Most, hogy eltelt a kedvenc évadzáró találkozóm (ahol bekapcsolva maradt a RaceCrono, így legalább megtudtam, hogy a legjobb időm 400m-en 15,3 mp 151 km/h célvonali sebességgel) nincs több program Lola naptárában. Szerencsém volt ma, a délelőtti esős időből délutánra kellemes napsütés lett, így eltudtam végezni a szükséges dolgokat; autómosás, szárazra törlés mindenhol, gumiabroncs és tömítések ápolása, gumik túlfújása, garázstakarítás, beállás. Célszerszám nélkül régi lepedőkből csináltam éket a kerekek alá, ami igazán látványos lett :) Az aksit direkt nem húztam le, mert tervezem havonta beindítani és járatni kicsit, átforgatni a kerekeket, kormányművet.
Végül ráhúztam a ponyvát és rázártam az ajtót.
Korrekt cég, előbb elküldték a megfelelő fékcsövet, mint ahogy mi visszaküldtük a rosszat. Ez most végre passzentos, fajin, fekete.
Érzésre egy hangyányit keményebb lett a pedálérzet.
Ollahnak még egy köszi.
Valahol elnéztem a kilométeróra állást, mert ma konstatáltam, hogy egy ezressel több van benne, mint ahogy emlékeztem, és mint utoljára feljegyeztem a blogba.
Amilyen lelkesedéssel készültem a mai programra, annyira balul sült el.
Új fékek - jól működtek, nem fáradtak, jól fogtak végig. És ami a legjobb, hogy hiába kemény a sportbetét, továbbra sem csikorog hidegen.
Gumik - kurva jók, összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az utcai gumik. Bár ez várható volt. Hatalmas a gördülési zaja, hatalmas a gördülési ellenállása, a kormányhoz érezhetően nagyobb erő kell. Cserébe nem tudtam megnyikkantani sem, ahol múltkor gáz nélkül sodródtam le az ívről, ugyanott már gyorsíthattam a belső ívről.
Örömöm egészen az első futamig tartott, miután hatalmas repedések jelentek meg a futófelületen. Olyanok, amiknek nem kellett volna, hosszanti éles, szövetig érő repedések. A tapasztaltabb Evós kollégák végképp lebeszéltek a további erőltetéstől a sztorival, ami arról szólt, hogyan járt a társuk egy hasonló rally slickkel a célegyenesben, mikor szétvált a gumi. Súlyos pusztítás ment végbe a kerékjáratban.
A csalódásomat tetézi az eladó inkorrekt hozzáállása. Rendben, hogy használt gumi, de az az elán, amivel elhajtott feldühít. A 4ből két gumi hasonló repedései gyanúsan gyengébb minőségről árulkodnak. Ennek még azért utána járok.
!!!!! Mindenesetre a nézsai (ez egy falu) Adars kft-t kerüljétek el. !!!!!!
Azért nem bánom a mai napot, mert sok alfás kilátogatott és jó társaság verődött össze.
Valaki okos ember mondta, hogy az autóversenyzés veszélyes sport. Igaza volt. Szar érzés volt azzal kezdeni a futamot, hogy a visszapillantóból végignéztem, ahogy egy forrófejű evós beriszál és frontálisan beleszáll a védőkorlátba.
Szerencsére a társaságunkat egy két technikai bakit leszámítva elkerülte a baj.
Atom leégett a nyakam és a kezem.
Pénteken készülgetve a következő nyílt napra, szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy biza gumi kéne. A mostani gumik még kibírják ezt a szezont, ha nem látna többet pályát. De ez nem esélyes, így ha túlélnék a keddet, balesetveszélyes állapotba kerülnének. Aztán vehetnék új gumikat, amik megint csak nem bírnák sokáig. Úgyhogy hirtelen felindulásból körbenéztem az interneten és találtam is megfelelő használt slick gumit. Az eredmény egy kb 85%-os Pirelli RS5 száraz-aszfalt rallye gumi lett. A mintázata miatt kedvelt típus, mert könnyen növelhető a vízkiszorítása a barázdák meghosszabbításával, keveréke viszont sokkal keményebb, mint az intermediate vagy esőgumiké. Hátránya, hogy nem roadlegal, bár a mintázat miatt még kimagyarázható. Lényeg, hogy kell egy pótfelni mellé, mert macerás lesz mindig átgumizni ezt az egyet.
A mérete 200/625 R17, ami a 215ös utcai guminak felel meg.
Első versenygumis tapasztalatnak jó lesz.
Délelőtt megjöttek végre a fékek Angliából.
