Blog >> 3.2
Szokásom az autóimnak nevet adni. Mivel ingerszegény életemből nem sok ihlet csapódik rám, rendszerint a rendszámból indulok ki.
Az előző tulajnak egyedi rendszáma volt, így pénteken kaptam meg az új rendszámot: LOA.
A Loa egyébként egy voodoo kifejezés, ami a testet uraló szellemet jelenti. Az ember biztosítja az élelmet, és egyéb szükségleteket, Loa pedig az egészséget, védelmet a gonosztól és a jószerencsét. Hát úgy legyen!
Tehát a neved ezután légyen Lola.
Tegnap megjöttek az új gumik, végre kikukázhattam a 2002-es (!) gumikat amik a kocsin voltak. Nem variáltam, a szokásos Pirelli P Zero Rosso került fel.
A levetett gumikon futóműhiba nyomai látszanak, egy állítás sürgősen elkél.
Igazából a második nap volt ez, de mától indul az időszámítás.
Páran tudták már, hogy hobbiautót keresek, amit építgetni lehet, elővenni a garázsból, reszelgetni, csiszolgatni, saját szám ízére alakítani. Őszinte leszek, GTV-ben nem gondolkoztam. Illetve nem ilyen évjáratban. De mikor eljutott a füles hozzám, meg kellett nézni. Egy törésmentes, alig használt GTV a legnagyobb motorral, amiből egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány példány van itthon. Muszáj. Kicsit több, mint egy hete meg is néztem élőben. A próba út után egy kérdésem volt, mennyi az ára. Szerencse, hogy olyan ábrázatom van, amin nem látszik, hogy mit gondolok, így nem árultam el meglepetésemet az ár hallatán.
Megállapodtunk hát. Hihetetlenül korrekt eladóról van szó, álmodni se lehet jobbat. Pénteken megbeszéltük a szombati adásvételt, így első utam egy alfás találkozóra vezetett. Ott nem igazán volt időm figyelni, ismerkedni vele, csak felszínesen.
Ma reggel aztán azt csináltam, amit régóta szerettem volna. Csak én és az autó és a porszívó és a bőrápoló és a krómtisztító paszta és a törlőkendő. Bő három óra alatt sikerült is olyan tisztaságot varázsolni, amiben már jól érzem magam. Közben bilizgáltam, hajtogattam, nyitogattam, ismerkedtem a részleteivel. Aztán beindítottam. GTV-nél nem szokatlan, de nekem hosszúnak tűnő indítózás után minden felesleges fesztivál nélkül selymes-fémes hangon életre kel a motor. Nem üvölt bele az arcodba, hogy itt vagyok, csak diszkréten beáll 650-700-as alapjáratra vibráció és hangmentesen. És végre: hosszú egyes, hosszú kettes, hosszú hármas, hosszú négyes, hosszú ötös, hosszú hatos mindenhol mozdonyszerű húzással. 3000-nél kér szót Pavarotti, még csak bemutatkozik. 4000-nél szolmizál, 5000-től kezdődik a refrén.
Próbáltam ide valami jó metaforát írni, de nem tudok - mit lehet arra az érzésre írni, mikor a városban semmilyen körülmény között nem kell 3 alá váltani, de ha éppen olyanod van, 6-osban végiggurulhatsz rajta - 2-es után jöhet a legmagasabb fokozat. Nem jön zavarba, csak gyönyörűen szívja a levegőt és gyorsul határozottan. Akárhány V6 GTV-t vezettem eddig, mindig Bruce Willis jutott róla eszembe. Most sincs ez máshogy, de ez most a legjobb Willis-szerep.
Azért van mit javítgatni is rajta. A gumik például egyidősek az autóval, ami kilométerben még nem is lenne baj, de években számolva elég meredek. Ennek köszönhetően gurulgatós tempóban csak a gumit hallani, folyamatosan búgnak.. Az egyik motortartó bak el van gatyásodva, ezért kicsit szögletes a váltás. Ezt letudjuk majd a kötelező beavatási szervizen. Aztán a vezető ülés combtámasza el van hajolva. és kell még 3 azaz három db alátét a csomagtartó kárpitjához. Valahogy csak megoldom majd :) A külsőn meglátszik a város nyoma, egy-egy karc, ajtórányitással rendelkezik. Ezek kijavítása esélyesen ősz után fog megtörténni, mert az autó színe nem az igazi számomra. Addig lesz időm gondolkozni hogy mitévő legyek ezzel..
Anyu még nem tudja, hogy vettem egy "új" autót. De biztos örülni fog, hogy végre van összesen 4 ajtóm :)
