Nekivágtunk hát a csúcsnak.Kriván a neve és 5 méter híján 2500 méter magas.Nem volt könnyű felmászni a hegyre a kőgörgeteges rendkívül meredeken de megérte.Lenyűgöző kilátás nyílott a tájra.Az érintetlen meredély láttán nagyon kicsinek éreztem magam.Még hátra volt a leereszkedés,ami semmivel sem volt könnyebb a felkapaszkodásnál.
Csalódottan kezdtük a reggelt,mert ködös idő virradott ránk.Annál nagyobb volt a meglepetés,amikor a fogaskerekű egyre feljebb kapaszkodott és egyszer csak a felhő fölé kerültünk,ahol ragyogó idő várt ránk.
Jóllakva és élményekkel tele indultunk vissza kis falunkba.Szomorúan láttuk a csupasz hegyeket,melyek szélvihar által lettek letarolva néhány éve.Mindazonáltal a hatalmas hegyek lenyűgöző látványt nyújtottak.Igazán élvezetes autót vezetni a kanyargó aszfaltcsíkon.Még az sem zavart,hogy túltoltam és plusz 30-at mentünk.Most hiányoltam igazán a biciklimet,tudom élveztem volna 80-as tempóval suhanni lefelé.Jó előtte fel kellett volna tekerni de hát semmit sem adnak ingyen.
Miután megnéztük a lenyűgöző várost,megéhezvén betértünk a főtér egyik éttermébe,ahol rendkívül finom étekkel kínáltak,bár sokat kellett várni rá,mert elfelejtették a rendelést de nem estünk kétségbe,mivel az aranylón sárgálló Pilsner Urquell-t kortyolgattunk addig párás falú korsókból.
Arra ébredtünk ma reggel,hogy köd lepé el a tájat,eltakarván a bérci tetőt.Arra jutottunk teljes egyetértésben,hogy e fehér lepel akadályozván a kilátásban erősen csökkenti az élvezeti értékét az erdőben való gyaloglásnak,minekutána egyébként is.Így hát megszavaztuk a városnézést. Patinás városokban bővelkedik a környék.Lőcsére esett a választás,amit nem bántunk meg,bár a fehér asszonynak nyomát sem leltük,viszont nagyon hangulatos kis városban jelentős sétát tettünk,ahol nagy nyüzsgés volt és mivel nagyon frissek voltunk felsétáltunk egy hatalmas dombra,ahol is remekbe szabott templomra leltünk.
Visszatérve a földre jól esett megpihenni a restiben,ahol véletlenül az egyik kedvenc sörömet szolgálták fel.Nem feledkeztem el a vonatok megfigyeléséről sem.Este szokatlanul hamar,már 10 után lámpaoltás volt.Hiába,errefelé harapni lehet a levegőt és az igénybe vett láb is már pihenni akart.
Reggel nekivágtunk a hegynek.Csorbatótól indultunk és az Ostrava csúcsot hódítottuk meg gyalogláb.Sajnos párás idő volt,így nem láttuk a távoli hegyeket de így is csodálatos élmény volt a magasból lenézni.Hazafelé volt egy kis eső de ez cseppet sem zavart minket.
Szép útra indultunk ma negyedmagammal.A Magas Tátrát céloztuk meg a 155-össel.Négy személlyel,csomagokkal megrakva is remekül viselte magát a kemény emelkedőkön.Az úthibákon ugyan beleért a sárvédő a gumiba de nagyon élvezetes volt az út.Tátracsorbáig mentünk,ami 275 kilcsi.Pompás szállást találtunk ott.Az esti program sörözés volt de csak módjával,mert másnap nehéz nap várt ránk.
Letelt hát a balatoni hétvégénk,a fürdés nélküli,zivataros,borkóstolós,sátorozós.
Na,szóval itten vagyunk a vendéglőben,ahol is bár jól nem laktunk de vízuális élményekkel távoztunk:
