Blog >> ősz
Szép őszies időben utaztunk Budapestről Kaposvárig. Indulás előtt egy finom lazacos croissant ettem, capuccinoval és frissen facsart narancsléval, ha már szabadnappal hosszabbítottam 4 napossá az október 23-i hétvégét. Egyébként potom pénzért volt "menüben" ez az ínycsiklandozó reggeli, mely egy kis előző napi borozgatás után különösen jól esett.
Az utat egy kevésbé jól sikerült Fiat Linea volánja mögött tettük meg, jobbomon édesapámmal, aki hál'istennek 10 perc után - fővárosunkból kilépve - rávehető volt szivarjának száműzésére. Lehet, hogy egyébként az 1.3Mjtd remek konstrukció, s csak ez a szóban forgó példány egy rettenet, de lényeg a lényeg, hogy a GT-hez és GTV-hez szokott énem kapálózva ellenkezik az ilyen utak ellen. Itt jegyezném meg, hogy a kocsi, az olaszok táliájának ezen kályhaezüst példánya jobban megy klímával, mint anélkül. Eddig még nem fejtette meg senki, miért, nekem mindenesetre nincsenek álmatlan éjszakáim emiatt, csak örülök, ha mondjuk egy céges külföldi vörksopra menet, 4 emberrel a klíma bekapcsolását követően a kocsi a korábbi poroszkálás helyett képes "hasítani".
Kaposvár. Nincs túl közel, nincs is túl messze. Amióta volt szerencsém többször Bonn-Budapest útvonalon autózni (Alfázni), azóta a messze fogalmát átértékelve tekintek a szűk 200 km-es útra. Ahhoz messze van, hogy sz@r kocsit nézz meg. Elmész, oda-vissza kb. 4 óra, egy óra ottani szöszmötéssel ráment a napod. A távolság tehát relatív, de ez alkalommal azt mondanám, hogy Kaposvár közel volt.
146 ti. 2 literes, 16 szelepes, benzines "limuzin". Nekem volt 145-ösöm, imádtam és mostanság azon kapom magam, hogy a sok erős (zömében BMW, a teringettét) autó nézegetése mellett lesem a QV-kat. Van is egy faceliftes QV magyar okmányokkal 240 ezerért Tatán. Valaki vegye meg gyorsan, mert hiánycikk potom pénzért. ;) Nekem a 146 nem tetszett, tetszik annyira, mint a hatchback társa. No nem úgy édesapámnak, aki mindig is szemezett vele.
Rosso proteo. Az egyik legszebb szín, amit valaha kikevertek a tiramisu mámorból egy friss, erős ristrettoval józanodó olasz szakik egy csendes, őszi délután. Mindig is tetszett nekem a szín, 146 ti-ben talán a legszebb. Apám pirosat akart, mint a 33 P4 volt. Vad rosso, tüzes, lendületes. Szép az is, de szerintem közönséges. Végül is én beszéltem rá, hogy menjünk le Kaposvárra.
Kereskedés. A hely, ahonnan a legritkább esetben szeretnél autót venni. Sok olyan személyiségjeggyel van a legtöbb kereskedő felvértezve, ami miatt az előző mondatot meggyőződéssel tudom mondani. Egy jó autó azonban kereskedésben is jó. Ez az Alfa ilyen volt. Nem tulajdonosa, hanem gazdája volt, aki nem mellesleg Alfa szerelő is. Szépen karban tartotta a vasat, s bár eladás előtt - érthető módon - kicsit lebutította (ronda Alessio felnik 12 éves gumikkal, kiszedett hifi helyett kazettás rádió), így is igen impozáns, tetszetős darab állt előttünk.
19 év. Nagyon hosszú idő arra, hogy valamit leamortizáljon az ember. 19 nap alatt is sikerül sokaknak. Ez a kocsi meghazudtolja a korát. Nem egy ritka ikon, nem egy különleges csillag az olasz veteránok egén, vélhetően nem is lesz igazi klasszikus, mert sokat gyártottak belőle, elsőkerekes, ráadásul szedán is, de nagyon szerethető autó.
A képek szerintem magukért beszélnek, de élőben talán még szebb. Ilyen selymesen járó TS motort nem tudom, hogy hallottam e valaha, pedig állt az elmúlt 2-3 hétben a kocsi, bikázni is kellett.
Kaposvár közel van. Vigyázz a kocsira édesapám! :)
PS: A 159Q4 azért marad ;)
Téma: Itt van újra...