Látva, hogy mennyit bír a gyári konfig, (fél idősen egy futam kinyírta a hungaroringen), gondoltam, most nem aprózom el. A komfort és a gazdaságosság háttérbe került, egyedüli szempont az volt, hogy hidegen is legyen fékhatása a betéteknek, tehát megfeleljenek közúti használatra is. A darálás, csikorgás nem igazán érdekel. A trackday-kánaán angol fórumokat végignyálazva döntöttem a TarOx mellett. Igazából nincs olyan betét-tárcsa páros, amiről ne találtam volna valami negatívat, ám messze a TarOxról találtam a legkevesebb negatív kritikát. Így a Sport Japan tárcsákat és Corsa 114 betéteket rendeltem meg. A betétek bírják 800 fokig, FrMax: 0,47, FrNormal: 0,43 amiből látszik, hogy nem kell neki sok idő, hogy elérje a maximális teljesítményt. A fékfolyadék is cserés, ez is TarOx gyártmány, RoadRace fluid (300°C + forráspont).
Egyedül a fékcsöveket nem sikerült kicserélni, mert rossz típushoz küldték - gyanítom a későbbi, nagy fékes változatához valót.
Jó tanács: tuning alkatrész vásárlása előtt nézzetek körül jól és ne féljetek külföldi online vásárlástól, mert itthon iszonyat felárral adják ugyanazokat a termékeket (+30-50%). Felháborító..
A több, mint egy hónapos álldogálást sajnos nem viselte jól a kocsi. Most ropog a futómű, búg a gumi - ami a pályanap hozadéka is lehet. Egy délutáni féksimítós futtatás kissé segített rajta, de ennél jobb volt azelőtt.
Olajcsere is megvolt, 6L Racing.
Képek: kinyírt féktárcsa és betétek, új szerkó
Lassan végre indulhat a fék kicserélése. A hosszúra nyúlt szállítási idő oka a kiszemelt Goodridge fékcsövek voltak, amiből a gyár nem tart raktáron, minden megrendelést just-in-time gyárt le.. több hetes visszaigazolással. Úgyhogy ezt a részt lemondtuk a megrendelésből, így a fék lényegi része már úton van hazafelé, a fékcsövek pedig ma meg is érkeztek. Köszönet Ollahnak érte.
A fékcső Hel gyártmányú, 'transparent red' színű és gyönyörű. A fékcső belül fémháló, kívül műanyag borítású, így nem tud tágulni, ami pontosabb és fáradás nélküli pedálérzetet ad. Majd és elvileg.
Gondoltam, ideje átvinni Lolát a szervizbe, olajcserére, illetve megvizsgálni, hogy a fékek kipurcanásán kívül történt-e más is a ringen. Az idő szép, az autó pöccre indul, ablak le...trélerre fel.
A szerviz udvarán próbálgattam, 10 km/h-ról kb 4 méter a fékút. Ezért nem bánom a fuvardíját, sokkal beljebb vagyok, mintha lökhárítót és géptetőt kellene cserélnem :)
Remélem több ilyen fotó nem készül Loláról.
Mi mással lehet a legjobban elütni az időt húsvét hétfőn, mint egy kis benzingőzös száguldozással a HRingen. Anno a GT-t is kivittem, így Lola sem úszhatta meg. Az élmények vegyesek voltak.
A pálya hírhedten autót próbáló, és be is kalkuláltam, hogy a fékek alul fognak maradni, ám azon meglepődtem, hogy ennyire.
Első futamban az második helyről indultam, néhol nedves pályán. Nem kellett volna, mert csak arra tudtam figyelni, hogy ki honnan előz éppen. Mire kitisztult a kép, a fék kezdett fadingelni. Az ülést is elfelejtettem átállítani, így elsőre csalódás volt a köridő; 2.34 legjobbal. Az etapról világító fék ikonnal és puha fékkel gurultam ki.
Kb egy órás pihenő után, megtisztított és felkeményedett fékekkel (visszajelző is kialudt), guminyomás igazítással és beállított üléssel vágtam neki. Okosan az utolsó csoportban indulva, tisztán tudtam végig autózni, aminek az eredménye is meglett: 2.30.30 legjobb idővel végül hozta a gép az elvárt időt. Ekkor a fék érdekesen viselkedett: első körökben kemény volt, de rángott, később megnyúlt a pedálhossz, de megszűnt a rángatás, keményen lehetett adagolni, hatásos volt. A visszajelző természetesen most is begyulladt, de fizikai gyengülést nem mutatott egészen az utolsó körig. Ám ez volt az utolsó kenet neki, itt már nem mutatott javulást. Hazafelé végig világított, és épp hogy fogott valamit. Karcos tárcsák, fekete nyereg, hosszú féktáv, motorfék, bő követési távolság, max 70 hazafelé.
