Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Reggel hirtelen nem ugrott be, hol vagyunk, milyen ágyban fekszünk és miért nem megyünk munkába. Aztán minden megvilágosodott - mert messze van :)))

A gyors zuhany után tipikus francia reggeli következett - bagett, dzsem, kávé, narancslé. Csomagolni nem tart szerencsére sokáig, amiért Évát nagyon becsülöm, más nőnek órákig tartana, ami neki pár perc. 8.35-kor elindultunk, a naviba Millau-t ütöttem be. Millau azóta nagy vágyam volt, mióta megépült.

Timestamp: 2007.09.10. 8:44, 13°C, 96448 km
Nagy út várt ránk, mégis kinéztünk egy megállót: Puy en Velay-t. Mikor megláttam az utikönyvben a hegycsúcson ágaskodó templomot, nem tudtam ellenállni. Jó kis reggeli testedzés volt felmászni a csúcsra, de megérte. Mindig is szerettem régi templomokban leülni egy pillanatra, kikapcsolni a kézzel fogható csendben és érezni az ódon falak adta biztonságot. Bár nem vallom magam hívőnek, ez a környezet képes előhívni az agy rejtett bugyraiból valami ősi, misztikus érzést, amit nem tudok leírni, de nem is fontos - egy a lényeg, fenn, ebben a templomban, egyedül mindentől csak egy gyertya mellett ez az érzés erősebb volt, mint bárhol és bármikor eddig. Nagyon jó hely volt.

Innen teljesen a Garminra hagytam magam, vigyen ahogy akar. És a Garmin vitt. Először le az útról egy sávos aszfaltcsíkra az erdőn keresztül, ahol a szembejövő mindig leáll, mert ketten nem férnek el, de nem baj, mert szemből senki nem jön. Sőt, erre senki nem jön, valahol a világ végén vagyunk megint. Aztán sorban bukkannak elő a kis falucskák, tehenek és tehénlepények között szlalomozunk 5 km/h sebességgel, nem létező utakon megyünk délnyugati irányban. A szlalompálya semmiség ahhoz, amit tekergünk, de egyre több gyalogos turista bukkanik fel, Margeride feliratok tűnnek fel, újra itt a civilizáció. Ennek még utána kell nézni, gondolom valami turistaparadicsom lehet. A sztrádára egyirányú úton vezet fel az Garmin, de úgysincs itt senki sem, megyek tovább.

Timestamp: 2007.09.10. 10:50, 14.5°C, 96518 km
Alig 178 km-t tettünk meg, de fárasztóbb volt, mint egy ezres az autópályán. Most újra két sáv van alattunk, tempomattal rohanunk előre és faljuk a kilométereket. Hol van már ez a Millau? Lassan akarjuk kiélvezni, ezért letérünk a pályáról és ledöcögünk a dugig megtelt városkába, autó hátán autó, az aranyos városka életét alaposan felforgathatta az új nevezetesség, bár az is lehet, hogy mindig is ennyien jártak ide. Ebédelünk, a háttérben kirajzolódik a világ egyik leghíresebb és legmagasabb viaduktja. Bár eredetileg az egyik láb alá akartam menni, mégis úgy döntök, hogy visszahajtunk és átmegyünk rajta, aztán majd meglátjuk. 5,4 EUR az átkelés ára és lám jól döntöttem, a híd előtt hatalmas parkoló és lehetőség van felgyalogolni és egy természetes teraszról fényképezni és gyönyörködni. Jól kigondolták, pontosan megtalálták azt a helyet, ahonnak a legjobb képeket lehet csinálni.

Millau. Nehéz leírni, ill. nem akarok az emberi erőfeszítés diadaláról esszét írni, inkább jöjjön pár száraz adat: a 2460 méteres viaduktot 7 pillér tartja, ami így együtt 290.000 tonna. A legmagasabb a kettes pillér, 343 méteres magassága több, mint az Eifel toronyé és csak 38 méterrel alacsonyabb, mint az Empire State Building, ami sokáig a világ legmagasabb épülete volt. További info: http://en.wikipedia.org/wiki/Millau_Viaduct

Egy nagy áom teljesülése volt ez, bár nem autóztunk felhők között, mint a legtöbb fényképen látható, azért nagy érzés volt. Mi viszont már azon törtük a fejünket, hova tovább. Egyelőre nem nagyon tudtuk, elindultunk déli irányba, hívott a tenger.

