
Osztottam-szoroztam, hogy mikor tankoljak, karcosnak éreztem a Rozsnyót, így Ózdra szavaztam. Egy gyönyörű arany Giulia Q állt a benzinkút parkolójában. Ez bizony Laci barátom autója. Nem beszéltük meg a találkozót itt, de nagy öröm volt összefutni. Vázoltuk ki merre menne a nap során, megegyeztünk egy kora délutáni ebédben valahol Nyilas felett a hegyen.
Engem most egy kanyarodási technika foglalkoztatott, ezért a Ragály feletti jól belátható, csúszós aszfaltú kanyarhoz mentem. Aztán van még kettő ilyen Kánó mellett, ott is töltöttem egy kis időt. Fel-le ez összesen hat alapeset. Közben újra összefutottunk Lacival, ő már leautózta a teljes Ragály-Perkupa-Ragály kört míg én itt szöszöltem a kanyarvétellel.
(Utána szerencsém volt, hogy felkerestem az aggteleki szállást, mert kiderült, este zárt ajtókat találtam volna. Sikerült elinptéznem. Hiába volt nálam egy hálózsák vész esetére, félek, hogy az nem lett volna komfortos fagypont alatt kint az éccakában.)
A Pelsőc-Páskaháza-Kuntapolca-Csetnek részen még csak egyszer jártam, de ez is igazán nagyszerű vonalvezetésű útszakasz. Csetnek után az erdőn keresztül voltak nyirkos részek. Veszverés-Nyilas remek - most a legnagyobb kedvenc -, utána fel a hágóig az 533-on. Ezen az új, sima, fekete, néhol nyirkos aszfalton nem volt túl jó a tapadás. Volt még egy fél órám, visszamentem a tó felé az 535-ösön. Az micsoda hullámvasút Hollópatakig, mentem kettőt, az a biztos. Elindultam lefelé a hegyről, majd jön amikor jön a Giulia Q, nem lehet eltéveszteni, nem kerüljük el egymást.
Nyilason haraptunk egyet, közben megbeszéltük a tapasztalatokat, hogyan kopnak a gumik, merre mi hogyan volt. Magam részéről összeszoktunk az új abroncsokkal. Ők is idomultak, meg én is. Múlt túrán még sokat küzdöttem a kanyar előtti fékezésekkel, de a hideg, néhol kicsit nyirkos aszfalton nem várhatom el azt amit nyáron még a régi gumi teljesített. Egyébként a Nyilas-Veszverés közötti durva aszfalton nagyon jól ment. Ez maradt a nap hátralévő részére a fő terep.
Készült még pár emlékfelvétel a Q mozgásáról egy jól kiválasztott kanyarban, aztán elváltak az útjaink.
Én maradtam még besötétedésig, vagy három-négyszer végigkanyarogtam a távot, pazar gépészkedés, pont az autónak való útszakasz. Gördülékeny, sima haladás, semmi felesleges gépnyúzás, jól ment, vigyorogtam. Persze ekkor már a madár sem járt a hegyen.
Miután a benzin kezdett elfogyni, el kellett menni Rozsnyóra (bő tíz kilométer), majd kigondoltam, hogy újszerű lesz, ha teljes sötétben megnézem a Krasznahorkaváralja feletti kis keskeny utacskát. Sajnos a korabeli lámpa néhol picit korlátozta a haladást, így csak egy kör lett belőle, meg kellemesen el is fáradtam ekkorra már. Jobb is, nem kellene legyalulni az autó oldalát.
550km
Ózdon
Nyilas felé napsütésben
Ugyanott
Nyilas felé alkonyatkor
Fagyos reggel Aggteleken (másnap)
Kánó felé (másnap)
Szőlősardó után, még soha nem láttam napfényben, mindig délután jártam ott (másnap)
Bekoptatva (másnap)
Torna vára romja (másnap)
Kiskovácsvágása (másnap)
Hét óra előtt indultam. Hideg volt, Kocsér felé deres volt a határ mikor a Nap pont szemben kelt fel. Balatonnál a keleti oldal nagyon bizonytalan volt, ezért a nyugati durvább aszfaltoson mentem kettőt ráhangolódásnak. Az új gumi itt hozza amit várok tőle.
