Idén volt a XX. Selénia Rally. A kis családias találkozó egy hihetetlen színvonalas eseménnyé nőtte magát, a kerek évfordulót pedig sikerült igazán exkluzívan megünnepelni. Hollókő, Hotel Castellum. Egy négycsillagos szálloda, csak Alfásokkal teli. Eddig a fűben heverészős piknik hangulat volt A Selénia Rally, és úgy érzem a jövőben is efelé fog visszakanyarodni. De ezt kár lett volna kihagyni. Sokak ingerküszöbét karcolta a szállásdíj, tudom. A valóság valahol félúton. A szervezők idén egy luxus rendezvényt varázsoltak elérhetővé nekünk, Alfásoknak. És ez is a Selénia Rally. És idén volt az, amikor úgy éreztem, hogy igen, itt a 159 kellett. A 159 pont olyan kicsit puccos, nagyon elegáns, és nem látszik rajta, hogy a kor már sokunk számára elérhetővé tette. Gyönyörű volt a sok Alfa a hotel parkolóban. A márka megítélését biztosan emelte mindazok szemében akik látták a vadiúj épület előtt sorakozni az olasz remekműveket.
A többi már praktikum. Kellett a 159, mert tavaly óta többen lettünk, a nagyobb autó kellett. Ugyanezért a csendesebb és gyorsabb autó kellett, amivel egy szundítás alatt célbaérünk.
A verseny szokás szerint nagyon szervezett, nagyon ötletes volt. Idén két itiner volt, egymással szemben indított autókkal. Nagy ötlet :-) A szervezők is tudják, érzik, hogy mennyire jó amikor fél napon keresztül jönnek szemben az Alfások, köszönnek, villantanak, örülünk egymásnak. A két lányom idén az eddigieknél is jobban kivette a részét a feladatmegoldásban, hiszen sokszor a kicsi az autóban aludt, valakinek maradni kellett. Idén először úgy indultunk el reggel 9 után néhány perccel, hogy a cél most csak végigmenni. Egy 10 hónapossal a hátsó ülésen ez volt a reális.
Végigcsináltuk, igazi családi csapatmunka volt. Éppen belefértünk a fél óra időlevonásba is. Sőt, mint kiderült, a végén még lazíthattam volna, ugyanis 3 perccel gyorsabbak voltunk a szintidőnél.
Hogy mennyire volt szervező munka végigcsinálni, jól mutatja, hogy kb fogalmam sincs, hogy hol jártunk. A Bánki tóra, Szécsényre emlékszem, ezeken kívül csak az adott pillanat adott feladataira. Ki éhes, ki szomjas, ki marad a parkolóban, ki sétál a kicsivel :-) Sebaj, ez is más volt mint eddig, és így is jó volt.
Az igazi meglepetés pedig akkor ért, amikor épp visszaértem a boltból (elfogyott a vizünk) és a nevemet hallottam.
Kilencedik hely. Ez idén nekünk felért a dobogó tetejével, nagyon jó érzés volt :-)
Köszönjük az élményt a szervezőknek, hatalmas munka áll emögött. Remélem kitart még a lelkesedésük, ez az a találkozó, amit piros betűvel vések a naptárba, ez a fix pont. Sokakkal itt, évente egyszer találkozok, mégis úgy, mintha csak tegnap búcsúztunk volna.
Az autó két és fél éve van nálam, komoly gondokat nem produkált. Ahogy általában az autóimnál, nála is igyekszem apró lépésenként az állagmegőrzésen túl is hozzátenni valamit. A 159-ezt egy profi fényezés korrekció/polírozás formájában kapta meg. Nem volt nagyon rossz állapotban, de az előző gazdi kutyusainak a nyomát is viselte itt ott, és nálam is került rá pár apró karc. Egy jégkáros szakemberrel a motorháztetőből anno kivetettem egy kis horpadást, akörül is látszottak halvány karcok. És úgy egyáltalán, nem tündökölt már a gyári fényében, volt egy fura opálos réteg rajta.
Egy ideje keresgélem, hogy hova vigyem, kire bízzam, aki profi munkát végez. Budapesten van egy-két híres neves műhely, de az nekem nem megoldható, hogy oda vigyem, napokra otthagyjam. Valamiért most év elején találtam rá egy debreceni mosóra, akik polírozást is hirdetnek. Gondoltam ha más nem, egy átlag polír is megteszi elsőre, rákeérdezek. És szerencsém volt, duplán. A hölgy akivel beszéltem, azzal kezdte, hogy persze, vállalnak, de nem 20-30e lesz. És 2 nap legalább. Két ember nyúlhat polírgéphez náluk, a hely tulajdonosa és a fényező szakembere. Na innentől tudtam, hogy jó helyre jöttem. Hétfő reggelre várták az autót, itt ért a másik meglepetés. A tulajdonos egy volt osztálytársam. :-) Így aztán végképp bátran hagytam ott nekik a gépet.
