Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2022-ben történt a legutolsó bejegyzésem. Azóta átléptük a 90.000 km-t – és semmi különös probléma, meghibásodás nem volt. Olyan – garanciálisan megoldott – dolgokat nem írok ide, hogy bolyhos lett a biztonsági övem, kiszakadt egy kédergumi, vagy épp pont az olajcsere alkalmával berobbant az oldalablak.. 😊

Tehát akkor a 2,5 éve ígért eposz, mert talán a hírek ismeretében aktuálisabb, mint valaha! A hírek, miszerint az új Giulia egy SUV irányba elterelt, Stellantis platform autó lesz. Lehet, hogy nagyon jó lesz, nem tudom – de mai állás szerint az már nem az enyém lesz!

Amerikában volt egy szellemes reklámja a QV-nak, „last chance to drive” szlogennel. Ezzel a sejtéssel vettem meg ezt az autót 2022 elején, és őszintén hálát adok a sors összes közreműködőjének, hogy sikerült ezt ott akkor meglépni!

Minden napi járműnek vettem, annak is használom, és nem bántam meg!

Milyen is az élet egy MY21, még épp a LED fényszórós facelift előtti, de már érintő és szép kijelzős, 280 lovas benzines Veloce Giuliával? Íme:

Reggel hideg, 0 fok alatt a hőmérséklet. A kormányon start gomb, a mutatók végig szaladnak a skálán azon a hátborzongatóan digó módon… életre kel az Alfa Connect, és megszólal a rádió.. vagy próbál zenét játszani a telefonomról – mikor milyen kedve van 😊 Néha lassabban indul el, akkor sötétség után felsejlik és lassan forog az Alfa Romeo csodás emblémája… lefagyott. Valami problémát észlelt a Connect rendszer, menjek dílerhez… nem megyek. Szól minden rendesen, már működik. Újra indult. Ezért nem kell rögtön betépni…

Fékre lépve még egyszer megnyomva a gombot beröccen a technika. Megemeli a fordulatot, nagyon vagány hangja van. Imádom, ahogy ez az elegáns, kecses fehér limuzin kigördül a kapu elé és közben hörögve melegíti magát… emeli az olajnyomást, közben varacskos disznó hangon jelzi a két fekete kályha csövén, hogy ő bizony most ébredt fel..

Gyerekek a fedélzetre. Két kicsi hátra, egy kutyák szállítására szánt ülésvédő átalakítva funkcionál védőszőnyegként a gyerekülések alatt, nehogy nyomot hagyjanak így vagy úgy a gyönyörű, formás fekete bőrben. Indulunk.

Lassan krúzolunk a kertvárosi utcákon, közben benyomom az ülésfűtést (ami placebo, mert majd pár perc múlva önti el forrósággal a szebbik felemet -mintha becsináltam volna), meg a kormány fűtést. Hogy az mekkora találmány! Azt hittem, a világ baromsága, de mióta megvan… milyen jó egy forró valamit fogni a hidegben, mintha egy bögre tea lenne!

A pici kátyúkon, indokolatlanul nagy fekvőrendőrökön óvatosan mozgunk, de se egy nyessz – se egy nyissz… beton merev és nem ér le sehol! A 159-em orrát már 8x odakarcoltam volna… persze, annak nagyon nagy volt az első túlnyúlása, és relatív alacsonyan volt.

Az első főútra kikanyarodva már megjelenik az első reményvonal az olajhőfok jelzőn. Megjön a fűtés is. Gyerekek a célban, araszoljunk a dugóban. Ez is jó! A motor már meleg, lehet gyönyörködni a formákban, hallgatni a zenét – ami azért picit felhangosítva már nem az igazi… de ezen lehet javítani, ha egyszer ráveszem magamat. Nem téma.

Aztán kitisztul a pálya. Van végre egy kis tér, a DNA kapcsoló mehet a pirosba! Wahh de jó hangja lesz ilyenkor! Főleg, mikor visszaváltásoknál ad egy-egy kis gázfröccsöt! A váltó ilyenkor jó igazán! Egyből tudja mit akarok, nem kérdez. N-ben néha indokolatlanul nagyot kell rúgni a gázon, hogy az történjen, amit szeretnék – pl. sávváltásnál -, az picit néha esetlen. De D-ben… ott Giulia igazán! Erre tervezték. Itt mutatja meg, mit fizettél ki – itt nincsenek sallangok, egyedül a menetbiztonsági elektronika vigyáz ránk. Nem is baj az! Néha, ha úgy adja ki, váltunk a fülekkel. Inkább felfele szoktam, ha olyan a szituáció, mert ő huzatná.. Ilyenkor elég tempósan közlekedünk. Fel is tűnik a közlekedőtársaknak, hogy itt valaki fenemód jólérzi magát! Megpróbálj a standard Tesla… kevés! Megpróbálja a zöld rendszámos, három tonnás német SUV – nem is ez a liga, az is kevés. Megpróbálja a tuningolt hot-hatch is – de elkapar, mert nem Q4… 😊

Közben a buszmegállóban egy kisfiú ámulva mutat felénk! A mai gyerekeket már nem érdeklik annyira az autók, de ezt valahogy kiszúrják… villantok neki, szebb lett a napja! Apa kezét fogja, az meg irigy… vagy épp ő is mosolyog, kinek milyen a bekötése ugye.

És akkor eljutunk messzi a várostól, csodás környezetbe egy jó kis szerpentinre. A brake-by-wire fékrendszert nagyon élem! Igaz, már volt 2x első betét, 1x hátsó, és 1x 4 tárcsa csere is – de könnyen rá lehet szokni az F1-es fékezésre, azaz rövid féktáv, nagy rúgás és visszaengedéssel adagolni.. A motor és a váltó mindig partner, mindig ott van a fordulatszám tartomány, ahol nagyon él.

Megérkezve célomhoz leparkolok. A tolatókamera felbontása a Junoszt TV-vel vetekszik… micsoda probléma! Azért megoldjuk a manővert. Az első autóm, amiben első és hátsó radar is van. Egész bátran tudok pici, lehetetlen, budapesti parkolóhelyekre is beállni, ha szükséges – bár inkább sétálok picit többet, nehogy valaki megnyomja vagy rányissa az ajtót. A motort leállítom, a ventilátor még forog, melege van – ez is egy jó menet volt! 😊

Egy korábbi teszt címe az volt – igaz, a QV-ra írta: „Ez nem autó, ez iparművészet!” A mondat minden szava igaz!

Bezárom. Visszanézek rá. Mindig.

Most, hogy a végére értem, visszaolvastam az egészet. Ez kb. Karotta tesztje, ő is ezeket fogalmazta meg. Nekem meg azt mondta egy barátom a végső döntés előtt: „vedd meg b@zmeg, egyszer élsz!”

Ezt tudom javasolni mindenkinek, minden anyagi, biztonsági és egyéb felelősségtudattól mentesen!