Az iskola szezon hagy nyomokat, és sosincs idő rendesen kitakarítani. Chili sorsa hasonló lesz, mint a Zöld TD-é volt. Szerviz, leállás, nagytakarítás csak téli és nyári szünetben. Ilyenkor egy parókányi hajszáltól szabadul meg a beltér, hiába, lányok használják nap mint nap.
Teljes mosást, nagyon alapos kárpittisztítós, fertőtlenítős beltér takarítást kapott, aztán a szokásos Auto Glymes bőrápolást is elvégeztem rajta. Jól néz ki még mindig!
u.i. a fotókat a fórummotor borzasztóan lebutítja, az eredeti fotókhoz semmi köze
Tegnapelőtt vettem észre, hogy Chili jobboldali hátsó lámpája nem világít. A csomagtartón lévő rész. Pár hete mondjuk már szólt, hogy nézzük már meg a tolatólámpát, valami van vele, de mivel tükröződve láttam, hogy van fehér fény, nem érdekelt :-)
Persze hogy tudtam, hogy mi a helyzet. Típushiba.. vagy mondjuk korszaktünetnek. A kábel átvezetésben a vezetékek eltörtek.
A jobboldali átvezetőt húztam ki, nyilván. Három szakadt vezetéket találtam, köztük egy vastag test kábelt. Abban biztos voltam, hogy nem toldozok-foldozok, hanem kicserélem az összes vezetéket az adott oldalon.
A jobboldallal volt annyi mázlim, hogy az átvezetőben 7 vezeték plusz a 2.5mm2-es testkábel fut. A testkábelhez gumikábelből bontottam megfelelő vastagságú hajlékony vezetékdarabot, a többi hét eret pedig ipari megoldással javítottam. Konkrétan a teljes átvezetőbe egy Igus Chainflex ipari héteres kábeldarab került. Üvegszál erősítéssel, mindennel, százezres nagyságrendű hajlításra méretezve. Ha már épp volt kéznél..
A javítás rutin forrasztás munka, azért eltartott egy darabig, hogy normális minőségű legyen. A testkábellel gyűlt meg a bajom leginkább, pláne, hogy kifogyott a folyasztószerem. Úgyhogy keresnem kellett jó gyantás forrasztóónt, és azzal gyógyítgattam jó sokáig, amíg normálisan be nem futotta a felszínét. A szél is jól fújt, halkan köszönetet rebegtem a jó édes... na mindegy, feltekertem 350 fokig a forrasztó állomást, aztán adjad neki. Végül szépen összeállt.
Szálanként teszteltem, összeraktam, gyújtás rá, minden szuper. Megjavult minden, a tolatólámpa is. A túloldalt most békén hagyom, mert kigugliztam, ott 12 ér fut. Oda más megoldást kell majd kitalálnom, hogy elférjen az átvezető gumiban.
Gondolkoztam mi legyen a nyári kerekekkel. A két első szinte új gumi volt, a két hátsó viszont a belső peremén teljesen el volt kopva, kuka. Goodyear Efficientgrip volt rajta, ami egyrészt csendes és jó tapadású gumi, másrészt borzalmasan kényelmetlen, kemény, rázós. A lányoknak is feltűnt, hogy hátul kényelmetlenül ráz rossz úton. Mivel a téli gumikkal ez elmúlt, sőt az egész autó érezhetően kényelmesebb lett, a teljes átgumizás mellett döntöttem. A két elsőt eladja nekem a gumis. Nyilván bukok rajta így, de nem bántam meg. Felkerült négy egyforma vadiúj Vredestein Ultrac, és ismét nem csalódtam. A 159-en is ilyen van, ott is feltűnően puha párduc tappancsként viselkednek a gumik, ugyanazt kaptam most is. Határozottabb kormány erő, sima halk és puha futás. A tapadást majd meglátjuk, de a célnak ez így máris ezerszer jobban megfelel.