Két és fél nap, két ember fejenként 20 óra munkája. Külön helyiséget tartanak fenn polírozásra. Nagy üvegajtók, tükrök és mobil led munkalámpák. Végre végre, nem az udvaron "flexelik" körbe. Pont ezt kerestem. Az autóban bent hagytam a javító stiftet, használták is.
Ma mentem érte, az utolsó simításokat végignézhettem. K2 Gravon réteggel fejezték be a műveletet ahogy figyeltem. Négyzetcentinként. A srácok szerintem szerették az autót, láthatóan gyönyörködtek a formájában. Én leesett állal sétálgattam körülötte. Most ahogy kinéz, az egész fantasztikus. Hogy hónapok múlva is egy hologram mentes fényezésű autó lesz e azt csak remélem, de a hozzáállást és alaposságot látva, nem hiszem, hogy gond lesz. Most egy hatalmas tükörfelület az egész. Sehol egy karc, lett egy közel hibátlan fényezésű autóm. Illetve mostmár kettő :-)
A képek polír előtt és után készültek. Közben a bőrápolást is megcsináltam a szokásos AutoGlym ápolókkal.
A nyári gumikban nem kevés kilométer lehet, láthatóan még a FAM-tól származtak. Én még egy szezonnal megkínáltam tavaly, de ennyi, itt a vége. Egy szezont még ki lehetett volna szenvedni belőle. Viszont az autó bevált, pontosan tudom mi a tervem vele, kár ezt halogatni. Az én biztonságom minden méter amit jó gumikon gurulok.
Nem mellesleg hangja is volt már a Conti garnitúrának. Hogy anyagából adódóan, vagy már fűrészfogasra kopott kicsit, nem tudom. Az biztos, hogy az új Vredestein Ultrac Satin-ok kézzel tapogatva sokkal puhábbak.
A méret ugyanaz (235/40 zr19) mégis a Contik valahogy jobban összefeszültek rajta. Az új normálisabban áll a felnin. Eddig ennyi.
Remélem a puha párductappancsok autópályán is csendben suhannak majd.
Szerintem igen. Csak két kép. Az első 2017.9.27-én készült, a másik az új programmal tegnap.
A kép kicsit hatásvadász, de tény hogy 150-nél nem hogy 8 alatti kijelzés nem volt eddig, de még téli kerékkel is inkább 8.7-8.9 volt a kijelzőn. A tegnapi hosszabb autópályás autózás átlaga az autó szerint 8l-re jött ki úgy, hogy 40 percet araszoltam az M3-mason egy baleset miatt.
A vezetési élmény is változott. Eddig sem volt egy kultúrálatlan szerkezet, de tovább finomodott. 100-110km/h-ról volt korábban legjobban érezhető, ahogy az automata váltó próbálja a turbólyukat befoltozni. Ilyenkor a kuplung old, és a konverter segítségével plusz nyomatékot csalogat elő. Aztán zár a kuplung. Most vagy nem is old, vagy csak nem érzem, de így jobb, nincs az a fura megcsúszás érzet.
Finom gázadásra érzékenyebben, jobban reagál, jobban érezhető, hogy mi fog történni. A box nem volt következetes.
Nem kapcsol vissza olyan hamar,szépen lehet nyomatékból autózni félgázon, ami nekem hiányzott. A legtöbb előzésnél felesleges a nagyzenekar.
A váltóval jobban összhangba került, a Csobánka utáni szerpentint most automata módban autóztam végig, és teljesen jó volt. Sokkal jobb ritmusban váltott vissza és felfele is.
Pálya tempón is végre érzem, hogy szabadon dolgozik a motor. Az egérírtás után azt éreztem, mintha ólmokat vettem volna ki a csomagtartóból, de maradt egy olyan mindig szembe szél van érzés. :-) Most ez nincs, szabadon nyargalnak a vadlovak. Nincs overboost, nincs állandóan felfelé araszolgató fogyasztás kijelzés, nincs motorhang.
És... lehet hogy a motor hőstabilitásával függ össze, de sokkal normálisabban működik a fűtés! Nincsenek akkora ingadozások, nem kellett tekergetnem útközben.
UPDATE. 2018.01.15.