Timestamp: 2007.09.10. 14:05, 30°C, 96728 km
Fogyni kezd a gázolaj, ideje elhagyni az autópályát. Egy pici városkába térünk, a neve a homályba veszett, de két emlék maradt - 72 EUR a 60 liter gázolaj és felfedezem, hogy a tehénlepény szlalom nem múlt el nyom nélkül - az ablakig barna az autóm, így mosatunk is. A másik, hogy a piacon olyan isteni őszibarackot vettünk, hogy azóta is a számban érzem az ízét.

Újabb sztrádázás következett, míg meg nem láttuk a tengert. Ezért a 108 km-es szakaszért 7,5 EUR-t fizettünk, majd letértünk Andorra irányába.

Andorra az utolsó apró európai ország, ahol még nem voltunk. A Pireneusok szívében rejtőzik, határait hegyek alkotják. A völgybe csak két út vezet, az egyik keletről Franciaországból, a másik délről Spanyolországból. A francia út garantált gyilkos út, kb. 160 km-es szerpentinezés, ahol egyenes út alig van, minden kanyarog és kavarog, mindenki lassabb a lassúnál és ha megelőzök egy Ford Fiestat, garantáltan beragadok egy öreg Kacsa mögé. Esélytelen az előzés, esénytelen normális tempót futni. Ráadásul a bal első futómű is bemondja az unalmast, eddig bírta a kenés, úgy nyikorog minden kanyarban, hogy elnyomja a rádiót. A baj csak az, hogy ott nincs kanyar nélkül 1 méter aszfalt sem, így egyfolytában nyikorog. Utólag nem tudom megmondani miért, de nagyon nagyon hosszúnak tűnt az út. A másik oldalon nem szabad megfeledkezni a Pireneusok vad szépségéről, volt néznivaló bőven.

Timestamp: 2007.09.10. 17:45, 26°C, 97011 km
Megérkeztünk Andorrába! Az Andorrai Hercegség kb. 70 ezer lakost számlál, a természetes elszigeteltség ellenszerének az adómentességet választották, minek köszönhetően évente 9 milió turista áramlik ide az említett 2 úton. Adóparadicsomnak lenni nem könnyű, ill. valami foglalkozást találni kell a lakosságnak - ugrott be, mikor megláttam, hogy kb. 50 ember sürög forog a határon és olyan motozást mutatnak be, amilyet ma már csak filmekben lát az ember. A belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan - mondaná Rejtő Jenő és ez Andorrában így van. Reggel jön a tömeg bevásárolni, ilyenkor 2 sáv vezet a fővárosba, 1 vissza, este cserélnek, 2 sáv vezet ki az országból, 1 be. Elég hosszú az út, lényegében az egész ország egy nagy dugó. Ráadásul minden sarkon rendőr (hadat üzentek a munkanélküliségnek?), aki az autókat tereli. Előnye azonban a gyalogosnak van, mégpedig hatalmas. Ahol gyalogos icipici jelet tesz, hogy át akar menni az úton, ott bizony minden autós azonnal fékez. Abszurd, ilyet sem láttam még soha és azt hittem csak elméletben létezik. Se egy bambulás, se egy hivalkodó kihajtás, se egy fontoskodó dudálás, semmi, csak a szent gyalogos sérthetetlen és megkérdőjelezhetetlen joga az úttestre lépni. Parkoló nincs. Vagyis van és sok van, de mind dugig tele. Szerencsére esteledik, sokan indulnak haza, így találunk helyet, gyalog folytatjuk tovább. Nagyon kellemes a séta, minden harmadik üzlet parfümöt árul, így olyan, mintha az egész város drága illattal lenne beborítva, az autókat egyáltalán nem érezni. Éhes vagyok, de az étteremben furcsán néznek rám: ha kell, egyek a bárban tapast (tipikus spanyol falatkák), vacsorát 19 előtt nem szolgálnak fel. Szégyenszemre marad a KFC. Mire megtömöm a hasam, már sötét van és nincs további tervünk. Egye fene, maradjunk itt.... Megpróbálok olyan hotelt találni, ahol van parkoló is, de nincs esélyem. Végül sikerül úgy intézni, hogy 6 EUR kedvezményt kapok majd a parkolásra a szemközti áruház parkolójában.

----

Költségek:
Autópálya 12,9 EUR
Gázolaj 71,8 EUR
Parkolás 15,5 EUR

Megtett távolság 685,7 km
Átlagfogyasztás 4.9 liter / 100 km
Átlagsebesség 74 km/h
Utazás ideje 8:55 óra

A teljes kirándulás adatai:

Megtett távolság 2043,8 km
Átlagfogyasztás 4.8 liter / 100 km
Átlagsebesség 91 km/h
Utazás ideje 22:12 óra