Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

A 2010-es évek vége felé kezdtek az apró bronz szobrok megjelenni Budapest-szerte (majd később máshol is). Hamar kiderült, hogy Kolodko Mihály kárpátaljai szobrászművész "gerilla" tevékenységének köszönhetően.

Magam nagy Rejtő fan is vagyok, így Alfásként "A tizennégy karátos autó" c. regénye - melynek cselekménye egy Alfa Romeo köré épül - kiemelt helyen van nálam. Nem meglepő, hogy mikor 2019-ben megjelent a Magyar Színháznál egy, a 14 karátos autót ábrázoló miniszobor (a többi miniszobrához képest ez nem is olyan kicsi, közel 50 cm), egyből bakancslistára tűztem, hogy kell egy közös kép majd saját Alfával is.

Mostanra jutottam végül oda, hogy pont arra tudtam fordulni és nem is volt olyan tömeg, ami miatt a jó fotók készítése problémás lett volna. Érdemes nem a délutáni/esti órákat választani, mert, ha előadás van, sok ember össze tud ott gyűlni.

És álljon itt egy idézet magából a regényből, mellyel a főszereplő Alfa Romeo-t írja le Rejtő:

"Még sohasem látott ilyen gyönyörű túrakocsit, mint amilyen ez az Alfa Romeo volt. Nem tartozott a szériagyártmányok közé. Különleges modellje lehetett a gyárnak, a legfényűzőbb nagyurak számára. A hatalmas túraautó, rendkívüli méretei dacára, szinte kecsesen szép volt. A különös fényű, kéken zománcozott karosszéria méltóságteljesen kiszélesedő öblével, makulátlanul sima csillogásával, hatalmas motorházával úgy hatott, mintha az autók királyának gőgjét is belevitte volna a tervező ebbe a korszerű gépszörnyetegbe.

A mesteri rugózás és a tökéletes technikával beépített motor összhangjával szinte nesztelenül, könnyedén elsiklott a dölyfös autó. Ez az indulás arra a határozott, de mégis puha járásra emlékeztetett, amellyel nagyon finom, visszavonultan élő mágnások ódon kastélytermük súlyos szőnyegein lépegetnek magányos éjszakákon."

Kicsi, de idegesítő probléma - főleg egy prémium autó esetén - ha nem teljesen sima úton vagy bizonyos motorfordulaton zörgés hallatszódik a kárpitból. Nem újkeletű a dolog, talán már az autó újkora óta fennáll a probléma, de eddig együtt éltem vele. Már sokat morfondíroztam rajta, hogy neki kéne állni, törtem a fejem, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de éppen csak annyira volt idegesítő, hogy mindig rálegyintsek, hogy "majd legközelebb".

A zörgés forrása a vezető oldali ajtóban a tükörállító kis joystick tizedmilliméteres holtjátéka. Ennyit tud mozogni, de talán pont ezért képes idegesítő, rezgő, zizegő hanggal zörögni (1. kép).

Az eredeti tervem az volt, hogy egy szivacsgyűrűt vagy korongot kéne ráhúzni a joystick aljára és az pont megfogja annyira, hogy ne adjon ilyen hangot. Mivel a célnak megfelelőt nem találtam hosszas Temu-s, Ali-s vagy Google-s kereséssel sem, egyszerűen besétáltam a Jysk-be és vettem padlóvédő bútoralátét filcet. Gondoltam, ezt majd ollóval korong alakúra vágom, beteszem a kar alá és kész.
Aztán, amikor nekiláttam, rájöttem, hogy (bár van kis mozgása) nem a joystick a hang forrása, hanem az egész, alu körkeretes résznek van egy tized mm-es mozgása a foglalatában és az koppan ide-oda fülsértően. Remek! Akkor ennek mi az ellenszere?

Először fekete cérnát próbáltam a foglalat és az alukeret közé tenni, de nem volt jó semmire. Utána próbáltam az előbb említett filcet betuszkolni a hézagba, de a hézag annyira keskeny volt, hogy nem sikerült. Aztán agyalás közben fogtam és a snitzer pengéjét óvatosan becsúsztattam a résbe. Az elég vékony volt ahhoz, hogy beférjen. Teljesen ki is ékelte azt, meg sem moccant a foglalatban a kerek rész.

