Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Szép időt ígérnek a hétvégére, ideje elindulni valahová. A tekintetem a karácsonyra kapott „Tenkes kapitánya” DVD-re esik, ami dobja is az ötletet: Siklós. Szállást némi keresgélés után találtunk is, így ebéd után elindultunk.
275 km fedél nélküli kocsikázás várt ránk, optimális időjárással. A Pók – köszönhetően az új vezérlés módosítónak – szinte hangtalanul suhant.
A Bock pincészetbe épp időben érkeztük, hogy az esti pincebejárást elérjük. Érdekes volt látni a milliónyi boroshordót rejtő pincéket. Az ovális hordók különösen tetszettek, amiből a legnagyobbak 6.500 liter jóféle vörösbort rejtettek. A vacsora mellé borkóstolást tartottunk, összesen 8 féle került a terítékre.
Másnap irány Siklós! A várat meg is találtuk, csak parkoló helyet nem, így ebből a programból nem lett semmi. Aztán eszünkbe jutott, hogy útközben átmentünk Szigetváron. Ott viszont még sosem jártunk! A naviban benne a vár, már indulunk is!
A vár nagyobb, mint elképzeltem. A kiállítás érdekes és tanulságos. A kihelyezett dokumentumok alapján nagyon jól követhetők a történések. Főleg a híres ostrom, ami két nagy ember halálát is okozta: Zrínyi Miklósét és a Szulejmán szultánét. Ez utóbbiról nem is tudtam, így meglepetésként ért.
A várban lovas szobor és emlékmű áll az utolsó nagy kitörés helyszínén. Számomra mindkettő lehangoló látvány volt. Az emlékmű málladozó betonja és az a göthös gebe, amire Zrínyit ültették (meg úgy általában a szobor kinézete) szerintem méltatlan az emberekhez, akik anno a haláluk árán is védték az országot és Európát.
A veszteségeket leíró számok megdöbbentőek: 2.300 védő és 25-30.000 török vesztette életét a harc alatt. (Forrásonként más az adat)
A városból kiérve megtaláltuk a török-magyar emlékparkot, ahol a török szultán szimbolikus sírja található. Ide temették el a belső szerveit, míg a testet bebalzsamozva hazavitték. Az itt felállított szobrok már méltóak a történelmi eseményhez.
A hazafelé vezető 275 km - egy rövidke esőt leszámítva - végig nyitott tetővel tellett.

562 km, 313 fénykép, és rengeteg új élménnyel tértünk haza a másfél napos kirándulásról, amire egyedül az utak minősége vetett árnyékot. Kb. 70%-át katasztrófálisnak kell minősítenem. Amíg a táj helyett az utat kell erősen figyelni, hogy hol vannak a gödrök és kátyúk, amíg rendszeresen leér a szériánál 1 cm-el magasabb kocsi alja, amíg szintbeli lépcsők vannak az úton keresztben, amíg a nyomvályúk vezetik az autót helyettem, addig gondtalan „élményautózás”-ról nagyon nehéz beszélni. Erre maradnak az osztrák határon túli utak :-(((((