Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Üdv Mindenki!

35-ös férfiember volnék, aki gyerekkora óta rajong a szép autókért. Örök álmodozó vagyok és szerencsés, hogy számos álmomat valóra tudtam váltani.
Kb. 1 éve estem szerelembe mikor a párom Lancia Ypsilonját vittem a Csiki-Begéhez.
ALFA ROMEO GT
Igen. Így, nagybetűvel. Csak ott állt. Szerényen, de kacéran. Hívogatóan.
Néztük egymást majd bátortalan léptekkel közeledni kezdtem felé meg-meg torpanva. Hirtelen ötlettől vezérelve, és gyomrom hívó szavának eleget téve hátat fordítottam neki, és a büfébe menekültem.
Ó "én sors bolondja". Ő és én. Sosem lehetünk egy pár! Kár fájdítani a szívemet!
Rendeltem majd leültem. Fogyasztás alatt -bak lévén- gondosan ügyeltem arra, hogy mindkét talpam szigorúan az anyaföld eme kerámiákkal burkolt felületére tapadjon.
Mint manapság oly sokan én is skizofrén alkat vagyok, és szendvicsem majszolgatása közben ádáz csata alakult ki köztük. Én félve körülnéztem, hogy kihallatszik-e valami, de csak a pultos lány eresztett meg felém egy kedves mosolyt, gyaníthatóan a tisztes borravaló hatására, melyet az egyik skizóm (aki nem mellesleg már lélekben a 3. GT rendelésének színösszeállításával bajlódott) utalt ki számára, a gondosan megtervezett és kivitelezett dekoltázs hatása alá kerülvén.
Végül skizóim közt, egy ritkán megfigyelhető, gyors lefolyású kerekasztal tanácskozást követő, kézfeltartásos szavazás eredményeként visszaindultam a szalonba.
Lassan, hátulról közelítettem meg (ezt még Karl May-tól tanultam).
Skizóim egymás hátát veregetve kórusban röhögtek rajtam.
- Nézz már magadra. Vajon ki itt a ragadozó...?
ALFA ROMEO GT
Igen. Így nagybetűvel. Csak ott állt. Lustán, de ugrásra készen. Hívogatóan.
Lelkem egy szeglete elveszett. Nem mehetek el mellette. Meg kell szereznem.
Piros volt, barna bőrrel. A piros kissé homoerotikus –gondoltam- sose vennék piros kocsit (esetleg egy Ferrarit). Ezen felbátorodva az esélytelenek biztonságával körbejártam, és megszemléltem minden irányból. Jó alaposan, hogyha bármikor fel akarnám idézni csak a szememet kelljen lehunynom (igen, ez a romantikus énem, aki a XXI. században, az internet világában is ragaszkodik az ilyen pőreségekhez).
Konklúzió. Ez egy MŰALKOTÁS.
Ha belegondolunk, hogy ráadásul elszállít (nem is akárhogyan) az egyik helyről a másikra kifejezetten jutányos az ára.
Ez egy kicsit más megvilágításba kezdte helyezni a dolgokat. Ja. A dolgok már csak ilyenek. Attól függ ki a „fővilágosító”. Bizony a világosítópult környékén most nagy volt a tumultus.
Közben felfigyelt rám a dealer. Valószínűleg látta a szemem csillogását, mert ennek leplezését sosem tudtam elsajátítani.
Hárítani próbáltam közeledését, de nem sikerült, átvette a stafétát és kinyitotta az ajtót, miközben különböző adatokat sorolt, extrákat meg ilyesmit, de én már nem figyeltem.
El voltam bűvölve, túl közel kerültem hozzá. A lelkünk összeért. A világosítópulton közben határozottan átvették a hatalmat. Diktatúra söpört rajtam végig, és minden ellenállás romba dőlt.
Az ellenállás utolsó gócai maradék erejüket összeszedve, néhány esetlen próbálkozást tettek, de a dealer "észérveimet" mattolta.
- kicsi hátul a hely, tehát beültetett "magam" mögé (182 CM reggelente)
- kicsi csomagtartó, aztán megmutatta, majd az üléseket is lehajtotta
Több dologba (hiába kerestem) nem bírtam belekötni. Talán az ára, de ezt már fentebb kifejtettem.
És ennyi előjáték után jött az AKTUS…. bele ültem.
Ekkor vesztem el végleg.
Úgy éreztem hazaérkeztem. Végtelen nyugalom szállt meg és idült vigyor ült ki a képemre midőn elképzeltem, hogy az enyém.
A dealerünk is elégedetten mosolygott, mert érezte, hogy madarat fogott.
Utána ajánlat készítés, erről is, meg egy újról is.
Bár a színe már tetszett (mégse homoerotikus elvégre már gyerekem is van, legyen inkább sportos vagy alfás!) egoista skizóm csak magának akart egyet. Egy újat. Egy érintetlent. Nem olyat amit már ki tudja hányan illettek illetlen testrészükkel.
Sajnos ez jó ideig még csak álom maradt számomra, de azért annyit elárulhatok már jó előre, hogy a sztori happy endes lesz.
Otthon a skizóim napi rendszerességgel ölre mentek.
Próbáltam kikúrálni magam a párom apjának Honda Accord Type S-ével. Sikertelenül.
Telt-múlt az idő a skizók már újra haverkodtak egymással (közös borozások, az élet nagy dolgairól való közös elmélkedés, semmi politika) én meg közben a piszkos anyagiak előteremtésén fáradoztam (a párommal persze, mert közös a business, ráadásul ezt Ő is elolvassa, úgyhogy újfent kinyilvánítom elévülhetetlen érdemeit).
Nekem az életben határozott elképzelésem van mindenről. Tehát.
Az ember egy életben egyszer lesz szerelmes.
Vagy kétszer.
Vagy minden nap,
de az ilyen hölgyektől az Isten távol tart minket, talán majd valamelyik skizó, aki nem fél a kísértéstől…