Hétfőn vittem el az autót a fényezőhöz, az iskola járatot addig Zen teljesítette nyárigumikon. Szerencsénk volt az időjárással, és úgy az egész üggyel. Nem hiányzott persze, de egyszerűen, gyorsan túlestünk rajta. Chili újra tökéletes formában, karcmentesen, teljesen új gyári küszöbbel ma haza is jött. A műhelynek ahol javították nem véletlenül ennyire jó a híre. Tökéletes munkát végeztek, tényleg olyan lett az autó, mint volt. Választhattam volna a küszöb kijavítását is, ugyanis avultatták az alkatrészt. Inkább kifizettem a biztosítás által nem fedezett összeget. Nekem így kerek a dolog.
Sajnos borítékolt egy városban is használt autónál, hogy előbb utóbb begyűjt egy kis harci karcot. Elég hamar összejött, viszont mondhatni bele volt kalkulálva. Amikor Svédországban megnézték nekem, azzal hívtak, hogy makulátlan az autó, de van egy kis bibi. Jégkáros volt, több elem fényezve volt. Akkor azt válaszoltam, hogy ha hibátlan, akkor a rétegvastagság nem érdekel, lesz ezen még karc, javítani való biztosan.
Egy bácsi a dupla kanyarodó sávban eltévedt, és a belsőből a külsőbe érkezett. A gyerekek láttak rendőr autót (amit a kicsi értékelt igazán), kicsit fagyoskodtunk, megtanultam e-kárbejelenteni, bácsit nyugtatni, hogy azért ez nem a világ legsúlyosabb balesete volt, előfordul.
Az eredmény a képeken. Már bejelentkeztem a környék legjobb fényezőjéhez.. A felségének szerencsére Giuliettája van, szeretik, úgyhogy jó kezekben lesz Chili. Kap az ajtajára is egy kis plusz festéket, engem nem zavar, csak legyen szép, hibátlan kinézetű újra.
A ködszitálós reggeleken az eredeti törlő lapátok már nagyon nem működtek. Érdekes, hogy teljesen épek a lapátok, puhák a gumi élek, viszont eldeformálódtak a sok egyhelyben fekvésben. Jó régóta semmire nem használták őket. Az már biztos, hogy telet nálunk lát először az autó- már ha el nem marad idén is - de kezd gyanús lenni, hogy az esővel is mi ismertettük össze.
Mára hozták meg nekem az SWF ablaktörlőket, amit rendeltem. Veszettül drága, de...
A zöld TD-nél a gumit kellett cserélgetni a karban, nem szerettem gyakran csinálni. Így kitapasztaltam, hogy melyik márka ami tényleg jó. És az SWF annak bizonyult, több szezonon keresztül hibátlanul, hangtalanul törölt. Így legyen most is.
Mivel az autó kinti műszaki vizsgája lett honosítva forgalomba helyezéskor, hamar eljött az első itthoni műszaki ideje. Fel is hívtam a szerelőmet, hogy vinném a pirosat, műszakiztassa már le valamikor októberben. A válasz: "Te Gyuri, én nem kellek ahhoz. Az az autó bárhol átmegy, olyan mint egy új"
Jól esett ezt hallani. Azért adott egy számot, hogy hova vigyem, ő is oda hordja újabban az autókat.
Felhívtam, kaptam időpontot, mára szólt. Mit is írjak. Fél órát ücsörögtem, majd visszakaptam a papírokat, kulcsot, kész, minden rendben az autóval. Jó ez így kalandok nélkül.
Eltelt két hónap, megtettünk 2000km-t, az első iskolajárat hónapon is túl vagyunk és az érzéseim változatlanok.
Akik a motorját tervezték, pont nekem tervezték. Egy hagyományos négyhengeres benzinmotor, ami bőséggel öblögeti a benzint,szépen mossa a saját alkatrészeit, nem kokszolódik... csak fogyaszt, ahogy egy hagyományos négyhengeres :-) Nincs nagynyomású befecskendezés, és semmi különös extra. A hangja is olyan, nem egy modern motoré. És erre a talán utolsó régi-vágású benzinesre rátették azt a zseni vezérlést, amitől egy régi-vágású tuningmotor lett. A fantasztikus az benne, hogy semmi köze egy modern kis köbcentis turbómotor viselkedéséhez. Inkább hasonlít egy régi kétliteresre.. igen, fogyasztásban is. De kit érdekel :-)
Nagyon tetszik, nagyon szerethető. Az 1.8 Tbi egy igazán jó motor, és ehhez képest érthetetlen a bátorság, hogy összeraktak egy ilyet. Ami műszaki alapokat tekintve közel sem olyan modern. Kivéve a MultiAir modult. Így keletkezett valami igazán különleges, egy EU5-öt (sőt 6-ot) teljesítő kis tuning verda azoknak, akik leragadtak a 90-es években. Eszembe sem jut ezt tuningolni, végre egy autó ami úgy jó ahogy van.
