Blog >> felvidék
Ma sokat csuklottam,ugyanis sokszor emlegettek :)
Ilyenkor szidtak :)
Ugyanis kirándultunk ma a szádelői völgyben és jól megjárattam mindenkit :)
Először nem volt vészes,mert egy szurdokvölgyben sétáltunk sziklafalak között, visszafelé azonban mindenkit rábeszéltem arra,hogy másik úton menjünk vissza.
Bölcsen elhallgattam azt az apróságot,miszerint ez a kis kitérő azzal jár,hogy meg kell mászni egy hegyet,majd onnan leereszkedni.A leereszkedés nehezebb volt egyébként,zergéknek való :)
Viszont a látvány kárpótolt mindenért :) Odafentről ugyanis gyönyörű kilátás nyílott az alattunk húzódó völgyre, és messzi hegyvonulatokra :)Sajnos párás volt kicsit az idő,ezért nem lettek túl jók a képek de hát láttuk,amit láttunk :)
Hej de csúnya időre ébredtünk ma,így hát fedett helyre mentünk.
Krasznahorka vára volt a célpont,amelyben 1945-ig az Andrássyak székeltek és mi meg jól megnéztük most :)
Délelőtt még akkora köd volt,hogy a várat nem is lehetett látni,belülről viszont igen és volt idegenvezetőnk is és sört is capoltak a várban,egy szavunk nem lehetett :)
Visszafelé már láttuk kívűlről is a várat,hogy fest.Nos,mutatós :)
Volt még időnk hazafelé,úgyhogy sétáltunk egyet Rozsnyó városában :)
Megéhezvén a nagy úton,megálltunk Putnok városában csillapítani :)
Rajrunk kívül nem volt ott senki :)
Akárcsak este a szálláson,ahol csak mi voltunk magunkban.Ezúttal pókerrel ütöttök el az időt :)
Bajmócról hazafelé másik úton mentünk,a Zsitva völgyében,ahol ismét megnéztünk egy várat Keresztúr nevű falu mellett:Hrussó várát.Ennek a várnak nem volt szerencséje,mert ezt felrobbantották a császári katonák 300 évvel ezelőtt,így hát csak a romjaiban gyönyörködhettünk,ami azért még mindig lenyűgözött.Érdekesség,hogy a várat Csák Máté Papája építette:-) Persze utána volt 20 másik gazdája.
Hazafelé tartva megéhezvén megálltunk Aranyosmarót városában,ami eléggé jellegtelen város és még éttermet sem találtunk,pedig egy jóféle sztrapacskára vevő lettem volna.Nem látszik meg rajta,hogy egykoron Bars vármegye székhelye volt :-(
Jobb híján Párkányban álltunk meg egy pizzára.Na az legalább finom volt :-)
Végre tavaszias idő lett,fel is kerekedtünk,hogy megszemléljük Bajmóc várát.160 kilóméter megtétele után meg is érkeztünk.Inkább várkastélynak épült,mindenesetre szép látványt nyújtott.
Vezetéssel látogatható,persze szlovákul hangzott el a kastély bemutatása.Viszont csinos volt a néni.Azért néhány magyar nyelvű felirat feltűnt.Éppen 100 éve nyerte el a mai formáját,50 szobája van,sokat berendeztek, többnyire XIX.századi bútorokkal.Finom Pilsner sört csapolnak a vár tövében.
Elindultunk hát haza,ismét átkelve az Alacsony Tátrán,kanyargós utakon.Összegezve az utat kiderül,hogy 745 km-t autóztunk és 51 liter benzin kellett ehhez a melóhoz.Az igen derék fogyasztás:6,6 lityi benya.Pedig négyen voltunk dugig rakott csomival.Bele is ért a sárvédő a kerékbe az úthibákon.
Izmokat megdolgozva búcsút intettünk a nagy hegyeknek.
Nekivágtunk hát a csúcsnak.Kriván a neve és 5 méter híján 2500 méter magas.Nem volt könnyű felmászni a hegyre a kőgörgeteges rendkívül meredeken de megérte.Lenyűgöző kilátás nyílott a tájra.Az érintetlen meredély láttán nagyon kicsinek éreztem magam.Még hátra volt a leereszkedés,ami semmivel sem volt könnyebb a felkapaszkodásnál.
Csalódottan kezdtük a reggelt,mert ködös idő virradott ránk.Annál nagyobb volt a meglepetés,amikor a fogaskerekű egyre feljebb kapaszkodott és egyszer csak a felhő fölé kerültünk,ahol ragyogó idő várt ránk.
Jóllakva és élményekkel tele indultunk vissza kis falunkba.Szomorúan láttuk a csupasz hegyeket,melyek szélvihar által lettek letarolva néhány éve.Mindazonáltal a hatalmas hegyek lenyűgöző látványt nyújtottak.Igazán élvezetes autót vezetni a kanyargó aszfaltcsíkon.Még az sem zavart,hogy túltoltam és plusz 30-at mentünk.Most hiányoltam igazán a biciklimet,tudom élveztem volna 80-as tempóval suhanni lefelé.Jó előtte fel kellett volna tekerni de hát semmit sem adnak ingyen.
Miután megnéztük a lenyűgöző várost,megéhezvén betértünk a főtér egyik éttermébe,ahol rendkívül finom étekkel kínáltak,bár sokat kellett várni rá,mert elfelejtették a rendelést de nem estünk kétségbe,mivel az aranylón sárgálló Pilsner Urquell-t kortyolgattunk addig párás falú korsókból.
