Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2 éve foglalkozom pályázással hobbi szinten. Több rendezvényen és vezetőképzésen vettem már részt, de igazi versenyautót még nem volt lehetőségem vezetni.
Azt már régóta sejtettem, beszéltünk is róla sokat a „Srácokkal”, hogy egy épített autó teljesen más élményt nyújt, mint a kisebb nagyobb mértékben átalakított utcai autóink. Sejtettem, de nem tudtam pontosan mi a különbség. Persze a technikai paraméterek megismerhetőek, de a száraz adatok mögött megbújó érzések tapasztalatok nem helyettesíthetők, az át kell élni.

Ez a vágy már nagyon régi bennem (igazából gyermekkori). Végre sutba dobni a kompromisszumokat, és egy igazán versenyzésre kitenyésztett hangos, fapados, rángatós, rezonáló célszerszámot a kezeim közé kapni. Olyat, aminek az építését egy cél vezérelte, minél gyorsabbnak lenni. Azaz, igazi versenyautót vezetni.

A Tunexgcom szervezésének köszönhetően (Ők szervezik egyébként a Wéber Gábor által tartott tréningeket is) most lehetőségem nyílt vasárnap, profi csapat-támogatással kipróbálni a hazai pályaautózás legkisebb kategóriáját képező Suzuki Bio Kupában induló Swift-eket.

Technikai adatok:

Hengerűrtartalom: 1328,4 cm3
Hengerek száma: 4 (soros motor, 16 szelep)
Teljesítmény: 107 LE (78 kW)
Forgatónyomaték: 138 Nm
Minimális tömeg: 890 kg
Gumiabroncs: semi slick Toyo (a teszten Toyo utcai gumik)
Futómű: K&W lengéscsillapítók


Nem véletlenül a legkisebb kategóriával kezdtem. Azt gondolom ezt az autót már az én szerény tapasztalatommal is viszonylag biztonsággal tudom kezelni. Kapok sikerélményt anélkül, hogy összetörném magam és az autót, és végleg elmenne a kedvem az egésztől.

Amikor reggel 9 órakor megérkeztem a pályára már messziről feltűnt a RCM Motorsport szervizkamionja, ami bizalommal töltött el, amit meg az autóm külső hőmérője mutatott (-1 fok) az meg bizonytalansággal.

A bizonytalanságom szerencsére nem tartott sokáig, amikor megláttam a bokszutcában várakozó versenygépeket és a körülöttük szorgoskodó szerelőket, éreztem jó helyre jöttem. A Tunexcom teljes létszámmal megjelent, szívéjesen üdvözöltek, majd bemutatták a kiszolgáló Csapatot, akik szintén nagyon kedvesek voltak.
Ezt követően szemügyre vettük a felkészített autókat, Csuti Laci röviden ismertette a tudnivalókat. Az autókon bizony meglátszott a lehúzott szezon, a test-test elleni csaták, vetőkövek, kavicságyak nyomai, de ettől csak még jobban néztek ki, még inkább verseny hangulatuk volt. :-)

A bátrabbak nem vártak sokat Bukósisakot és kesztyűt húztak és kezdődött is a tesztelés.
A hidegre való tekintettel azonban nem az R888 semislick-eken, hanem az eső guminak használt TOYO Proxes T1-R gumikon. Ezek gyakorlatilag utcai gumik. Laci szerint ilyen körülmények között az 888-ok nem melegednének fel megfelelően utcai gumiknál is kisebb lenne a tapadás.
Az első pár etap után körvonalazódott, hogy az adott körülmények között, a mai napon 1.30.000 lehet a referencia köridő nekünk, Ami tekintettel az utcai gumikra és a hidegre, nagyon figyelemre méltó idő (ezek a kocsik a 888-on 1.28.000 körül tudnak futni a profik itt az Euro-ringen).

Én két etapot mentem. Mindkét autóval egyet-egyet. Érdekes volt tapasztalni, hogy a két autó annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyforma, az eltérő beállításoknak köszönhetően menyire eltérő karakterű és viselkedésű.

És mennyire máshogy viselkednek, mint az utcai autók. Már a beszállásnál, amikor átfűzöd magad a bukócsöveken és belehuppansz a fix Sabelt kagylókba érzed, hogy ez más. Mélyen a padlón ülsz (úgy láttam ki, mint 7 évesen nagyapám skodájából:-). Közben alapjáraton jár a motor, az egész kaszni remeg, rázkódik. Amikor elindulsz, olyan hangos lesz minden, hogy a saját gondolataidat sem hallod. Gázt adsz a bokszutca végén, ekkor a motorhang nem csak a kasztnit, de az egész környéket betölti. Az autó ráz, mintha egyáltalán nem lenne rugózás.

Aztán jön az első kanyar….az autó mintha nem is a kormányra, hanem a gondolataidra reagálna, nincs késlekedés, nincs bizonytalankodás, nem hiába a profi KW futómű bitang jól teszi a dolgát. Aztán az első féktáv…eszembe jut Szuti és Laci javaslata kanyarba ne fékezz, mert hirtelen megindul a feneke! Figyelek, kicsit előbb is fékezek, majdnem megállok a kanyar előtt. Befordulok, padlógáz, ismét hangorkán, váltás aztán féktáv ismét. Itt már kicsit bátrabb vagyok, érzem is, hogy kicsit riszál az autó alattam, aha erről beszéltek a Fiúk. Két körrel később már direkt később fékeztem, élveztem, hogy jól kontrolálhatóan elindult az autó feneke az íven.

20 perc múlva remegő kézzel és lábbal szálltam ki. De nem volt sok idő feldolgozni az eseményeket, mert egy forró tea mellett máris elkezdtük megbeszélni Lacival a tapasztaltakat.

A következő etapra a másik autót választottam, mert annak az ülés- és kormánypozíciója megfelelőbb volt nekem. Itt is kaptam néhány jó tanácsot a srácoktól, miben különbözik az autó, és nekivágtam…csak köröztem-köröztem…..és nagyon-nagyon élveztem. Már kezdtem sejteni, mikor mit reagál majd az autó, mit hogyan kell csinálni. Akkor ott nagyon OTTHON voltam, úgy vigyorogtam, hogy csak a bukósisak tartotta össze az arcomat.

Gyorsan hozzáteszem végig figyeltem, és nem igazán vezettem határon, inkább csak próbáltam összeszokni az autóval. Nem akartam a „pályafutásomat” mindjárt az elején fejtetőn végezni.
A legjobb köridőm 1.31.7xx volt a fedélzeti computer szerint, ami figyelembe véve a körülményeket nekem tejesen megfelel. Viszonyításként a 255 lóerős (+150 le) alfámmal 1.29.xxx időt tudok futni ugyanitt.

Remek délelőtt volt. Nagyon jó érzésekkel tartottam hazafelé, és már ekkor eldöntöttem, ha lesz lehetőség máskor, biztosan élni fogok vele, hogy versenyautót tesztelhessek, mert egyrészt remek szórakozás, :-) másrészt nagyon sokat tanulhatunk ilyen rövid idő alatt is a profi versenyzőktől és szerelőktől.
Köszönöm még egyszer a lehetőséget a Tunexcom és az RCM Motorsport csapatának!