Konklúzió #1; a GTV nem szereti a HRinget, a fék rettentően alul méretezett a teljesítményhez és a súlyhoz. A trakció sem az igazi, a kettes használhatatlan, mert szétforogja magát, a hármas sokszor még kevés a kigyorsításhoz. Ezért sem érzek csalódást, hogy előzni sem tudtam a sok slickgumis Subi, a felhúzott S3 (célegyenesben úgy ment el mellettem, mintha 60al mennék), kibelezett bömbik között.
Célegyenes max: 190-egykettő km/h
Legjobb idő: 2.30.30
Fogyasztás: bő egyharmad tank / 50 km (kb 40l / 100km)
Extra: 1 nem tervezett látogatás a füves részen (semmi maradandó nyom)
Konklúzió #2: GTVből nem faragok verseny autót, valszeg többet nem fogja látni a HRinget, mert alkalmatlan rá. Ám de amit meg lehet úszni épeszű árakon, azt feljavítom a fékeken (folyadék, betétek, tárcsák, csövek).
Az időmérés Halesz 1.0 manuál módban folyt. Köszönet érte :)
UI.: Az alfás társadalom szinte nem képviselte magát, egyedül KriszKing és KaliZoli volt a társaságunk.
Ránézésre elég csúnyák és kopottaknak tűntek a hátsó fékek, ráadásul elég hangos is volt. Leszerelés után bár kopott nem volt se a tárcsa, se a betét, mégis csúnyán árkos és csíkosak voltak, így nem bánom, hogy tárcsa betét cserélve lett. Nem extráztam, tárcsa sima Brembo, betét pedig a gyári.
Olmantól nem lehet úgy eljönni, hogy ne néznék lelkiismeretesen körbe a kocsit, így egy kis olajrátöltés és ablakmosó töltést is kapott.
Először is, indítsd el ezt a számot és azután folytasd az olvasást.
Nekem a zene fontos hangulati elem. Érzelmek kifejezésére sokkal alkalmasabb, mint a szöveg, ezért megpróbálom így visszaadni az élményt. A zene, amit választottam egyik nagy kedvencem. Lehet rá azt is mondani, hogy lehúzós, szerintem inkább varázslatos. Vállalom vele a kockázatot, hogy nem olyan érzéseket hoz elő belőled, mint belőlem. Ez a bevezető pedig azért kellett, mert a szám hosszabb, mint az olvasási idő, így mire ezt elolvasod, és vársz egy kicsit a következő bekezdéssel, a zene is ott tart, ahol tartania kellene.
Születésemre nem emlékszem, célomat nem ismerem. Miattam vagy életben, de a halálodat is okozhatom. Már régóta létezem, sok helyen jártam. Építettem és pusztítottam is. Legtöbbször békésen rezgek az éterben a fényhullámok hátán, amíg a kiszámíthatatlan univerzum kiszámított erők karjaiba nem sodor.
Előbb a fény alacsony hullámzásba kezd, majd a hanghullám egyre erősebben lökdösni kezd. Történni fog valami. Hirtelen kék és sötétség. Kavargok, örvénylek, keveredek, már szédülök de az erő egyre csak szív magába. Egy sötéten csillogó kamrában találom magam. Az alja vészjóslóan távolodik, a vákuumot még több oxigén és szénhidrogén tölti be. Megáll, a rések halk morajlással bezáródnak. Néhány veterán és sok új molekula rezeg mellettem. A veteránok mintha vidámabban rezegnének. A kamra alja most felfelé indul el. Vad tánc kezdődik, mindenki intim közelségbe kerül egymással, mindenki néma a pattanásig feszült hangulatban. Izgatottan nézünk farkasszemet a legközelebbi molekulával. Még nincs vége? Újra fény, ez a jel! Micsoda fény ez, fentről lefelé, szisztematikus formában terjed, akit elér hangos ropogással egyesül. Több milliárd roppanás egy nagy egésszé áll össze, mígnem minden a visszájára fordul. A kamra egyre tágul, de ezt már mi okozzuk. Elemi erővel tágítjuk minden energiánkkal. Szó szerint. Ez hát az célom? A kiteljesedés és az energia amit adok, egy komplexebb szervezetet éltet? És annak a komplexebb szervezetnek az a célja, hogy elmossa a látóhatárt úgy hogy közben egy még bonyolultabb szervezetben kémiai reakciókat indítson el amiből borzongás, öröm, szerelem születik?
Mire kikeringtem magam egy sötét csövön, visszahűlve, két szénatom társammal, akikkel vélhetően egy darabig még együtt leszek, erre a következtetésre jutottunk. Őket kicsit sajnálom, mert ezen élmény megismétlésére az esélyük egyenlő a nullával. Nekem nincs más dolgom, mint elrezegni a legközelebbi fotoszintetizáló szervezethez és várni várni, hogy mikor jön újra a kék.
Azért írtam ezt, mert tegnap fordult velünk az év először.