Múlthéten megvolt az első tankolás is az új programmal. Egy kevés városi szaladgálással 8.5l/100km-re növeltem a budapest környéki utam átlagfogyasztását.
Azóta volt még egy utam a Liszt F. reptérre és vissza. Odafelé ideális idő volt, szélcsend, száraz út, visszafelé pedig az ellenkezője. Erős szél, hóesés, vizes aszfalt. A teljes átlag 7.8l lett, ami szinte hihetetlen ettől az autótól.
Egy éve 10l-ről kezdtük, minden tankolásom eredménye kb itt mozgott. Az egr elfelejtése már hozott javulást, de ez a 8l körüli érték ez már az, amit szerettem volna látni. Most értünk el oda, hogy nincs az a TBi amiért odaadnám :-D
Egy év és 19e km használat alatt összeállt a kép, kiismertem, megszoktam, hozzám nőtt. Szinte pont egy éve írtam egy blogban, hogy ha még jóban leszünk, írok neki egy egyedi programot.
Föckös barátom indította el a lavinát. Átküldte a kiolvasott programom memóriacímeit. Nekem valahogy nem akaródzott átugorni ezt az akadályt, ott volt a kiolvasott program és csak nézegettem. Hanem amint a hiányzó térkép címek ott voltak előttem, rákattantam. Minden nap egy fél órát, egy órát ráfordítottam. A 146-nál bevált módszerrel elkezdtem apránként mindent átdolgozni excel táblákba és grafikonokba.Nem siettem, a cél az volt, hogy lássam magam előtt a gép működését. Egy-két hétbe telt, mire minden ott volt előttem excelben.
Aztán kezdődött a szobrászat. Aki dolgozik grafikonokkal, az tudhatja, hogy sokszor a számokat hiába nézi az ember. De ha feldob egy grafikont, már látszik is, hogy mit kell tenni. Ezt hívom szobrászatnak. Amikor látszik, hogy mi az alap görbe, mi az alapvető fizikai viselkedés, de... de ott van rajta egy púp. Egy "EU norma" púp, aminek nagyon nem kellene ott lenni (kép 1). Az ilyen eltéréseket számolva a legnehezebb jól kivenni. Csak szobrászkodva megy, szemre elő kell állítani az alap görbét.
Sok sok helyen felfedezhető a programban 2000-3000 fordulatszám tartományban a "csúnyaság".
Persze számolni is kell sokat. Saccolni is egy keveset. Sokan írták, hogy a Borg Warner (KKK) turbó kevés, nem jó. Nekem az excel pedig azt mondta, hogy jó lesz az (kép 2.). Igaz, hogy egy nagyon hasonló Garrett adataiból dolgoztam, mert az volt. De látszott, hogy van elég levegő, ha meg lehet emelni a nyomást. Nekem nem kellett 250 ló, nem hajtok a számokra.
Az Aisin AF40-6 váltó névlegesen 440Nm-re van méretezve, ezt nem akartam nagyon túl lépni. Egy kicsit lehet, belefér, de szó nem lehetett 480Nm-es dízeles nyomatékhegyekről. A szokásos mániámat húztam elő, legyen a nyomatékgörbe lapos. És itt a 159-nek van nyomaték kalibrációja, tehát nem az üzemanyag lesz állandó, hanem tényleg a nyomaték (lásd kép 3.).
Szóval osztottam, szoroztam, átírtam szinte mindent. Kicsit több dolgot is mint kellett volna, ez volt a tanulópénz. Az első programverziómmal, miután gondosan kikötöttem a tuning boxot, az autó be sem indult! :-S
Ákost (Manky) hívtam, hogy segítsen. 5-10 perc alatt megtalálta a hibát. Mivel sosem írtam még 159-et, kb esélyem sem volt elkerülni. Egy tábla utolsó értékét nem szabad átírni. Ez van, a rutin ehhez is nagyon kell.
A második próbálkozás egy kazal hibakódot eredményezett. Spórolni akartam a számolással, és a nyomaték kalibrációba belematattam. Nem kellett volna. Az ECU, a váltó, a VDC, minden kiakadt rajta. Pedig jó ötletnek tűnt, mert nem valós nyomatékokkal számol a program. Gondoltam átszámolom, hogy a programban valós nyomatékokat lássak. Rosszul gondoltam. Itt is Ákos nézett bele, hogy mit műveltem már megint :-) Gyorsan lebeszélt erről a trükkről, valószínűleg a váltó nem tud mit kezdeni vele, ha a kalibrációba belemászok.
Hát jó, nekiálltam hát eredeti kalibrációval kiszámolgatni a nyomatékokat. A görbén 512Nm a csúcsnyomaték. Igen, 3000-nél! Ez valós 450Nm-nek felel meg.