Na jó, akkor ez lesz a megoldás. Lecsíptem egy részt a snitzer pengéjéből és szemöldökcsipesszel betömködtem a hézagba. Próbáltam rázni, de szépen kiékelődött (2-3. kép).

Elvittem egy próbakörre is az autót, meg sem ciccent. Tökéletes megoldás, végre ez sem rontja a prémiumérzetet!

Egy rosszul sikerült kikanyarodás és egy magas padka miatt a jobb oldali küszöböt újra kellett fóliáztatnom. Ha már erre úgyis sort kellett keríteni, akkor egyúttal applikáltattam oda is védőfóliát, ahova az elmúlt évek tapasztalatai során még szükséges lett volna tenni.

Az egyik ilyen hely a küszöb hátsó vége, ahova gyárilag is kerülne fólia. Ide intenzíven szórja a kavicsokat az első kerék. Mivel ez az utólagos fólia vékonyabb, mint az a kis kiterjedésű, amit gyárilag tesznek kimondottan az ilyen kőverődéssel sújtott helyekre, ezért az állapotán látszott, hogy nem erre az igénybevételre lett kitalálva. A megoldás ésszerűnek tűnt számomra. Oda dupla réteg fóliát kell tenni.

A másik, ami anno elmaradt, az a tetőív szélvédő feletti része. Közvetlen a szélvédő felett a tetőlemez be is van hajtva a szélvédő mögé, ott tehát nem is egy éles szögben kapná az elölről érkező kavicsot, hanem merőlegesen telibe. Szerencsére, ezidáig nem vettem észre ilyen nyomokat a karbon tetőlemezen, de a másik, 5x ennyi km-t futott autómon vannak ott is csúnya felverődésnyomok, szóval, valószínűleg csak idő és km kérdése.

Anno Dányi Szabolccsal, Kistarcsán, a Ceramic Pro műhelyében applikáltattam a védőfóliát. Teljes mértékben elégedett voltam a munkájával és továbbra is ajánlom mindenkinek, aki ilyenen gondolkozik. Viszont nekem elég messze van, így erre a munkára egy közelebbi, könnyebben elérhető műhelyt néztem. Dunaújvárosban találtam a Zozofólia Kft.-t, amit ismerősi ajánlás is megerősített.

Nem csalódtam, remek munkát végeztek. Mindent aszerint, ahogy megbeszéltük. Most már két fóliás műhelyt is jószívvel tudok ajánlani.

Még szeptemberben vettem észre, hogy nem világít a csomagtartóban a lámpa, ha kinyitom. Elég kellemetlen sötétben. Vajon mi baja lehet? Kiégtek az izzók? Valami kábeltörés? De egyébként minden lámpa égett hátul, nyílt és zárt is a csomagtartó ajtaja.

Ahogy olvasgattam és elemezgettem a tüneteket, megfejtettem, hogy nem érzékeli, hogy nyitott állásba kerül a csomagtartó, ezért nem gyulladnak fel a lámpák belül. A műszerfalon sem jelezte a csomagtartó nyitott állapotát az autó. Mivel a zárszerkezet adja ki a nyitott vagy zárt jelet, ezért ott lehet a bibi. Fórumokon is többen számoltak már be erről.

Két köröm volt emiatt Érden, először is a diagnosztikával foglalkozó szerelő megállapította, hogy tényleg ez a hiba, majd berendelték az alkatrészt és kicserélték a zárat. És mondá az Úr: Lőn világosság! Most már este is látok a csomagtartóban!

Ez még belefért a garanciaidőszakba (júliusban jár le az 5 év), de talán ez volt az utolsó garis javításom... (halk pénztárca zokogás hallatszik)

Novemberben már nem igazán szoktam hosszabb útra elővenni az autót, nem szoktak már megfelelő körülmények lenni. Most viszont 20 fok feletti hőmérséklet és napsütéses idő volt, úgyhogy még elővettem egyszer az autót - talán idén utoljára - egy kis élményszerzésre.

