Fejben már számolgattam, de most le is írom, hogy mivel jár egy ilyen rendezvény lebonyolítása.
Előtte:
- 4 hónap előkészület a polgári foglalkozás mellett
- 2 hónap komoly munka, a polgári foglalkozás kezdi megsínyleni a szervezést
- 2 hét megfeszített munka, a polgári foglalkozás teljes háttérbe szorul
- mintegy 157 csésze kávé elfogyasztása a megbeszélések alkalmával
- 764 baszdmeg hagyta el a szánkat
- 426 óra telefonbeszélgetés
- 981 e-mail váltás
- 96 m konzol összeállítása
- 30 hangfal
- ezeket 12 fő technikai személyzet végezte el
Aznap
- 1 órás alvás, ébredés kakasszóra
- 11,2 km legyalogoltunk a rendezvény területén fejenként
- 42 "hol a wc" kérdés megválaszolása
- nyitás után az első üveg üdítő elfogyasztása 3 órával
- nyitás után az első étkezés elfogyasztása 7 órával
- szerződött személyzet: 14 fő
- önkéntes segítség: 10 fő
- helyhiány miatt kérésre visszafizetett belépő: 25 db
- igazolatlan távolmaradás a zöld parkolóból: 15 fő
- 20 liter vér folyt jó helyre
Péntek, 15:00
Sikerült egy időben kiérni a DJ Team csapatával, akik a helyszín teljes hangosításáért felelősek. Első napirendi pontunk a köszönés és a gyors egyeztetés után a turista látványosságnak is elsőrendű lángosos felkeresése volt. Zárva volt, ezért átmentünk a szomszéd vegyesboltba, de megbeszéltük, hogy következőkor nem só lesz, amit a szökőkútra viszünk. Mire Rambo szabadul, lesz lángos.
Eddig nem fordítottunk elég figyelmet az esemény dokumentálásával, így idén elhatároztuk, hogy saját operatőrt alkalmazunk. A választás a lelkesen jelentkező Carlosra (idei kártyanaptár megalkotója) esett. Még nem tudtuk eldönteni, hogy mi nagyobb, az Amore Team képernyő kompatibilitása, vagy Carlos kameraforgatói tehetsége. A gyanúm az, hogy egyenlően alacsony szinten van, de nem mi lennénk, ha nem akarnánk mindenből a legjobbat kihozni - ez esetben meg se próbálnánk 450 férőhelyre 550 autót leparkoltatni.
Péntek, 12:00
Idén fél nappal jobbak voltunk, mint tavaly. Pénteken már délben elindultunk a tett helyszínére, hogy organizáljuk a kitelepülés aznapra tervezett részeit.
Kis rendezői konvojunk plusz a stábautó csurig megpakolva holmikkal az egyik legszebb, Dobogókő felé vezető úton érte el Esztergomot.
A nyugalom vihar előtti. Ablak lent, Jovanotti cd forog, nyugdíjasok néznek utánunk a távolsági buszmegállóból, Teddy kaszkadőrmutatványokat gyakorol, Carlos a buja növényzetet vizsgálja önfeledten.
Nyakunkon a tavasz, nyakunkon az AlfaCity, és itt az ideje kicsit "kulisszatitkokról" is írni.
Idén a rendezvény körítését a nyolcvanas évek hangulata adja meg. Tudományos indoklása a következő; ez a 8. szezonnyitó alfás találkozó, és ha elé írsz egy 0-ást, és megfordítod, akkor 80 lesz belőle. És ez azért jó, mert most kiélhetjük minden gagyiba hajló ötletünket, mondván, hogy akkor ez volt a divat.
Idén harmadjára öltöztetjük harci cicomába a szervezők autóit. Ezt a szokást az a kezdeti szerény méretű matrica alapozta meg, mely mára a tagok számára is kérhető reklám matricává avanzsált.
A mostani dizájn már nem használja az eddigi Safety Car feliratot, mert már nem találtuk viccesnek, és valójában nem is azt a célt töltik be az autók. Tehát most csak a logo elemeiből építkezik a dizájn - rajtszám jellegű 08 és egy összecsukodó versenycsík, mely húsvéti tojáshoz hasonlóan becsomagolja az autót.
A nagy durranásnak a fluoreszkáló feliratot szántuk, ám a fólia nem hozta gyakorlatban azt a hatást, amit laboratóriumi tesztelése alatt - a városban nincs olyan kontraszt, mint egy irodában, ahol leoltod a villanyt és töksötét van.
Ezt leszámítva az idei cicoma sikerült a legjobban az eddigiek közül.
A napok mostanában nem kimondott kabriónak való időjárást produkáltak, mégis csütörtökön, mikor elhoztam a következő tesztalanyunkat - Spider - kimondottan szép nap volt. Sál, sapka, de tető le, fűtés 28 fokon. Aznapra lemondtam a fontos éles munkákat, így elindultam Visegrád felé, hogy átautózzak a dombok között Szentendrére. Mikor rákanyarodtam az útra, gyönyörű táj fogadott - színes őszi erdő, jó minőségű út, izgalmasan kavargó avar.
És egy mohás, ufó-szikla a nyomvonalon...
Azért ufó, mert csak nyomokat találtam, hogy mire mehettem rá - nem tudom, hogy milyen formájú, mekkora, miért volt pont ott. De a pusztítás amit véghez vitt, az autóban, az sokkoló.
A képeken egy hosszában szétnyílt felnit láthattok, amiből két tenyérnyi darab hiányzik. valamint 2 defektes gumit, egy benyomódott küszöböt és egy megtört sárvédőburkot. Az út további részét tréllerrel tettük meg.
Szörnyen érzem magam. Más autóját (FAM tesztautó) leamortizálni, úgy hogy egy egész stábot hoztunk össze a hétvégi forgatáshoz, fotózáshoz, elég nyomasztó. Még akkor is, ha véletlen műve volt a baleset.
Így elnézést kéréssel tartozom felétek, amiért kimarad idén a Spider teszt. Továbbá a stáb többi tagjától, amiért keresztülhuztam a számítást. ..és nem utolsó sorban az autótól és tulajdonosától.
Most hogy a végére érünk az Alfa Amore eddigi legteljesebb tesztjének írásához, kirázom a maradék grafomániát az ujjaimból és összefoglalom, hogy:
jó móka volt versenypályán csapatni. Igaz, az autót nem erre találták ki. Két nézőponton gondolkozom. Az egyik, hogy a dízelel versenypályázni eléggé sótlan. A másik szerint, ha már dízellel kell versenypályáznod, akkor a Q2 meglepően jó társ.
A pár órás teszt alatt elradíroztunk 'vagy 5000 km-t a gumikból, de mind megérte. Az viszont nem tetszett, hogy az ülés elkezdett sámlihoz hasonlóan nyikorogni a kanyarokban.
Vendégek is voltak, nekik külön köszönet: Blacky és dyRo. El kell ismernünk Halesszal, hogy mindketten jobb sofőrök nálunk, ezért kissé keresztülhúzták a várakozásunkat :)
Cikk hamarosan!
