Van egy kis szépséghibája a vezetőülés kárpitjának, ahogy a képen is látszik, megszakadt az él vezető szál. Kihúztam és ideiglenesen tettem bele egy vékonyabb damilt, amíg a megfelelő anyagot meg nem találom.
Tisztán látszik, hogy a hollandusok kamuztak a szervizzel kapcsolatban. A vezérlés és a hosszbordás környékén semmi sem volt cserélve. Olajat, olajszűrőt, légszűrőt, pollenszűrőt cseréltek, az olajat eltúlozták, mert sok ment a gyertyákhoz is, meg az egész blokkot meglocsolták és alul tiszta olaj az egész. Vagy a szelepfedél tömítésnél folyik az olaj a gyertyához, illetve a fötengelyszimering ereszt és az van a kocsi alján. Legrosszabb esetben mindkettő fennáll:-(
Yani volt olyan rendes és hozott egy pár Pioneer kiszedőt, így ki tudtuk venni.
Kiderült, hogy azért nem volt jó a rádió vétel mert Holland barátunk nem tette bele a fantomtápot. Ezt polcról pótoltam, így már vele van a (tér)erő.
Van benne TMC vevő ami jelenleg nem működik, erre még megoldást kell találni.
A képen látható régi kormánygomb vezérlő van benne, ezt cserélni fogom erre, mert ez elvileg tudja használni a telefon gombot is. Továbbá azt is várom tőle, hogy az autó leállítása után addig villany alatt tartsa a fejet, amíg a kulcsot ki nem húzom...
Jelölt alkatrész megadta magát. Leömlő felöl jövő visszatérő cső gyorscsatlakozója anyagában elporladt, minek következtében majd három liter hűtővíz elfolyt. Gyári alkatrész (50518111) megrendelve, de összerakható volt egy sima 16-os bilinccsel ideiglenesen.
Immár 4000km-en is túl egy dolog nem stimmel még. Minden hosszabb utam után fáj a derekam. De nagyon. Már a három memória pozíción három különböző beállítás van, de egyik sem oldotta meg a gondot. Utazás közben nincs gond, nem tűnik kényelmetlennek. Kifejezetten kényelmesnek sem, valahogy túl kemény az egész ülés. Az igazi gond az. hogy 5-600km után kiszállok és beleáll a fájdalom a derekamba. Nekem, akinek ezelőtt soha, semmitől nem fájt a derekam.
Bárkit vittem, bárki vezette ezt az autót, csak dicsérte, hogy mennyire kényelmes. Úgyhogy a hiba biztosan az én készülékemben van. Viszont tény, hogy 2 napra megnyomorít. Utolsó ötletként ma fogtam és lemértem a 146 ülését. Magasságot, ülőlap és háttámla szögeket, majd átmásoltam a 159-be. A motorok elég fura helyeken érnek végállásba.
Végül az ülőlap és háttámla szögét teljesen sikerült lemásolnom, viszont az ülés magassága 5 cm-rel alacsonyabb legfelső állásban is.
Beülve ismerős az érzés, úgyhogy van remény, hogy jó lesz. Sokkal könnyebb kiszállni, nem kell kászálódni, mint eddig. Az is biztos, hogy érzésből nem állítottam volna ide, bármeddig próbálgatom, ezt le kellett mérni :-)
Most reménykedek hogy bejön, mert igen nagyon morcos lennék, ha ezen múlna egy ilyen jó autó használhatósága.
A felső vízcső légtelenítő csavar után, következő típushiba ellenőrzésként bekukkantottam a kipufogó tőcsavarokra. Már lélekben készültem egy lehetséges (drága és hosszadalmas) megelőző szervízre, de ismét kellemes meglepetés ért. Már előttem ezt orvosolták. Ez egyben magyarázat arra, hogy az autó orrában miért van zölddel összejelölgetve sok-sok alkatrész. A tőcsavar csere egy viszonylag nagy bontással járó művelet, ekkor kerülhettek oda a jelölések.
A fotón az olajos csőcsonk még mindig a szívócsonk tömítésnél kifolyt olaj nyoma, ide nem ért be a kezem kitakarítani, egyelőre így marad. A motormosásnak meg nem vagyok híve.