Már rögtön az elején megörvendeztetett egy új élménnyel. A benzinkúton a kezemben maradt a tanksapka teteje, az alső része viszont a nyíláson maradt, lezárva. Már Laci is mondta egyszer, hogy így járt, így nem lepődtem meg teljesen. Viszont úgy emlékszem azt mesélte, haza kellett gurulnia szerszámért, hogy leszedje. Gyorsan elgondolkoztam, hogy akkor ennyi is volt a mai nap, de végül sikerült addig feszegetni, hogy lejöjjön. Nesze neked, Ricambi Originali... Lehet egy Temuról rendelt kínai is jobban bírta volna.

Haladtam tovább a kiszemelt utak felé, de nem jutottam messzire, a 6-oson, Kakasd előtt egy előzés után a Skoda Octavia felkapcsolta a villogókat. Remek. Már a 2. új élményt szerzem. Civil kocsiból még sosem büntettek meg. Sikerült megcsípnem a 140-et előzés közben, így 100 ezer forintba fájt az előzés.

Kakasdról kiérve figyeltem a visszapillantót, 2-vel mögöttem jött a rendőr. Nem telt el sok idő, újra felkapcsolta a villogót, újabb áldozatot talált. Ekkor kicsit beleléptem, hogy ha már kifizettem a belépőt, most már tényleg hajtsuk meg a kocsit és legyen már valami élvezet is abban, ha kihoztam.

Bonyhádtól Bonyhádvarasd-Tevel felé indultam. Szokásos jól bejáratott szakasz, szeretem. Most sem okozott csalódást. Bár akadtak kavics- és sárfelhordások és az egyébként sima aszfaltban is vannak olyan huplik, amik 90-100-nál nem érződnek különösebben, de 150-160-nál már jó nagyot dob a gépen.

Teveltől továbbmentem Kisvejke felé. Itt akartam több időt tölteni. Egyrészt Kisvejkétől Lengyel felé, egyből a településhatár tábla után egy baromi élvezetes felfutó szakasz van. Olyasmi, mint amilyen Gyönk északi oldalán is található. Na ezt megfutottam 2x oda-vissza. Harapta a gép az aszfaltot.

Innen továbbmentem a nemrég felfedezett, még csak egyszer bejárt Kisvejke-Majos szakaszra. Ennek a Kisvejke-Aparhant szakasz a legjobb része, bár Majosig is élvezetes, de inkább Majos felől indulva. Először elmentem Majosig, onnan vissza Kisvejke, aztán megint vissza a nagyvejkei elágazóig (itt készültek a képek). Itt újra megfordultam és megfutottam Kisvejkéig még egyszer ezt a szakaszt. Onnan pedig megint Majosnak vettem az irányt.

Nagyjából ennyit terveztem. Kis élvezkedés, még megélni az autót, mielőtt tényleg beköszönt a hideg.
Hazafelé az M6-on betalált egy Infinity Q50S. Nem tudom milyen motor van benne, a wiki szerint 300 vagy 400 lóerős lehet. Együtt hajtottunk fel a pályára, aztán lepadlóztam. Szépen zsugorodott a tükörben. Mindig utolért, mikor valaki kijött a belsőbe. És mindig ugyanúgy lemaradt, mikor üres lett a sáv és odaléptem. Lehet csak a 300 lovas volt, mert nagyon nem bírta az iramot...

Az idei szezon végén vagyunk, de még akartam egy nagyobbat menni az autóval, mielőtt tényleg bejönnek a hidegek. Kapóra jött egy gimnáziumi osztálytalálkozó Egerben, így kitaláltam, hogy napközben ismét nekiindulok Rozsnyó környékének.

Feldobtam az ötletet Quadrifoglio-s körökben, lett is 2 jelentkező, aki velem akart tartani. Az időjárás volt még egy kérdéses tényező. Csütörtök-péntekre mondta az esőt a környékre, de szombatra már szárazabb időt jósolt az előrejelzés.

9 után találkozott a csapat Egerben. Megtankoltunk és nekiindultunk Szilvásváradnak. Épp csak kiértünk Egerből, elkezdett esni. Körülbelül Ózdig zuhogott, utána már tisztult az idő. Aggteleknél már nyoma sem volt csapadéknak. Jósvafő irányába haladtunk tovább. Ezeket a szakaszokat már meg tudtuk nyomni rendesebben. Tornánál léptük át a határt, nem messze, Szepsinél álltunk meg tankolni. Nem is tankoltam tele, kevesebb legyen a ballaszt. Csak annyit, amennyivel a hegyi szakaszokat meg lehet tenni.

