Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kicseréltem a hátsó és a középső hardy tárcsát. Félsiker... A kardánfelfüggesztőt és az első hardyt is ki akartam cserélni, de nem tudtam kihúzni a kardán első felét. Sajnos a se aknám, se emelőm. A felbakolt, aláfekvős szerelésnek megvannak a korlátai. Majd fizetek valakinek, hogy megcsinálja.

Biztos, ami biztos egy olajcserét is eszközöltem. Ez egy amolyan tisztító olajcsere periódus lesz, 1-2 ezer km után leengedem. Egy átlagos, de jó minőségű olajat alkalmazok. Delphi Supreme 15W-40. Azért ez, mert pénzembe gyakorlatilag nem került, és a célnak tökéletesen megfelel.

Már megint az erős emberek...
Az olajszűrő leszedésével megszenvedtem. Aki korábban rátekerte a szűrőt, az úgy tűnik nem hallott még arról, hogy a gumigyűrűt meg kell olajozni és kézzel normálisan rá kell húzni.
Miután a láncos leszedő már korrektül összeroppantotta és megtekerte ezt a hatalmas szűrőt, csikorgó hangok közepette megindult. Pár olajszűrőt leszedtem már, de ilyet még nem hallottam. Ebből következtettem rá, hogy szárazon húzták meg.
Ahogy mondani szokták, máshogy sose erősödök meg. :-D

Cseréltem az összes kipufftartót. Közöttük azt a kipuff tartó szilentet is, ami a hátsó motortaró után van felszerelve, a harang végén.
Ki tudja hogy, de ezt sikerült valakinek felakasztania valamilyen tereptárgyra, így nem csak azért kellett leszednem, mert a gumirésze halott volt, henem azért is, mert minden eleme el volt görbülve. Sajnos nem tudtam tökéletes minkát végezni, mert a kipufogóra hegesztett rögzítő lemezt nem mertem eredeti állapotába visszahajlítani, mert úgy éreztem, hogy le fog törni. A többi részt kikalapáltam, és kaptak cink sprayt. Van némi szögeltérés, de a szilent szerintem még bőven elbírja. Azt mondom, hogy az eredmény nem tökéletes, de kielégítő.

A lengőkarokat is megszabadítottam a sártól és a rozsdától, és lefestettem őket.
Kezdődhet az első futómű összeszerelése.
Végre kibonthattam az évek alatt összegyűtögetett alkatrészeket.
Cseréltem:
- kormányösszekötő gömbfejek
- alsó lengőkar gömbfejek
- alsó lengőkar szilentek (vagy inkább csapágyak?)
- felső lengőkar szilentek
- első támasztókar szilentek
- első stabilizátor szilentek
- gumi fékcsövek
- fékbetétek
- lengéscsillapítók

Egyedül a felső lengőkar göbfejeit nem cseréltem, mert annyira tökéletes állapotúnak éreztem őket.
Féktárcsa újszerű, tehát maradt. Kerékcsapágyak rendben vannak.

Ahová csak lehet Powerflex szilenteket raktam. Precízebb az autó kezelhetősége, és szinte örök életű.

Miután leszereltem a futóműveket, elkezdtem letisztítani a sarat a doblemezekről. Volt néhány apró rozsdafolt, ami abszolut felületi. Ezeket ledrótkorongoztam, majd kapott Loctite Super Rost Killer rozsdaátalakítót. Azután az egészet lefújtam Teroson Terotex Rekord 2000 HS-el, ami egy kaucsuk-műgyanta alapú alvázvédő. Ugyanezt az eljárást követtem a sárvédők belső felével is.

Apropó rozsda! Ez az autó alapvetően alig rozsdás, csak apró felületi pöttyök vannak elvétve. Csókoltatom azt aki úgy cserélt főfékhengert, hogy az összes fékfolyadékot végiglocsolta a motortérben a főfékhenger alatti részen. Naná, hogy lemarta a festéket, és rozsdásodik. Ennek orvoslása egy későbbi menet lesz, ha egyszer ki lesz szedve a motor.

Végre elkezdtem a felújítást.
Az első futóműnél és környékén indítottam a munkálatokat.
Leszereltem a sárvédőket és a teljes futóművet lebontottam a helyéről. Különösebb nehézségek nem adódtak volna, ha valaki nem gányolja az autót. Úgy leültette az autót a néhai akárki, hogy az alsó lengőkar csavarokra a lengőkar felöl nem lehetett dugókulcsot rakni. Sőt biztos ami biztos a hatlapfejből is leköszörült a kedves "tuningoló", mert nem tudta betolni a csavart a helyére, ugyanis elakadt a lengőkarban ami már nem a megfelelő szögben állt. Ráadásul úgy meghúzta ezeket a csavarokat, mintha legalább 22-esek lennének és egy egész toronyházat tartana. Nem vagyok egy gyenge legény, túlzás nélkül mondthatom, hogy 94 kg-nyi izomállat létemre is vért izzadtam, mire meglazítottam őket.
Dobbetét nélkül röptetett a sárban a géppel és még tudnám sorolni a méltatlan bánásmódot és méltatlan "javításokat".

Az autót úgy hoztuk el, hogy betolós volt. Az önöndító olyan hangot adott, mint amikor lefogazódott a fogaskoszorú.
Hamar felismertem a tényt, hogy a felső önindítórögzítő csavarról leesett az anya, és az alsó is lelazult. A felső csavar kicsúszott és elfordult az önindító. Ezért nem indított. Nem kis küzdelmek árán leszedtem az önindítót, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. Szerencsére a fogak épek.
Még a franciákra mondják, hogy szar szerelni őket. Az Alfánál sem voltak otthon, amikor ezt így kitalálták. Az önindítót két csavar tartja a fogaskoszorú felöli oldalon. Csak csodakulcskészlettel lehet tisztességesen meghúzni öket. Ki tudja miért, de az önöndító hátulján is van két rögzítőcsavar, ami egy közdarabbal, a motortartó bakhoz rögzíti. Így már logikusan kiderül, hogy nem lehet előre kihúzni a lehyéről, mert ott a motortartó bak, ha meg nem lenne ott a motortartó, akkor az olajszűrő szabna gátat a műveletnek. Tehtát le kell venni a kipufogó leömlőket is, hogy felfelé ki lehessen venni az önindítót.
A lényeg, hogy önöndító a helyén és kifogástalanul indít.

Ismét nekiszaladok a 75-ös projektnek. Egy korábbit már feladtam, de most újult erővel vágok neki, kedves Feleségem támogatásával.
Sikerült venni egy rozsdamentes autót, ami nagyon fontos. 1996-ban az első tulaj kivonta a forgalomból és azóta is úgy van. A km óra 90.000 körül mutat, ami lehet, hogy igaz, de nem ez számít. (Te jó ég!!! Marek majdnem elbontotta az autót!)
Tehát ez az "új" 75 lesz az az autó, ami méltó utódja lesz a 145-ösnek.
Nem vagyok híve a "Nagyon megy az autóm, de úgy néz ki mint a hányadék" stílusnak. A szépségnek és a teljesítménynek együtt kell járnia, és mivel nálunk nincs kolbászból a kerítés, nem egy hónap alatt készül majd el az autó.