Az elmúlt hetek sarkvidéki időjárása szépen megölte az akksit a gépben. Számítottam rá hogy gond lehet, mivel csillaggarázsban áll az autó. Varta Sylver Dynamic volt benne, nálam 2 évet...előző tulajnál ki tudja mennyit. Exide Premium 77Ah kerül holnap a helyére.
Meguntam az állandó CD írásokat, ezért elgondolkodtam a fejegység cserén. Viszont nem szívesen bontottam volna meg egy nem gyári cuccal a középkonzol összhangját. Véletlenül láttam meg Facebookon egy hirdetést...Yatour 10e-ért...gyorsan lecsaptam rá.
Tegnap megérkezett, be is szereltem. Tökéletesen teszi a dolgát.
Felkerültek a téli gumik a frissen fényezett Enzo R felnikre. Szerintem jól áll ez a szín a szörnynek. :)
Itt nem úgy jött az összeszokás, mint anno a 146-nál. Abba, miután kifizettem, Siófokon beültem, 10 perc múlva előzgettem a sort, 170 fölé küldtem egyenesben. Beszippantott, átvette az uralmat és így is maradt 9 évig.
A 159 más. Amikor megláttam képekről, már éreztem, hogy kell. Ha ránézek, ha bele ülök, tudom, hogy nem cserélnék semmire. Ez a külső.. ez a belső... ilyen elegáns 159-et nem is láttam még. Mégis inkább féltem tőle...
Az első utamon egy tisztességes padlógázig sem jutottunk. Csendben, nyugodtan hazahozott. Az első budapesti utamon is addig jutottunk, hogy autópályán egyszer 170-ig felgyorsítottam, aztán visszaálltam az utazótempóra. Valahogy vegyes érzelmek kavarogtak:
Gurulok csendben az M3-mason. Hiszen pont erre vágytam. A pihentető, nyugis autózásra, hogy ne vigyen "bűnbe" az autóm. De hol az élmény? Megyek 150-nel a belsőben, hallgatom a zenét, nem fáradok. Tudom, ha letaposom, akkor elrugaszkodik. De minek? Jó így, csendben 150-nel. Mindenki kisorol, elengednek. Igazából jó. De...
Aztán jött egy utam Törökszentmiklósra, hazafelé hatalmas köd. Akkor először megéreztem a nyugalom mögött azt, hogy mit is nyújt ez az autó. A tejfel ködben pontosan tudtam, hogy még akár előzhetek is. Akkora ereje van, hogy pont ennyi látótávolság elég neki. És nem emelkedett a pulzusom, nem öntött el az adrenalin. Egy adódó vészhelyzetben sem. Az autó nem engem uralt, hanem a helyzetet. Mint egy higgadt profi, csinálta a dolgát én meg nem győztem ámulni. És otthon ismét pihenten, nyugodtan szálltam ki. Ekkor már úgy néztem rá vissza, ahogy egy Alfa megérdemli. Ez szép volt..
A második pesti utat már vártam. Akartam, hogy vigyen egy kicsit. És tudtam, hogy most Csobánka fele kell mennünk. 2009-ben vezettem egy gyönyörű piros Ti-t a Zemplénben és jól emlékszem, hogy akkor ott azt mondtam, hogy egyszer kell egy. 7 évre rá itt ülök a sajátomban és várom a pillanatot ami emlékeztet hogy miért is akartam én Ti-t. Csak a lelkesedés volt akkor túl nagy? Aztán elértünk Csobánkáig, elhagytuk a falut, finoman megnyomtam a "sport" gombot és jött aminek jönni kellett.
Egész elképesztő. Így már rémlik, hogy miért is akartam én Ti-t. Továbbra is minden pillanatban a biztonságérzet a meghatározó, nincs az a brutális adrenalin fröccs. De minden megvan ami egy irreális, fizika határait feszegető autózáshoz kell. És bármeddig. Nincs fáradás, nincs olyan, hogy jó, elég volt ez a pár kanyar nehogy baj legyen. Ezt érezni kell mindenkinek aki kicsit is szeret vezetni. Azt, hogy ez az autó mennyire tudja, mennyire ki vannak tolva a határai. Egy pillanatra sem rémít meg, úgy sodródik, gyorsít, fékez a vizes kanyargós aszfalton, hogy közben nincs dráma.. csak elképesztő tempó.
