A két előző lyukra futás után sikerült megtalálni a megfelelő autót.
Rosso Proteo, 24 szelepes, 49e km, kókánymentes. 2002/10 gyártás, 2005-ös forgalomba helyezés. Három nem gyári dolog: Madeno Racing kipuffogó, windschott.de-féle szélfogó háló, JVC fejegység. Bevallottan fújták a motorháztetőt, az első lökhárítót és a tetőszerkezet fedelét, ezek rendben vannak. Sajnos szürke a szőnyeg, és fekete a bőrülés - ezek biztosan cserélve lesznek, de az egész autó annyira újszerű hogy megbocsátom neki amiért nem vajszínű a belső. Az összes gumialkatrész ép a tető körül, ez a fontos. A csomagtartónál majd cserés lesz a kéder. Érdemes megnézni a képeket az aljáról: egyedül a hátsó lengőkaron van nyoma rozsdának, valóban nyári autó volt.
Apró bökkenő, hogy némileg a tervezett keret felett volt, de mivel nem projektautót kerestem, hanem eljövendő oldtimert gyári állapotban, ezért mégiscsak ő lett a nyerő. Érdemes megnézni hogy mi minden állt még ott "mellékesen".
Próbakör (csak visszafogottan, a szíjra és a lakott területre való tekintettel), megyőző.
Aki Hollandiából exportra készül, az vigyen trélert! Nekünk épp nem volt a kézitáskában, így hát kértem a kinti srácokat hogy segítsenek az exportrendszámmal. A holland exportrendszám kitűnő dolog: Hollandián kívül nem érvényes a biztosítása. Német/osztrák kiviteli rendszámokkal mozgatják az autókat, kisebb ipar épült erre. Persze ez idő amíg elkészül, így újabb éjszaka a hotelben, amíg holnap reggelre ideér a dolog.
A másik fontos apróság az autóval kapcsolatos: a papírok szerint még ez eredeti 2002 októberében a gyárban felszerelt vezérműszíj van rajta, hiszen 49000 km-t ment a paripa.
Így átszelni fél Európát, háááát...
A második kiszemelt egy olyan autó volt, ami a fotók alapján kizártunk, de mivel 15 km-re volt, nézzük hát meg. A színe Oasi Perla, fotózhatatlan, egyszerűen nem szépnek tűnő szín. Előzetes kontakt nélkül beállítottunk, a tulaj egy vajdaságból elszármazott magyar srác volt (a nagyszülők még beszéltek magyarul, ő már nem). A műhelyből felvitt az emeletre, ahol a lépcső mellett egy Integrale Evo 2 és egy GTA Sportwagon vert fejbe indításképp. A Lancia mögött egy fekete RZ... Itt sem végeztünk egyhamar. Természetesen a Spider a szentély végében volt, félig leeresztett gumikkal.
Ez egy elég ritka darab volt, nem csak a színe miatt: a teljes ajtópanel bőrborítású volt, és a hátsó flexibilis ablak helyén ponyva volt. Az ajtópanelek pedig az Edizione Elegate-féle szürke bőrrel készültek. A szín élőben hihetetlen, nagyon szép. Hasonlít az Azzurro Nuvolához, csak ez a zöld alapból megy kicsit kékbe. Hát ezért fotózhatatlan, és talán ezért volt a gumi is leeresztve, nem hinném hogy sokakban felmerül hogy ez a szín teljesen más lehet előben így el sem jönnek megnézni. Az autón külsőleg minden rendben volt, az utastér is hibátlan. Ellenben a motortérben enyhe korroziós nyomokat találtam, alánézve pedig három helyen idióta emelés miatt elhajtott küszöböt és induló rozsdát találtam. Ennyiért nem projektautót szeretnék, úgyhogy megköszöntem Imrének az idejét és nem kértem hogy szedjék le az emeletről az autót, a 20 másikkal együtt.
Kora délután volt, elmentünk enni, és amíg vártuk az ételt gyorsan körbejártam az esélyeinket. Van egy szürke V6TB Belgiumban, hívjuk fel. Csütörtökig lefoglalva, csak utána tudják adni. Ekkor hétfő volt, no go. (Azóta is fent van az autoscout-on egyébként.)
Volt egy holland magánzó kezében egy 24V, ami ugyan fekete, de piros-fekete belsővel, gyönyörú volt a képeken. Sajnos amikor még itthonról hívtam és meghallotta hogy magyar vagyok, kinyomott. SMS-ben illedelmesen próbáltam keresni, de az ember minden bizonnyal úgy gondolta hogy a Lajtától keletre csak buckalakó csalók élnek, és nem akarat velem tárgyalni. Sebaj, ráuszítottam egy holland kollegámat helyi telefonszámról, de mire eredményre jutott volna, mi már hamarabb sikerrel jártunk.