Végül sokadik nekifutásra (már pont kezdtem kicsit feladni) beindult, nem adott hibakódokat. Csak kattogott csendben az 5 henger.
És ez milyen jó érzés, amikor beindul és minden jó! Kinyitottam a kaput, menjünk. Már az alapjárat is jobban tetszett a fülemnek, és kevésbé facsarta az orromat a katalizátoros dízel bűze. Egyszerűen kevésbé büdös most. Aztán D-be húztam, szokatlanul puhán elkezdett gurulni. Tetszett. Kikanyarodtam a főútra és gurultunk. Semmi sportolás, hideg is volt a motor még és amúgy sem tiprással tesztelünk egy teljesen átírt programot.
Követtem a forgalom tempóját. Nem lett izgága, szép kényelmesen haladtunk a forgalommal. 40-nel, 60-nal, 100-zal. Mindenhol finom átmenetek, nincs semmi zavaró, vagy természetellenes. A turbónyomás mérő is ott járt mindig, ahol kellett lennie. Vagy 15km autózás után jött el a pillanat, előzzünk. Még ne padló gázzal, de lendületesen. Alsó fordulatról gyönyörűen jön meg a nyomaték, és a váltó nem is érzi szükségét visszakapcsolni! Csendes kényelemben, fölénnyel suhanunk. Érződik, ahogy a konverter rátol egy kis nyomatékot, zár a lock-up és "turbóból" tol tovább. Ezt most nagyon kellemesen adta elő, nem volt csúszó kuplung érzés ahogy a lock-up dolgozott. A tolás is elég határozott lett. Ez is tetszik.
Megfordultam, jöttem haza. Próbáljunk egy padlót. Ez ilyenkor (nekem) mindig izgalmas. Be fog e tiltani? Hullámozni fog e a nyomás, ahogy másoknak? Elégedett leszek, vagy vánszorgunk? Elfogy majd 3500-nál? Volt izgalom most is.
Letalpaltam, visszadobta egyel, előszedte az énekhangját a motor és úúúúááááá...
Amennyire aggyal bírtam követni az eseményeket, néztem a nyomásmérőt. Igen, igen, megvan a nyomás, nem hullámzik, sőt olyan határozottan mozdul oda ahova kell, hogy öröm nézni. Hátul nincs füst a mögöttem lévő fényszórójának fényében sem. Te jó ég, 3000-nél tényleg rátol még, és nem fogy el. Ijesztő.
228Le, 450Nm
A célt elértem: írtam egy olyan programot, ami részterhelésen jobb hatásfokra van hangolva, de nem gyengült az autó. Sőt, lényegesen erősebb, könnyedebb lett és finomabban működik. A fogyasztás majd kiderül. Ha az nem változik, akkor sem leszek már elégedetlen.
Régóta tervezem, hogy építek valahova egy beállót az autómnak. Még a 146-nak szerettem volna, de mostanra jutottam el a megvalósításig. A terv eredetileg egy külön kocsibeálló volt, de megmérve a 159 méreteit kicsit módosult.
Nyáron amolyan hirtelen félmegoldásként beálltam a két épület közé, napvitorlát feszítettem ki és ott hűsölt az autó.
Aztán rájöttem, hogy alapvetően ez nem is rossz ötlet. Mármint itt parkolni a két épület között. Amúgy is a munkámban is segítség, ha ott a két épület közt van egy hasznos fedett tér. Mellesleg pont megfelelő méretű, kényelmesen be tudok állni az autóval.
Nekiláttam, megrajzoltam az elképzelést, megmutattam egy "mesterúrnak", aki hümmögött, mondott hajmeresztő összeget, meg egy távoli időpontot. És próbált lebeszélni a "lapos tetőről" és a polikarbonátról.
Nos én nem tágítottam, nekem a laposnak álcázott kis lejtésű tető és a polikarbonát által beengedett fény kellett és kész. Úgyhogy hetekig gyűjtöttem az információt a polikarbonát lapok típusairól, terhelhetőségéről. Aztán megterveztem magamnak. Aztán vagy 4 hét alatt szabad óráimban meg is építettem. Van benne sok szokásostól eltérő megoldás biztosan, de ez így biztosan olyan, ami nekem tetszik. Biztosan olyan, ami gondosan lett lekezelve, kimérve, felépítve. A két épület természetesen se nem egyforma hosszú, se nem párhuzamos. Kellett kattogtatni a lézeres mérőt, és számolgatni, precízen levágni a hosszakat, hogy szépen el lehessen csalni. Sok munka volt, de így volt igazán öröm először beparkolni alá :-)
És picit több mint harmad, jóval kevesebb, mint féláron épült meg az árajánlathoz képest úgy, hogy az anyagminőségen nem spóroltam. Borovi fenyő gerendák, Tikkurilla faolaj, Clima Control-os Makrolon polikarbonát lemezek, aluprofilok.