És mindene működik. Az esőszenzor? Tökéletes! Auto-ra tettem két hónapja és nem nyúltam hozzá. Az automata világítás dettó. A klíma szintén. 22 fok és nem kell piszkálni. Végre végre...
Az ülései a 159 után.. nagyon másak. Az én ízlésemhez ez a kicsit gokartosabb, kevésbé "prémium" üléspozíció áll közelebb. Amaz egy fotel, ez egy gokart ülés. És ez a különbség minden rezdülésben ott van. Túra limuzin vs gokart. Értem a túraautó előnyét (és nagyon megy hozzá a 2.4), de a szívemet a gokart melengeti jobban. Élmény, élmény, nagyon jó :-))
Pár száz kilométer használat után tényleg az van, amire nem számítottam. A legalfább Alfánk eddig ez az autó, állandóan mennék vele valahova. Mindegy hova.
Csukott szemmel megmondanám róla, hogy ez egy Alfa Romeo, csak abból ahogy szól, ahogy reagál, ahogy ülök benne. Amikor keresgéltem az eladó autók közt, egy megosztó formaterv volt és egy kigrammolt műszaki döntés: Alfa Romeo legyen, de városban is kompromisszumoktól mentes, benzines, csakis szívócső befecskendezéses 1.4-es.
Aztán most itt áll, és csupa érzelem ez az autó, benne 100 év Alfa Romeo sűrítménye és minden rezdülésén érződik, hogy ezt szívvel lélekkel tervezték.
A MultiAir motor nem volt kritérium, úgy voltam vele, hogy ha olyat találok, olyat veszek, de a célnak pont megfelel a 120 lovas is. Na azt viszont nem tudtam, hogy ez a motor ennyire fantasztikus. Bár egyszer már vezettem ilyet, de az apró finomságait használva ismeri fel az ember.
A lámpánál állva lehúzott ablakkal egyszer csak azt éreztem, hogy egy 72-es Giulia 1300 Superben ülök, ez a hang nem egy modern autóé. Elölről egy régi benzines őszinte járását hallom, hátulról pedig aláfest az épp jól eltalált hangú kipufogórendszer. Pont annyira jó, hogy egy pillanatra megvolt az illúzió.
Aztán ugrottunk időben, odaléptem neki, elváltottam. Egy öreg 155 q4 szelleme szisszent minden váltásnál. Valahonnan messziről, dobozba zárva, de ott volt, miközben boldogan lódult a mutató hatezer fölé. A 100 év Alfa lemezről valamit mindig játszik. Feldolgozást, de jófélét.
13 éve Alfázok, és nem értem, hogy ez az autó, pláne ezzel a motorral hogy tudott észrevétlen maradni számomra. A többség a 159-cel van elfoglalva, ami rengeteget adott nekem is a lassan négy év alatt, hozzám nőtt a hangja, kényelme, formaterve, a fantasztikus nyugalom amit áraszt.
Ez a kis piros autó viszont ezerszer inkább Alfa Romeo. Nincsenek kérdések. Beülsz, megérzed, vezeted, mosolyogsz. Nincs hiányérzet.
Csak ideiglenesen, de igényesen felragasztottam kétoldalas kültéri ragasztószalaggal a rendszámot. Mindenhogy rémesen áll rajta, megpróbáljuk a kpm-nél a matricát bejegyeztetni.A széleken szivacsozást is kapott, hogy a menetszél ne tudja a fényezésnek nyomni a fémet. Egyelőre így lesz.
SET-458, a piros 458 Italia XD