Ózdon tankoltam, aztán irány Imola és Kánó a remek kis belátható kanyarokhoz egy kis kanyarodástechnikai gépészkedésre. Három ilyen kiemelt állatorvosi visszaketteses kanyarom van. Oda-vissza hat féle eset. Lehet tanulmányozni az ingamozgást.
Nagy nyugalom volt Szepesremetéig, utána fel a hegyre, majd beugrottam Imrikfalva felé egy darabig, ahol a legjobb a hullámvasút, nem lehet kihagyni, van gyorsulás minden irányban. Hehh, naggyon kemény, ilyet még. Kettőt kellett mennem.
Nyilas és Veszverés közötti szerpentin tetszett most a legjobban, forgalom sem volt, így jópárszor megfordultam rajta. Alkonyodott, de előbb elfogyott az üzemanyag mint az autózási kedvem, elugrottam gyorsan Rozsnyóra, aztán vissza. Jól kigépészkedtem magam míg tök sötét nem lett és a lámpa kevésnek bizonyult. Az új gumikat becsülettel felavattam, kicsit billegve, de maradhatnak. Persze jó húsz fokkal hűvösebb is van már, az elvárást is igazitani kellene ehhez. Végső ítéletet majd jövő nyáron tudok mondani.
600km.
A másnap meglepően fagyosan indult. Sétáltam a határban egy órát mire kilencre a reggeli napon leolvadt az autó és útnak indultam. Felkerestem a régi kedvenc rég nem látott utakat: Nyustya, Szirk, Turcsok. Kár, hogy a Rákos-Nyustya útburkolat nem százas, pedig nagyszerűek a hosszú hármasos, rövid négyeses kanyarok. Felfedeztem, hogy milyen klassz a Nandrás-Rákos és a Kövi-Süvéte útvonal is. No és Deresk-Rákos örök kedvenc szakaszon is voltam párszor.
Kocsér felé
Serényfalván a templom mellett
Ugyanott
Áj melletti vízesések
Alkonyatkor Nyilas felé a hegyen
Utolsó előtti kör során a hágón
Aggteleki reggel, szivatóval alig indult
Jegesen
Megint Kövi mellett a mezőn
Lévárton
Süvétén
Nyustya és Rákos között
Kecskemét-Jászapáti-Ózd-Serényfalva-Ragály-Aggtelek- Ragály-Imola5x-Kánó5x-Perkupa-Torna-Áj-Szepsi-Stósz3x-Imrikfalva-Nyilas-Veszverés3x-Rozsnyó-Nyilas4x-Rozsnyó-Aggtelek
Aggtelek-Pelsőc-Gice-Jolsva-Nandrás-Rákos-Kövi-Lévárt-Kövi-Süvéte-Kövi-Rákos-Nyustya-Szirk-Jolsva-Süvete-Kövi-Nandrás-Jolsva-Gice-Pelsőc-Aggtelek-Imola5x-Kánó5x-Ragály-Ózd-Jászapáti-Kecskemét
1127km
45177km
A féket óvatosan bevasaltam. Sajnos a jobb hátsó sípolt kis sebességénél. Bíztam benne, hogy elhagyja, de nem volt szerencsém. Egy dolgot tudok még tenni, megfordítom a betéteket. Ez sem segített hosszútávon. Idegesítő.
A gumi rémisztően csikorgós és csúszós volt az első métereken, pont mint a Falken volt három éve. Tanultam a múltkori esetből s most egy félreeső részen szépen lekoptattam a külső réteget mielőtt túrára menne. Még nem az igazi, de sokkal jobb mint kezdetben. Egész sokat le kell darálni róla. Eddig nem tűnik reménytelennek.