Hát ezt is megértük, két olasz paripa ára, meg némi spórolt pénz a zsebben, és pár szabadnap nekem és asszonyságnak hogy elhozzuk az álomautót.
Már egy éve be volt állítva a mobile és autoscout riasztás a telefonon, így az európai piac ezen részét fotóról ismertem. Felállítottam az igénylistát:
- V6, hogy 12V vagy 24V az másodlagos,
- V6TB a ritkasága miatt igen jó lenne,
- nem lehet fekete,
- bőr belsős, de az sem lehet fekete,
- Phase 2 lehetőleg, ha Phase 3, akkor csak a 3.2-es,
- tekintve az alkatrészek némelyikének beszerezhetetlenségét, inkább legyen drágább de kifogástalan mint olcsóbb de az árát kétszer ráköltős,
- rozsdamentes, sérülésmentes legyen, vagy ha van bármi javítva volt akkor dokumentált előtte-utána fotók, papírok kellenek.
Ebben az időpontban a német piacon csupa fekete Spider volt. Nem is túlzottan egy kupacban, így első körben a németekről lemondtunk.
Olaszország: Hónapokig fent volt egy kék V6TB Baritól 100km-re, ahova fél nap alatt el tudok jutni. Mire indultunk, ez eltűnt és 1 db sárga V6TB maradt, csálén visszaragasztott V6 felirattal valahol még délebbre. Az összkép nem győzött meg. Trélerezés, esetleges lyukra futás - inkább nem indultunk el oda.
Hollandia: na itt van olaszautós kultúra. Több mühely/kereskedés van Amsterdam környékén akik csak ritka olasz paripákkal foglalkoznak. Kirepültünk, felkaptunk egy bérelt Suzukit és körbejártuk mindet. Elsőre Sam van Dalen-hez mentünk. Érdemes megnézni a srác weblapját, rendesen elvetemült.
Az épületbe belépve a youngtimer olaszautók Mekkájában éreztük magunkat. Érdemes megnézni a képeken hogy milyen autók állták el az utat amíg sikerült kiszabadítanunk a Spidert. Ha jól emlékszem, ő egy 2000-es 12V volt, eredetileg svájci. Gyorsan körbejárva pusztán annyi tűnt fel, hogy a kesztűtartóról hiányzik a kilincs, amit megtaláltam a csomagtartóban, és egyből vissza is építettem. Sajnos a beltérben látszott hogy a kormányoszlop borítását többször bontották és serült volt. A motorteret felnyitva majdnem magam alá csináltam, annyira szép volt, semmi nyoma kókányolásnak, ilyet tényleg ritkán lát az ember. Akkor vigyük el egy körre. Finoman ment, az tetőmozgató mechamizmus is hibátlan volt. Felemeltük, alulról is szép. Ellenben a csomagtartó fölötti műanyag hézagolón hibás maszkolás nyomait fedeztem fel. Jobban körbenézve az ajtót is fújták, és sikerült a zárszerkezetre is ráfújni. Az ajtót lehúzott ablakkal becsukva a belső szerkezet az ajtóhoz verődik. Rékérdeztem hogy milyen sérülés volt, esetleges javítási dokumentációra, de semmi ilyesmi nem volt. Itt fagyott le a mosoly az arcomról, de taktika az volt, hogy ha kell üres kézzel megyünk haza, de csak olyan autót viszünk ami rendben van.
Samnek megköszöntem az idejét, és türelmet kértem tőle, mert még azért volt pár opció.
2016-tól kezdve minimálisan használtam csak a szépséget. Évi max. 2000 km került bele, ezért kezdett az agyam mocorogni, hogy ha már szobor áll a garázsban, akkor az legyen V6-os. Az elhatározás, hogy eladom már 2017 végén megszületett, de csak puhatolóztam az eladást illetően. Időközben rá kellett ébredbem, hogy a 156-ot mint típust is elérte a lejtmenet. Tele a piac olcsó romokkal, az árak a padlón, így vagy találok valakit aki értékeli az eredeti hibátlan állapotot, vagy marad.
Végül a megoldás nem ez lett, hazatelepülő családtag kérte, és kapta. Ugyan többet buktam rajta mint terveztem, de legalább neki is segítettem és jó helyre került az autó is.
Érdekes mellékszál hogy a másik autónk, asszonykám Fiat 500-asa egy héten belül szintén elkelt. Igy már lehet indulni igazi szobrot vadászni!
