Blog >> transalpina
Mindkét útvonalon jártam már korábban, a Transzalpinán a Giuliámmal (még tesztautó korában), a Stelvión pedig egy Stelvio tesztautóval, Rákóczi Ferivel.
Ezekről készültek jó kis videók is, ha nem láttad volna őket, ide kigyűjtöttem:
AlfaFest + Transalpina videó (2019 június)
Stelvio goes to Stelvio - 1. rész , 2. rész, 3. rész (2017 június)
Ezeket az élményeket ismételtük meg idén a Giuliával, és hát ismét meg kellett állapítanom: ha jót akarsz autózni, a Transzalpinára mész.
A Transzalpinát júniusban sikerült meglátogatni, épp azon a héten, amikor a hágót megnyitották, így szinte alig voltak. Kevés motoros, és néhány autós járt azon a hétvégén a hágón, gyakorlatilag akadály nélkül tudtunk megjárni többször oda-vissza az útvonalat. Az aszfalt szinte végig tökéletes (egy-egy úthiba a tetején és az alsó szakaszokon is akad), ezen nem kell aggódni. Sok facebookos kommentben olvasom, hogy szarok az utak Romániában és Erdélyben, ezt szeretném megcáfolni, sajnos sokkal jobbak, mint összességében itthon. Nyugodtan el lehet indulni peres gumival is.
A Transzalpináról írtam már cikket is, így csak a lényeget foglalom össze: 2145 méter magasra vezet fel egy rendkívül jól autózható út, amely olyan, mintha egybefűzték volna a világ összes versenypályájának a kanyarjait. Csak itt néha jönnek szembe is... :) Ennek ellenére simán lehet tempósat autózni felfelé és lefelé is, nem áll minden sarkon rendőr és szinte nulla a forgalom.
Nem úgy, mint a Stelvión. Augusztusban Gyopival tettünk egy északolasz túrát, Velence, Milánó-Arese (Alfa múzeum) Comói-tó, Stelvio, Garda-tó, Verona és Trieszt érintésével. A Stelviót mindenképpen meg akartam mutatni Gyopinak, de összességében most csalódás volt. Ugyanis sikerült pont egy olyan napot kifogni (pedig csütörtök volt), amikor szinte megtelt a hágó. Rengeteg motoros, kerékpáros, és ugyanannyi autós kereste fel ezt a népszerű útvonalat. Szépnek szép volt, de nem jelentett autós élvezetet, max annyit, hogy elmondhattuk: felautóztunk a Stelvióra. Odalépni nem nagyon lehetett, mert csúcsforgalom volt. Szóval felmentünk (2757 méter), csináltunk pár fotót (útközben is), aztán menekültünk...
A Garda-tó felé utunk a Gavia-hágón át vezetett, amely viszont kárpótolt mindenért. Szépséges hegyek között vezet ez is, és a forgalom is minimális volt. Itt már lehetett egy jobbat autózni, de az itt vezető út sokkal keskenyebb, így azért ez sem egy száguldozós útvonal.
Aztán következett a Tonale-hágó, amely a Val di Sole völgyben vezet 1884 méter magasságban. A Garda-tó felöli része sok helyen több sávos, tempósat lehet autózni, de mivel sok síközpont és üdülőhely mellett vezet el, a forgalom sem kicsi.
A felsorolt útvonalak mindegyike gyönyörű és kihagyhatatlan, ha szeretsz autózni, keresd fel a Transzalpinát és a Stelviót is. Előbbin tényleg hatalmasat fogsz vezetni és élvezkedni, de a Stelvio is kihagyhatatlan, mert óriási élmény végigmenni a szerpentinen a gyönyörű tájat nézve. De ez a legtöbb esetben egy sétaautózás lesz. Amely ugyancsak élmény. Hiszen ezért szeretünk vezetni. Hogy eljussunk gyönyörű helyekre.
Kis statisztika. Az Erdély-Transzalpina túránk 2248 km-es volt, és 9,6-os átlagfogyasztással jártuk meg. Ebben azért voltak hatalmas örömautózások :)
Az olasz túránk 2393 km volt, és 8,2 literes átlagfogyasztást produkált az autó. Ebből is látszik, hogy errefelé kevesebb volt a padlógáz...
