Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Narbonne és Perpignan között volt a szállásunk egy csendes üdülőtelepen. Csendes azért volt mert a házak nagy részét most építették/építik, de a régebbiekben sem nagyon voltak emberek. Narbonne-ban pár perc alatt bent voltunk, az egyetlen hátránya az volt hogy az apartman és a tenger között volt egy nagyobb édesvizű tó amit meg kellett kerülni ha a tengerhez akart eljutni az ember. A strand amit elsőnek kinéztem egyébként is kicsit távolabb volt, így ez csak első nap okozott fejtörést amikor csak 1,5 órára akartunk délelőtt lemenni strandolni, és a legközelebbi strand a Waze szerint a tó partján volt. Strand helyett egy nem tervezett természetvédelmi övezet látogatás lett belőle, ahol flamingók is éltek. Hamar feltűnt hogy sokan sétálnak és nincsenek autók így gyorsan továbbálltunk.

A tengerparti strand azonban tényleg szuper hely volt, nem volt tömeg, nem voltak nagy modern szállodák, cserébe sziklaszirtben végződő erdős domb vette körbe az öblöt, néhány hangulatos étteremmel a parton, strandröplabda, kosár és egyéb pályákkal. A fürdőzők 90%-a francia volt, ez gondolom a járványnak volt köszönhető. Úgyhogy az eredeti tervvel ellentétben nem is néztünk meg más strandokat minden alkalommal ide jöttünk vissza.

Az utolsó előtti nap amikor én magam voltam a pizzafutár arra is rájöttem, hogy Narbonne szuper hely, nem csak a kaja jó (korábban kiakadtam, hogy az egyik piacon a nagyobb gyerekeim a vietnami streetfood standon álltak le - Franciaországban együnk már francia kaját - de itt már én is beadtam a derekam egy jó paella kedvéért). Másnap be is iktattunk egy városnézést és remekül éreztük magunkat.

Hamar elszaladtak a napok, végül szedelődzködni kellett, indulás hazafelé. A legrövidebb út Olaszországon keresztül vezetett haza. Briancon felé az N94-en keresztül vagy végig a tengerpart mellett futó A8-as autópályán felváltva mutatott rövidebb útidőt. Végül a tengerpart felé vettük az irányt amiatt is hogy erre Nizza/Monaco volt félúton és mindkettő sok szavazatot kapott a család tagjaitól. Bár utólag megnézve az N94 francia-olasz határon átvezető szakaszát, az is király helynek néz ki, remek szerpentinekkel, legalább lesz kifogás miért kell még egyszer elmenni arra...

A félutas megálló végül Nizza lett, bár a Monacoi F1 pálya utcáin szívesen végiggurultam volna, de utólag azt gondolom jó döntést hoztunk. Nizza hatalmas élmény volt, 2 órába az óváros (szinte magam előtt láttam ahogy a századfordulón a színes utcácskákban a művészek abszintot kortyolva tervezgetik színpompás képeiket) és a tengerparti sétány fért bele (ott meg azt ahogy James Bond átsétál egy méregdrága szállodából a motorcsónakjához és elhúz megmenteni a világot) , de ez is elég volt ahhoz hogy feltöltődve vágjunk neki az út második felének.

A határon átérve tudatosult bennem hogy mennyivel jobbak az autópályák Franciaországban (bár Piemontban, és a többi észak-olasz régióban már ott is nagyon jó az utak minősége). Az olasz határtól egészen addig amíg át nem értünk a Piemonti tartományba (kb 170km) az út nagy részén le voltak zárva a 2x3 sávos autópálya belső sávjai, az autópálya és az alagutak minősége is látványosan rosszabb volt mint előtte (vagy utána), egy akkora lyukba is belementem az autópályán ami után a következő megállónál azért szemügyre vettem a gumikat és a felniket (szerencsére semmi kárt nem okozott). Ez valamelyest rontotta azt az egyébként felejthetetlen élményt amit a látvány adott, az autópálya szinte hullámvasútként kanyarog le a tengerszintre majd fel a hegyekre és vissza, több száz métereket emelkedve, süllyedve. Némelyik kanyar olyan éles volt, hogy a 3 sávos autópályán a 85 km/h-s sebességen is elgondolkoztam, hogy vajon nem fogja-e szóvá tenni a család a "száguldozást". Szinte minden öböl sűrűn beépítve, az autópálya szinte kizárólag viaduktokon és alagutakon át halad Genova felé.