2017.12.20. A világítás is végleges formát öltött. Maradék gerenda darab, egy használaton kívüli inox lekvár tölcsér és egy Xiaomi Yeelight izzó kompozíciója :-)
Az utóbbi izzó jó móka, sőt itt még haszna is van.
A gumis végre adott időpontot. Másfél órát fagyoskodtam ott, mire sikerült átszerelniük a téli kerekeket. Nem volt gyors. Ellenben lassú. Ketten vannak, foglalkoztak ott mindennel egyszerre. Nagyon nem irigyeltem őket sem. Viszont lemosva, újra centírozva tették fel, ami mindenképpen plusz pont. Egy fűtött várójuk mondjuk lehetne..
A nyári kerekeket otthagytam tárolásra, egyszerűen túl nagyok, nincs hova eltennem.
Eljött az olajcsere ideje. Igen hamar beleszaladt 15e km. Sőt, igazából 17e lett mire sorra került a szerelőnél. Lecseréltük az olajat, immár nem Selénia WR P. E. - re, hanem egy eredeti specifikációnak megfelelő 5w40-es olajra, ami DPF barát is, vagyis alacsony hamutartalmú. Motul 8100 X-Clean 5w40.
Egyúttal a jobb felső lengőkart is kicseréltettem, így megszűnt a hetek óta tartó nyiszorgás, ropogás. A kiszerelt lengőkart megtartottam, átszilentezve még simán visszaszerelhetō.
A munkámhoz kellett egy tapi képernyős PC, hogy majdan érintő képernyőre is tudjunk fejleszteni. Gondolkoztam, hogy és mint legyen, végül beszereztem egy Win 8.1-et futtató tabletet. Felújított darab, így elérhető árban került, normális hardvere van és ami kritérium volt, full size USB csatlakozása van. No mindegy, ez a munka része, de igazán azért is döntöttem a tab mellett, mert kigondoltam, hogy mennyi mindenre fogom én ezt még használni. Az androidos tabik nem nyűgöztek le sosem, de ez..
Naná hogy első dolgom volt ezzel kipróbálni, hogy a múltkor rendelt Bluetoothos ELM-327 működik e. Mivel lényegében egy picire összezsúfolt (10.8") billentyűzet nélküli PC-ről van szó, nyilván simán fut rajta a MES. Nagyon egyszerű volt csatlakoztatni az interfészhez, semmit nem kellett telepíteni (kábelnél kell USB serial illesztő driver). Pár perc és már olvastam is ki vidáman az autóm paramétereit.
Kicsit próbálgattam, stabilnak tűnik, nem találtam hátrányát az USB kapcsolathoz képest. Sőt. Egyszerűen óriási, hogy beülök, és szabadon pakolászhatom a kis képernyőt, miközben szaladnak a görbék a grafikonon. Ha kell, kiszállok vele, nincs kábel, és hamarosan kinyitott diagnosztika fedél sem.
Ugyanis a projekt úgy lesz teljes, ha a Bluetooth adaptert beépítem a fedél alá, hogy ne kelljen többé csavarhúzózni, fedelet nyitogatni, fedéltől normálisan nem elférni, szitkozódni, hogy ki volt az a.... szóval aki oda tette. Úgyhogy rendeltem eBay-ről egy kis OBD hosszabbító kábelt, amivel reményeim szerint be tudom úgy fordítani az interfészt, hogy efér a fedél alatt. Persze gondolkoztam ám...
A Bluetooth-t mivel más is láthatja, és nem kell doktori disszertáció kitalálni a párosító kódot, megpróbálkozok egy kapcsolható OBD hosszabbítóval. Készíteni akartam, de felesleges. Ugyanis van ilyen készen, és nem drága. Ha megérkezik, frissítek.
Update: megérkezett a kapcsolható hosszabbító. Szépen beépíthető vele a Bluetooth adapter. Legnagyobb hibája, hogy nincs jelölve a be és kikapcsolt állapot. Ideiglenesen (ami aztán úgyis úgy marad) felcimkéztem. A kormányoszlop mellett kandikál ki a kapcsoló. Kicsit ügyeskedni kell a ki-be kapcsoláshoz, de használható. Így most végre nagyon egyszerű bármikor bármilyen adatot kiolvasni.