Október végével téliesítettem a gépsárkányt, nehogy sót kapjon. Külső-belső mosás és takarítás, bőráploás, majd kerékcsere - túlfújt téli kerekek fel, pont jó lesz azon állnia a garázsban márciusig. A nyáriak leszerelve felnifára. A téli hidegindítások, na attól megkímélném. Szerencsére van OFFos jármű ami pont arra való hogy télen autókázzak vele. Az idén sem döntöttünk hosszútávú csúcsot: egy külföldi túra és néhány rövid hazai út került bele, az össz futás 2016-ban 2500 km volt. Jó úton ahhoz, hogy szobor legyen :)
A régi kormányomon nem tetszett a sivár feketeség. Van egy ismerős bőrös Maglódon, részletesen elmondva neki hogy mit szeretnék elkészítette az alábbi remekművet. Nem ugyanaz az árnyalat mint a Momo piros, de nekem tetszik. A kézifék- és váltószoknya is valódi bőrt kapott megfelelő varrással. Plusz pont, hogy a kormányon lévő nyomógombok a legutolsó széria süllyeszett verzióját kapták, igy remélem tartósabbak lesznek mint a seperc alatt elkopós korábbiak.
Ezt is megértük, csupa egyes... Prágából Budapestre, épp az induláskor..:)
Úgy nézett ki, hogy a munkám miatt sokat kell majd utaznom. Szükségem volt egy autópályás gőzgépre, ami az alábbiakat tudja:
- Alfa
- kényelmes hosszú távon
- tempomatos
- dízel
- halad ha kell
- a én 140-es utazótempómban max 2500 körül forogjon
Ezek mentén picit gondolkodtam a 166-on, de végül maradtam a 156-nál mivel ekkor már jópár éve volt egy 105 lovas JTD-m és nagyon boldog voltam vele. Abban is biztos voltam hogy kombi kell. Körbejártuk érte fél Csehországot, de a helyzet ott is hasonló mint általában Magyarországon: tekert-tákolt-szilikonozott autók mindenfelé. A legdurvább az volt, amikor az állítólag 149000-et futott autóban megtaláltam a 290000-es olajcsere papírt. Félreértés ne essék, nem új autót akartam ingyen... Egy 20V JTD kellett, az utolsó évjáratból vagy a közeléből. Jó, vagy mégjobb állapotban.
További paraméterek:
- tetőcsomagtartó kizáró ok
- a futás és az autó állapota legyen összhangban
- xenon jó ha van
- szín mindegy
- legyen minél inkább gyári
- belső jó ha bőrös
Mire összeállt az idő-pénz-elhatározás hármasa, már hetek óta túrtam a mobile-t és az autoscout-ot. Amelyik autók nem szóródtak kik azokat nagyon hamar elvitték. Egyetlen hirdetés maradt, Frankfurt közeléből, kép nélkül, 50560 futott km-rel. Brahiból felhívtam.
Kiderült, hogy autó van, kép van (ezek alapján biztató volt), az állapot "einwandfrei", a tulaj pedig egy álmos német kisváros polgármestere. Összességében bizalomgerjesztő volt, így hát indulás. Két nap múlva reggel 10-re megbeszéltem a találkozót a házuk elé.
A megbeszlélt időre ott voltunk, a polgármester késett 10 percet. Mint kiderült azért, mert elvitte az autót lemosatni, frissen jöttek onnan a feleségével. Körbenéz-alánéz-próbaút-FiatEcuScan. Minden OK, annyi és úgy ahogy mondták. Kis alku belefért, szerződés, megvendégeltek egy kis sütivel, és segítettek szállást is intézni a faluban, mivel a zulassungsselle csak másnap nyitott (hétvége volt). Meglepetésként még megdobtak egy szett GT felnivel, 1 éves Hankook V12 gumikkal, az RNS4-es navi gyári lemezeivel, stb...
Másnap reggel 11-kor már úton voltunk vissza Prágába az új vassal, délután hazaértünk és indulhatott a honosítás.
A cseh ügyintézés sem a gyorsaságáról híres, úgyhogy mindenestül beletellett vagy egy hétbe, de közben legalább belekerült egy váltózár is. Fő az elővigyázatosság. Végül minden jó véget ért, az autó a megfelelő helyre került a megfelelő időben. Egy apróságot azért sikerült elfelejteni, a levehető vonóhorog takaróját ott hagytam a polgi úrnál. Egy telefon és másnap küldte postán. Időnként még beszéltem velük mert nagyon megkdeveltem az idős párost. Igazi úriember/úrihölgy páros. Ritkán van, hogy az ember tartja a kapcsolatot egy autó adásvétel után, de valahogy itt helyénvaló volt.
Adminisztárció lerendezve, következő lépés: meg kell szabadulni a borzalmas Jürgen-stílusú Aluett felniktől amelyeken a téligumik voltak. Ezt sikerült elcsereberélni a 15-ös klasszik tojástartósra. Azóta is ők a téli kerekeim.
... folyt. köv....
