Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Fél éve ment el a 156. Érdekes módon mostanra jobban fáj, mint az elején, bár ez inkább azzal függ össze, hogy itt a tavasz. Elhatalmasodott rajtam a hiányérzet, sokkal sterilebb lett az életem és szó szerint közlekedési eszközzé vált az autóm. Egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy kéne egy Alfa, aztán költséghatékonyságra hivatkozva gyorsan elfelejtem. Mert minek 3. autó a házba, ha a pénznek ezer helye van?

A Citroen teszi a dolgát, 3 hónap alatt 9000 km. Észrevétlen, ideális használati eszköz. Semmi hibája, semmi nyűgje, ugyanolyan, mint a 0. km idején. A szervó szintetikus, a vezetés unalmas, a motor (túl) erős. A gyors kanyarokban nyaklik, terhelésváltásnál libeg, nagyobb buckákon felszáll a levegőbe, élesebb kanyarokat nem képes lekövetni. Megszoktam.

De tavasz van, ilyenkor már fényeztem a nyári felniket, mosattam az autót és indultam a Nagy kikormolásra. A Citroennel autózni kb. olyan, mint felszállni a vonatra. Adrenalint csak a gyorshajtás ad, amiért azonnal megkefél a kamerás fickó. Meghalt az autózás, nagyon meghalt.