Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A mai nap azon gondolkoztam, h ha már itthon akad véletlenül:) 4 darab 1.7es injektor, akkor miért a polcon porosodjon? Ezt a gondolatmenetet folytatva fogtam magam és kicseréltem a gyári 1.6os injetorokat 1.7re. Igazából nem számítottam változásra, de kellemesen kellet csalódnom. Érezhető a különbség, még ha nem is nagy. Egyértelműen erősebbnek érződik. Következő projektnek jó lenne a benzinszűrőt is kicserélni, mert amióta megvan a kocsi, azóta halogatom a dolgot.

Azt az elején leszögezném, hogy mostantól kezdem vezetni a blogot, de kicsit visszatekintenék a Pirivel eddig töltött időre. Az egész ugye a vásárlással kezdődött, 2009 májusban. Indítottunk egy olaj/olajszűrő/levegőszűrő cserével. Ez után egy elég hosszú békés időszak következett, lényegében semmit nem kellet csinálni az autón (egye fene, elöl kapott új betéteket), csak tankolni és olajat cserélni (tiszta népvágenes szöveg:). Lett még egy olajcsere, már 2010 elején.
Elérkeztünk az érdekes részhez, májushoz. Március körül elkezdett csúszni a kuplung és a vezérlés is megérett a cserére, én földi halandó gondoltam egy nagyot, nosza rajta, csináljuk meg. Legurultam a garázsba, és szétszedtük. Kicseréltük a kuplungot, vezérlést, meg ami még akadt közben. Mondanom sem kell, hogy először szedtünk szét boxer alfát, akkorát szívtunk vele, mint ide Honolulu. Kiszedtük belőle a motort, nem a váltót, mert az tűnt egyszerűbbnek. Összeraktuk, új kuplung, új vezérlés, de volt egy kis bibi. Én hülye barom, nem vettem új szerkezetet, mert a régi jónak tűnt, csak tárcsát és kinyomócsapágyat. Összeraktuk, majd eljutottunk odáig, h indítsuk be. Próbáljuk, egyszer csak egy hatalmas durranást hallunk, az autó nem indult. Mi lehet a baj? Hát az lett a baj, h figyelmetlenek voltunk és siettünk az összerakással (alfacity a nyakunkon volt) és egy testelést elfelejtettün a helyére tenni, aminek egyenes következménye volt a trafó örök és mély álomba szenderülése. Végül lett trafó is, és nagy öröm. Alfacitybe mégse jutott el a dög, pont emiatt. No de visszakanyarodva mégsem vagyok olyan hülye barom, mint azt az előbb írtam: azt nem vettük észre, hogy a kinyomóvilla sz@rul ül a stiften (vagy mégis barom vagyok?), és ha a rohadék nincs a helyén, akkor bizony nagyon át tudja rendezni a dolgokat. Történt ugyanis, hogy a villa lötyögött, zörgött is, nem emelt ki rendesen a kuplung, aminek az egyik rövidtávú következménye (100 km alatt) az lett, h a szerkezet beszakadt, a kinyomó meg sok darabban jött ki. a hirtelen szétszedésnél. A problémát egy héten belül megoldottuk, immár a váltó leszedéses módszert választottuk. El kell, hogy mondjam, ez se sokkal kisebb szopás, mint kivenni a motort.
Újabb problémamentes időszak következett, bár az autó még mindig nem volt tökéletes, mivel a vétel óta csattogott a motor. Júliusban ki is derült, h mi a probléma, elszállt az egyik henger és ezzel együtt a ménes nagyrésze is elment szabadságra. Mivel a csattogás a jobb oldali hengerek felől jött, ezért kevésbé józan, ám eléggé paraszti eszünkkel kitaláltuk, hogy ott lesz a baj, nosza rajta, szedjük szét megint. Szétszedtük, és kicsit elcsodálkoztunk azon amit találtunk: a vezérműtengelyről az egyik bütyök lekopott, ami kalapálta a hidrotőkét, aminek a teteje átszakadt (a közepén kb 1 cm átmérőjű lyuk lett). A tőke közepéből hiányzó részt nem is találtuk meg, még később sem, mikor leszedtem az olajteknőt, pontosabban ott volt az, csak apró reszelék formájában. Gyorsan hajtottam fel új veztengelyt, hidrotőkét, összeraktuk, pöccre indult, és ilyen simán még sosem járt, amióta megvan. Öröm, bódottá, az erő is visszajött.