Jászó felől érkeztünk a Stósz-Szomolnok szakaszra. Már a Jászó-Sztósz is egy jó bemelegítés hozzá. Stósz után még látszott némi nedvesség az úton, de nem volt vészes. Viszont a hágó közelében már le volt szórva kaviccsal az út, nem esett jól a kopogását hallani a kerékdobban. Ott már a jövő héten fagyni fog hajnalban, készülnek a hidegre. A hágó túloldalán, Szomolnok felé ereszkedve viszont jóval nedvesebb volt az aszfalt. Nem is tartotta mindig az ívet az autó, oda kellett figyelni. Szomolnoktól fordultunk egyet és a hágóig felfelé is megtettük ezt a szakaszt. Eredetileg Stószig vissza akartam menni, de a kavicsszórás miatt ezt elengedtem.

Dénesen át folytattuk az utunkat. A Krasznahorkaváraljáig tartó új, másfél sávos szakaszt is kiélveztük, szerencsére alig volt forgalom. Rozsnyónál felhívtam liuszt, mivel korábban kiderült, hogy aznap ő is ott lesz a hegyekben. Épp Nyilasnál fűzte a kanyarokat. Megbeszéltük, hogy a hágón találkozunk. Épp szembejött, mikor felfé mentünk, úgyhogy bevártuk ott. Beszélgettünk egy kicsit és elkészültek a közös képek. Meg kell örökíteni az emlékeket :)

Innen Szepespatakig haladtunk tovább. Eddigre a nedvesség nagyjából már teljesen felszáradt az utakról. Szepespataknál visszafordultunk és a Nyilasi elágazónál továbbmentünk Hollópatakig. Ezen a szakaszon még sosem voltam, de tetszett. Olyan, mint egy hullámvasút. Innen visszaindultunk Nyilason keresztül Veszverés felé, majd Tornán álltunk meg egy késői ebédre. A közös program itt véget ért, a többiek elindultak Hidasnémeti irányába Budapestnek én pedig Egernek vettem az irányt.

Ide el kell majd még jönni, de több időre és nem csak autózni. Természeti kincsekből is akadt itt bőven.

Ezt is elértük. 50 ezer km együtt.

Ez alatt:
- Elfogyasztottunk 3 szett gumiabroncsot. Most a 4. szett van fent. Mind az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 volt.
- Elfogyasztottunk 6550 liter benzint. Ennek 98,5%-a 100+ oktános, a maradék 95-ös volt.
- Meglátogattunk Magyarországon kívül 6 országot: Szlovákia, Szlovénia, Olaszország, Ausztria, Románia, Szerbia.

Hirtelen ennyi "fun fact" jut eszembe, amit számszerűsíteni is tudok.

Régóta el akartam már jutni az autóval a Dolomitokba. Olaszország és a hegyek párosítása a mennyország a Giuliával.

Szlovénián keresztül mentünk, első nap Cividale del Friuli-ban szálltunk meg, hogy ne legyen annyira hosszú az út. Gyönyörű, hamisítatlan olasz hangulatú kisváros. Nagyon tetszett.

A második nap vettük célba a hegyeket. Tolmezzo felől közelítettünk. Ampezzo-nál fordultam északra a Sauris tó felé, hogy kicsit izgalmasabb útvonalakon haladjunk. Itt megkerestem az ikonikus Google Streetview kép helyszínét (a lerobbant, nyitott motorháztetővel álló 159-ről) és én is készítettem egyet ott (2. kép). Teljesen azért nem tudtuk rekonstruálni, mert kellett volna még valaki, aki fényképez.

A szállásunk - 2 éjszakára - Auronzo és Misurina között, Palus San Marco-ban egy agriturismo-nál volt. Gyönyörű helyszín és a vendéglátás is nagyon jó volt. Innen jártuk be a Dolomitok északabbi felét. Misurina-tó, Tre Cime, Braies-tó, valamint megnéztük San Candido-nál, hogy hol ered a Dráva.