Estére megérkeztünk Bresciába, aznapi uticélunkhoz. Bresciában remek szállást sikerült szereznünk, egy 1 éve épült, a drága szállodák minőségével vetekedő Bed&Breakfast szállodában 20 eFt-ért szálltunk meg öten, két szobában (reggeli nélkül). Vacsorázni is egész olcsón tudtunk a belváros szélén (előétel 7EUR, főétel 9 EUR) de a gyerekek valószínűleg csak arra a kézműves fagyizóra fognak emlékezni ahol életem legfinomabb pisztácia fagyiját ettem.

Másnap lassabban sikerült elindulni a szokásosnál, fáradt már a csapat és a reggeli sütizés-kávézás miatt 9:00 körül sikerült elindulni ami talán az egyetlen "nyári vakációs autópályás" élményt okozta. Tudtuk, hogy a németeknél, franciáknál a legtöbb helyen augusztusban kezdődik a nyaralás, úgy gondoltuk, ha szombaton már Olaszországból indulunk, pont előttük fogunk járni. Arra nem gondoltunk, hogy sokan pénteken (vagy szombat hajnalban) indulnak, ráadásul Svájc közel van és ott is akkor indul a tömeg. Több helyen belefutottunk dugókba, egyik sem volt vészes, volt amelyiket sikerült kikerülni a Waze segítségével, összesen kb 1 órát vesztettünk.

Az egyik ilyen kerülőnél Padova környékén egy faluban meg is tankoltam biztos ami biztos. Bár ez pénzügyileg nem volt jó döntés mert az olcsó Olaszországban 1,60-1,70 EUR/L-t jelentett a szlovéneknél az E10 most 1,20-1,30-ba kerül, de egy hosszabb várakozás után a határon az összes benzinkúton óriási sorbanállás volt a kutaknál, így valószínűleg egy fél órát vissza is nyertünk az olasz tankolással, a matrica vásárlás meg szerencsére gyorsan ment.

Utolsó megálló Ljubljana, a város, amit annyira szeretünk. Hamisítatlan monarchia hangulat, nyugis, hangulatos belváros, remek éttermek, sütizők, és egy városnéző túrához sem kell rengeteget sétálni. Aki még nem volt Szlovéniában mindenképp tervezze be, nincs messze és Ljubljanán kívül is rengeteg a látnivaló, Piran olyan mint egy csatornák nélküli Velence, aki pedig a kirándulást szereti, az a Júliai Alpokban, a bledi, bohinji-tó környékén rengeteg lehetőséget talál, A Postojnai cseppkőbarlang, és a közelében található elképesztő rablólovag-vár (Predjama vár - Predjamski grad) és története pedig minden korosztálynak felejthetetlen élményt nyújt.

És még egy szlovéniai tipp, útban Ljubljana felé/felől ejtsétek útba a Trojane-i fánkost, bár nagyon felkapott lett, emiatt a formalom is nagy, de gyors a kiszolgálás, a fánk isteni ÉS óriási, a teraszról pedig gyönyörű a kilátás, az alagút miatt az autópálya sem látszik/hallatszik.

Innentől már csak a szokásos kanizsai McDonalds és tankolás megálló maradt hátra és még épp megcsodálva a Balatont a naplemente utáni esti fényekben hamarosan hazaértünk.

Közel 4700 kilométert utaztunk de minden perce megérte, Giulia halk dorombolással tette a dolgát és élvezetessé tette a hosszú - de főleg a kanyargós - utakat is. Igazán felejthetetlen élményben volt részünk. 🚗🌤😎🍦🏝