Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Miután kész lett a hengerfej, vissza lett szerelve az autóba. Ha már úgyis szét volt szedve, kapott új vezérműszíjat, balansztengely szíjat, vízpumpát, meg mindent ami kellett. Olajból Selenia Racing 10W-60 került bele.
Amikor kész lett elindultam vele haza, és mire hazaértem, bekapcsolt a ventilátor a nagyobb fokozaton. Gyanús lett a dolog, ezért másnap megint elmentem egy körre, a háztömb körül, hogy lássam mennyire melegszik. Bemelegedés után alapjáraton még vissza tudta magát hűteni, de terhelve elkezdett melegedni.
Újra bejelentkeztem a szerelőmhöz, egy hideg reggelen óvatosan átgurultam hozzá, és megállapítottuk, hogy ez valószínűleg a hűtő lesz. Megrendelte hozzá az alkatrészt (gyári hűtő: Denso, és gyári termosztát), és egy nap alatt kicserélte. A hűtő volt durván eltömődve.

Kis csúszással ugyan (a covid miatt), de kész lett a hengerfej. Nem volt komolyabb baja, csak az olajsár. A szelepfészkeket is rendberakták.

Már amikor megvettem az autót volt egy kis szaga, meg füstje, de nem vészes. Égéskimaradást mutatott a diagnosztika. Aztán új trafókkal meg új gyertyákkal se lett jobb, és a víz is elkezdett fogyni ha kicsit meghajtottam. Így most szét lett szedve, a hengerfej, megy a gépműhelybe, én meg mélyen a zsebembe nyúlok. Kapni fog új tömítéseket, új műanyag vízcsövet, vezérlést, balansztengely szíjat, mindent. Amiből lehet, gyárit. Egyelőre nem írok költséget, mert a szerelés és a síkolás árát még nem tudom.
De legalább ki lesz pucolva a hengerfej és rendbe lesz rakva.

Bosch egypólusú gyertyák kiszedve, ricambi originali NGK BKR6EKPA-k berakva.
Gyújtótrafóból Magneti Marellit rendeltem akciósan, de berakva check engine-t dobott az autó és nem is volt olyan szép hangja mint az eredeti Bosch trafókkal. Így ezt kiszedtük és vissza lesz küldve. Így csak a gyertyákat írom a költségek közé.

Megvolt az olajcsere. 155ezer km.
Liqui Moly Synthoil Race Tech GT1 10W-60 lett végül.
Kapott még új légszűrőt és pollenszűrőket is. Ezek nagyon el voltak koszolódva.
Az olajleeresztő csavar is cserélve lett, mert úgy meghúzták, hogy nem lehetett imbusszal kicsavarni.
Hazafelé tettem egy 15km-es kerülőt, hogy legyen egy kis élményautózás. :)

Réges-régen (kb. 15 éve) egy olyan cégnél dolgoztam ahol az autóflotta menedzselése is a feladataim közé tartozott. A sok leadott autó az udvaron várta a sorsát. Többnyire Fordok és Volvók voltak, de néha 1-2 izgalmasabb típus is befutott.
Így került hozzánk egy visszaadott, zöld facelift előtti 166-os 2.0TS. Egyszer kipróbáltam, és utána amikor csak tehettem ezzel mentem. A mai napig emlékszem rá, hogy egészen más dimenzió volt mint bármi amit addig vezettem. A kanyart ahol nagyobb tempónál az összes többi autó tolta ki az elejét, ez úgy vette be nyikkanás nélkül, mintha semmi se lenne természetesebb. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, ahol átértékeltem amit addig (mások elmondása alapján) az olasz autókról, és főleg az Alfáról gondoltam.

Sok-sok álmodozás után végül tavaly érett meg bennem igazán az elhatározás, hogy szeretnék venni egy Alfát, amíg még lehet autózni, és nem önvezető elektromos autók lesznek csak az utakon.
Már egy ideje nézelődtem HaHun, jóautókon, és persze az Amorén. Benzinest szerettem volna, lehetőleg erős motorral. Először a 159-es berlinákat néztem, mert árban egész jónak tűntek. Persze ha már 159 akkor csakis a 2.2 JTS jöhetett szóba. 3-4 darabot megnéztem kereskedésekben, de elég lerúgott állapotban voltak, többnyire a széria elejéről. Mivel jelenleg van egy családi autónk meg egy kis városi, a feleségem felvetette, hogy még egy nagy autó (ami ráadásul háromszor öregebb a mostaninál) nem biztos, hogy jó ötlet. Esetleg nézzünk valami kisebbet.
A Giulietták nagyon tetszettek, de kívül estek a költségvetésünkön.
A MiTo viszont belefért volna, és ha beválik akkor a városi autót le tudta volna váltani, és akkor egyszerre lehetett volna napi használós és hobbiautó is. El is mentünk megnézni egy 155 lóerős változatot, ami mint kiderült bizományban volt a kereskedőnél. Az ára az egekben. Mondtam egy összeget, ami nagyjából a reális értéke volt az autónak, de kiröhögtek. Ennek kb. 9 hónapja már, és azóta is árulják azt a MiTót, immár 350 ezer forinttal olcsóbban. Sajnos kevés itthon az erős MiTo mert a legtöbben a 77 lóerős junior változatot hozzák be, meg a kisebb multiaireseket (twinair is előfordul néha). Én a 120 vagy a 155 pacis változatot szerettem volna. A MiTohoz közel árultak egy képről nagyon szépnek tűnő szürke GT-t. Gondoltam megnézem, mert nem adják drágán. Kár volt. A 12 éves téligumik leeresztve, az akkui lemerülve, és a belseje agyonkopva. Viszont amikor beleültem, ebben éreztem a legjobban magamat az összes eddigi típus közül. Ráadásul kupé forma, hátulra befér a gyerek (felnőtt is), és relatíve nagy a csomagtartója.
Pár hónapot pihentettük a dolgot, aztán az egyik nap feltűnt egy hirdetés amiben egy kék GT-t árultak egészen közel. Gyorsan elszaladtunk megnézni. Szép állapotban volt kívül-belül. Mivel a feleségemnek is nagyon tetszett, meg nekem is, a következő munkanap visszamentem egy autóvizsgálóval aki rákötötte az OBD-re a tabletjét, végignézte az autót, mentünk vele egy kört és azt mondta, hogy jó (de pár dologgal foglalkozni kell majd). Gyorsan leraktam érte a foglalót és utána 5 hétig nem tudtam aludni az izgalomtól. 5 héttel később átvettem, megtankoltam és hazajöttem vele.