Következő szállásunk délebbre, San Martino di Castrozza felett, a Rolle hágón volt. A szállás nagyon tetszett. Az étteremből gyönyörű kilátás nyílt az észak-déli irányból elnyúló szikla-hegyekre. Innen bejártuk a Predazzo-Canazei vonalat, a Piz Boé hegyet körbeautóztuk, felmentük a Marmolada tetejére, több, mnit 3300 méter magasra. Megnéztük Agordo-t és természetesen San Martino di Castrozza csodás kis városát is.

Utolsó nap - hogy egy kis tengerparti hangulatot is csempésszünk az utazásba - Grado felé vettük az irányt. Nem messze tőle, Aquileia-ban szálltunk meg. Szintén egy hamisítatlan olasz kisváros. A szállás is kiváló volt, épp a városkát átszelő csatorna partján. Este csak kiléptünk az ajtón és borozgattunk a holdfényben a csatornaparton.

Összességében nagyon jó kikapcsolódás volt. Az idő is kegyes volt velünk. A hegyekben is csak 2 délután volt, mikor esett. Tudtam nagyokat autózni, bár a forgalom és a szűk utak olykor korlátozták a dolgot.

Alfát egyébként sokat lehetett látni, jóval többet, mint itthon. Leggyakrabban Tonale jött szembe - szerintem az összes Alfa fele, amit láttunk, Tonale volt. Giulietta volt még sok, de láttunk néhány Juniort is. Stelvio-val és Giulia-val is jöttek szembe, de ezekből V6 motorossal eggyel sem találkoztunk. Az idősebb Alfákból viszont, amiből itthon a legtöbb van (159, 156, 147), nem lehetett túl sokat látni.

Ja, még egy érdekesség: a sima 95-ös benzinnél magasabb oktánszámút a Dolomitokban gyakorlatilag nem lehet találni. Ahol van is olyan kútfej, ott sem üzemel. Itt történt meg először az autó bő 4 éve alatt, hogy többször is 95-össel kellett teletennem a tankot.

1. kép: Ampezzo
2. kép: Pihenő a Sella di Rioda közelében
3. kép: Kilátás a Palus San Marco-i (Corte's Ranch) szállásunk ablakából
4. kép: Vacsora Dobbiaco-ban
5. kép: Reggeli sör a szobánk erkélyén a kanyargás előtt. Oh, azok a nem-zéró tolerancia országok...
6-7. kép: A Passo Rolle-n. Profi fotós fényképezett (fotodolomiti.it), amit utólag tudtam megvenni neten. A 6. kép 09.04-én., a 7. kép 09.05-én készült.
8. kép: A Pale di San Martino vonulatának látványa a Passo Rolle-n lévő szállásunkról.
9. kép: Az előbukkanó hold látványa a szállás étterméből.
10. kép: A bejárt útvonalak összessége

A szezon nagyobb részén már túl vagyunk, de most következik még a nagy, külföldi túránk a Dolomitokba. Oda mindenképp friss, új abroncsokkal akartam elindulni, hogy semmi ne kompromittálja az élményt.

A tavaly felrakott szettből a hátsókat már júniusban cserélni kellett, annyira elkoptak. Azóta kb. 3500 km-t tettünk meg, szóval az elsők már bőven megfutották a futásteljesítményüket, valamint a hátulra felkerült használt gumijaim és kaptak annyit, hogy most már nyugdíjazni lehetett azokat.

Szokás szerint Szekszárdon, Béda Lacinál történt a csere. Természetesen az autóra homologizált, gyári gumikat kapott a gép: Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 (AR).
Km: 47350

1-3. kép: az új abroncsok
4. kép: bal első fék
5-6. kép: a használt első abroncs felülete és profilmélysége
7. kép: az új első abroncs és profilmélysége
8-9. kép: a használt hátsó abroncs belső és külső profilmélysége

Márciusban ejtettük meg az előző olajcserét, amolyan szezonindítóként. Így augusztus végére bele is szaladt a 10 ezer km a gépbe. Hát na, ha tehetem, hajtom. Páratlan élmény. De tényleg!

Egy hét múlva indulunk a Dolomitokba, túl lesznek stimulálva az érzékszerveim... Biztos, hogy sokat fog tiltásba forogni a Ferrari derivatíva motor, úgyhogy mindenképp friss olajat akartam a gépszívben tudni, mielőtt útra kelünk.
Az éves revízió többi részét már megejtettük júliusban.