Blog >> quadrifoglio >> corsa
Egy ideje érzem, hogy 200 körül/felett enyhén ráz az autó. Eddigi tapasztalataim szerint ez az autó még a 300-at közelítve is csak annyi jelét adta a tempónak (leszámítva, hogy minden nagyon gyorsan suhant el a másik irányba), hogy 250-nél megjött egy erősebb szélzaj. Így hát gyanakodni kezdtem, hogy valami nem stimmel.
A legkézenfekvőbb gyanusított ilyenkor a kerék és a gumik, így bejelentkeztem a gumishoz egy centrírozásra. Csak a hátsó kerekekre, mivel a kormányon nem éreztem rázást, valamint a hátsókon még az első szerelésű gumik vannak. Már közelebb vagyok a 18 ezer km-hez, mint a 17 ezerhez, meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig bírják, mert 13-14 ezerrel számoltam eredetileg. És benézve a kerékjáratba, még egész vállalható profilmélységgel rendelkeztek...
...legalábbis ezt hittem, amíg le nem vettük a kerekeket. A belső oldal már jóval kopottabb, ott már csak egy lehelettel van a megengedett jelzés felett a profil. Egyébként nem aránytalanul van jobban megkopva a belső oldal, szépen csökken a külsőtől a belső oldal felé a futófelület, pont ami várható is a kerékdőlés alapján.
Így viszont egyértelmű, hogy ezzel már nem megyek el még 2-3 ezer km-t. Meg is bíztam a gumist, hogy rendelje be az új Corsa Asimmetrico 2-eseket hátra.
A rázás oka is egyértelműen beazonosítható volt, amin centrírozással nem lehet segíteni. Egyszerűen annyira elhasznált már a gumi, hogy nem kerek az alakja. Megforgatva a gépen, látszik, hogy a felülete ide-oda mozog.
Erre már csak az új abroncsok fognak megoldást nyújtani.
Az idei év első élményautózása az Amore Tempo Tréning volt Monorierdőn, az M-Ring-en, amit már karácsony óta vártam.
Volt egy kis izgalom előtte, hogy március elején milyen idő várható és abszolválható-e az oda-vissza út a P Zero Corsa-kon, de megfelelőek voltak a körülmények. Még pozitívumnak is értékeltem, hogy hűvösebb, felhős idő volt, az abroncsok így nem tudtak annyira bemelegedni és lehetett az autó mozgását, dinamikáját próbálgatni. Bemelegedett Corsa-kkal nincs csúszkálással, az tapad, mint a ragasztó....
A rövid elméleti blokk után következtek a különböző gyakorlatok, vészfék, szlalom, hangvilla stb. Ezekből a tanulság az volt (utólag visszanézve), hogy belülről sokkal drámaibbnak hatnak ezek a helyzetek, mint kívülről látva.
Az igazi élmény viszont a végén lévő kis- és nagypályás körözések voltak. A pálya nagyon kedvező volt, széles aszfaltcsík és nagy "bukótér". A korlátok, falak, földsáncok csak egész a pálya szélén voltak, így bátran lehetett próbálgatni az autót anélkül, hogy egy potenciális törést túlzott kockázatának lettünk volna kitéve. Így végig R-ben volt a DNA-R kapcsoló és nagyon nagy élmény volt kilinccsel előre kanyarodni. Ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultam az autó mozgásáról.
Öröm volt még az is, hogy rég nem látott cartársakkal is újra találkoztunk és meg tudtuk osztani az élményt. Megérte :)