Nem szeretem a jól működő autót piszkálni, de szükséges volt.
44012km
A forró nyári túrák egyikén észrevettem a tükörben, hogy nagy gázon, magas fordulaton kormol a járgány. Ekkor volt vagy 35-37fok Tornalja előtt. A sejtésem, hogy ezen környezeti körülményen dúsul a keverék. Ilyen a karburátor. Elég összetett a dolog, ha külön az üzemanyagot melegítjük hígítja, míg a beszívott melegebb levegő dúsítja a keveréket. 20-22fok mellett semmi látható kormolás nem volt a próbakörön. Üzemanyag szintet utána ellenőriztem, a 29+/-0.5 sávban van. Ez tökkéletes.
Viszont volt egy kis köhögés a próbakörön, ami idővel eltűnt, de még így sem volt meggyőző a motor vékonyka gázon. Megszakítót cseréltem. 1 fok statikus többlet előgyújtást kapott, ha kopik megy utógyújtás felé, jó lesz.
A gumik teljesen elhasználódtak a túrák alatt. Tetszik, hogy kívül-belül, elöl-hátul teljesen egyformán koptak el, igaz kétszer cserélgettem őket, mert elöl gyorsabb ütemű a kopás. Összeszámoltam: 6 borsodi, 1 kakucsi esős, 10 felvidéki túrát bírtak ki, ez kb. 7x120, 10x180k, azaz nagyjából 2500km hegyi szerpentines részt jelent, kb. 16000km összfutás mellett 2021 elejétől.
Nagyon jól viselkedtek ezek a Falken gumik, így ugyanolyanokat terveztem venni, de januárban két és félszeresére felment az ára, a többi klasszikus nagy márka még egy kettes szorzó nagyjából, így némi lamentálás után inkább egy valamit vettem, régies mintával 84H jelöléssel. A méret továbbra is a gyári 165 R14. Tele vagyok kíváncsisággal milyen lesz ez az új valami. ( a gyárban Michelin XAS 165R14 84H, vagy Pirelli Cinturato ment rá)
Az új gumi megjelenésben elég klasszikus, de látszanak rajta a korszerű alapok. Négy domináns hosszanti csík kis retró mintázat közben futtatva, a szélek mondhatni szokásos mai megoldás, ma szokatlanul szögletes szélekkel, mintha egy klasszik diagonál gumi lenne... Érdekes még, hogy a futófelület is a mai keskenyebb kialakításhoz van közelebb, de nem annyira vékony, mint a Falken volt újonnan (ami ahogy kopott a lekerekítés miatt jelentősen 10-15mm-t szélesedett). Mindez tisztán látszik a tényleg régi konstrukciójú Uniroyal Rallye 380 gumihoz képest, ami 2012-2021 között futott az autón. Az új guminak 7.2mm a barázda mélysége.
Rögzítem itt, hogy a futófelület szélessége hogyan alakult az eddig megismert 165R14-es méretben: Falken új 120mm (ADAC második volt 2019-ben valami hasonló méretben), kopottan 135mm, Uniroyal enyhén kopottan 130, új gumi most 125mm. Az új gumi jóval sarkosabb mint a Falken volt. Ahogy a kopással szélesedik az érintkezési felület, egyben rövidül is, mert a felületi nyomás (keréknyomás) nagyon nem változik. Nehéz megmondani mikor kapaszkodott jobban az élettartama során.
A gumicsere során észrevettem, hogy a hátsó betétek nagyon a végüket járják. Cseréltem őket.
Gyújtaselosztó, Bosch
Uniroyal és Falken
Uniroyal és új gumi
A nullméteres új gumi
'21-ben, '23-ban és a most kiszerelt hátsó betetek
Ekkorka
Kecskemét-Dunaföldvár-Balatonfüred-Dunaföldvár-Fülöpszállás-Izsák-Kecskemét
208445km