Na ez tartott szeptemberig, amikor kapcsolatunkban keletkezett egy töréspont; pontosabban nem is a kapcsolatunkban, hanem Piri orrában. A lényeg röviden, tömören annyi, hogy kivételesen a szabályokat betartva, idilli hangulatban autóztam, amikor egy buszmegállóból elém fordultak. (megfordulni akart a mammer, nem a trolival, hanem a 206os peugeottal). Adrenalin, agyvíz és a hasonló dolgok az egekben. A dolog rendőrségre került, azóta azt hazudták, hogy a bíróságra, de még nem küldtek semmilyen papírt. (majd fognak, várjak türelemmel...) No sebaj, az autó kell, pénz nincs a javításra, hát járjunk vele törötten, aztán majd lassan gatyába rázzuk. Decemberig elmászkáltam vele, különösebb gond nélkül (ha nem lett volna törött, akkor azt mondanám, h hibamentes időszakunk volt, de na...) Eljött a december, egy kis dolgom adódott a belvárosban. Menjünk autóval, hideg van, nincs kedvem tömegközlekedni. Igen ám, de mások is úgy gondolkoztak ahogy én, és az Andrássy úton a dugóban ez fel is tűnt, no meg az is, hogy egyre megy föl a vizem hőmérséklete. Amire sikerült a legközelebbi kis utcán lefordulni, már elég termetes gőzfelhő alatt közlekedtem, szerencsére lett parkolóhely is. Kapott gyorsan vizet, de már hiába, hengerfejesek lettünk. Becsületére váljon, hogy hazahozott lábon. Ekkor döntöttem úgy, hogy megint eltöltünk pár meghitt órát a garázsban. Előtte természetesen a terv az volt, hogy majd két ünnep között megjavítom, be is vásároltam pár cuccot, többek között egy új bölcsőt és pár apróságot. Megint egy hosszabb szétszedés következet, aminek során orvosoltuk a hengerfej problémát, megkapta az új bölcsőt, hátulra tárcsafékeket és elöl is sikerült rendbe tenni a futóművet. December 20-án hajnali fél négykor jöttünk föl a garázsból, immár együtt. Próbakör, az autó remek, a fékek harapnak, előttünk az országút. Igen ám, és a kedd is, amikor nekem dolgozni kell menni, egész nap kell az autó. Majd leteszteljük, ha bírja, akkor jók vagyunk:D Az autó bírta, de az önindító estére megmurdelt, az utolsó helyen ahol voltam, beindításkor egy fémes csattanást hallottam, előtte már szórakozott párszor az nap. Hazaéréskor leállítottam, megnéztem, az alu öntvény le volt törve róla. Sebaj, sikerült szerezni másnap önindítót, amit még aznap este be is raktam. (megint hajnali 3ig szereltem)
És ide rakok egy kis csavart a történetbe: vettem még egy autót, no nem használni, csak elbontani. Mivel piros elemekre vadásztam a javításhoz, ezért nem vettem decemberben a kasznihoz semmit. Nem is baj, mert igaz, hogy ez az autó nem piros volt, de legalább az elemek kijöttek belőle. A december eltelt és vészesen kezdünk közelíteni a jelenhez.
Ugorjunk hát át 2011 januárjába, amikor végre sikerült előkészíteni és lefújni az elemeket színre, amik a múlthét pénteken, vagyis 21-én kerültek fel. Sárvédő, motorháztető és lökhárító. Valamint még fel fog kerülni egy balos ajtó is és mivel az első lökhárító teljesen piros lett, ezért a hátsót is átfújjuk és a küszöböket is, de ez már egy februári sztori lesz:)

A költségeket a meglévő, illetve a fejemben lévő számlákból írtam össze, minden benne van, a legkisebb műanyag bizbasztól a komplett hátsó hídig. Én úgy gondolom, hogy a két év alatt, szervízköltségnek ez nem sok. Azért ennyi, mivel az autósboltban kedvezménnyel vásárolok és az autón mindent én javítok. Ahogy nézem, eddig még a vételár felét sem költöttem szervizelésre:) A műszaki vizsga, zöldkártya, természetesen nincs benne, de én azt nem is venném ezekhez a költségekhez.
És miért én javítom? Több oka is van, az egyik, hogy szeretem ezt csinálni, bár néha unalmas és ugye itt a pénzügyi része a dolognak:)

Röviden ennyi a mi kis történetünk, bővülni fog, természetesen vannak dolgok amiket nem írtam be, mert nem annyira lényegesek (majdnem becsúsztam a garázsba vele, a motorkiszedésnél csigát használtunk, az egyik oldalon a motor, a másikon Gasparl cartárs ült:). Ennek a bejegyzésnek célja nincs, unatkoztam éppen:)