Blog >> tréning
Az idei év első élményautózása az Amore Tempo Tréning volt Monorierdőn, az M-Ring-en, amit már karácsony óta vártam.
Volt egy kis izgalom előtte, hogy március elején milyen idő várható és abszolválható-e az oda-vissza út a P Zero Corsa-kon, de megfelelőek voltak a körülmények. Még pozitívumnak is értékeltem, hogy hűvösebb, felhős idő volt, az abroncsok így nem tudtak annyira bemelegedni és lehetett az autó mozgását, dinamikáját próbálgatni. Bemelegedett Corsa-kkal nincs csúszkálással, az tapad, mint a ragasztó....
A rövid elméleti blokk után következtek a különböző gyakorlatok, vészfék, szlalom, hangvilla stb. Ezekből a tanulság az volt (utólag visszanézve), hogy belülről sokkal drámaibbnak hatnak ezek a helyzetek, mint kívülről látva.
Az igazi élmény viszont a végén lévő kis- és nagypályás körözések voltak. A pálya nagyon kedvező volt, széles aszfaltcsík és nagy "bukótér". A korlátok, falak, földsáncok csak egész a pálya szélén voltak, így bátran lehetett próbálgatni az autót anélkül, hogy egy potenciális törést túlzott kockázatának lettünk volna kitéve. Így végig R-ben volt a DNA-R kapcsoló és nagyon nagy élmény volt kilinccsel előre kanyarodni. Ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultam az autó mozgásáról.
Öröm volt még az is, hogy rég nem látott cartársakkal is újra találkoztunk és meg tudtuk osztani az élményt. Megérte :)
A Giuliával úgy éreztem, hogy el kell jönnöm a Halesz által meghirdetett közepes sebességű tréningre. A műgyantás tréninget korábban a 159-cel kipróbáltam, nem is kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen alkalom, amikor profi instruktorokkal, veszély nélkül kipróbálhatók a határhelyzetek.
Ha már adott volt a lehetőség, ki is használtam, és minden szituációban megpróbáltam "elmenni a falig", amire buzdították is a résztvevőket. Nagyon megérte, még egy félig megölt gumi árán is. Nem sajnáltam se gumit, se bóját, akartam tudni, hogy mit tudunk együtt a Giuliával.
A tréning remekül volt felépítve, nagyon sokat adott. Egy kettes memórián eltárolt normális üléspozíciót pl. XD
Elsőre a pályabejáráskor ez a hangvilla gyakorlat rendesen félelmetesnek tűnt, nagyon szűk helyen kellett viszonylag gyorsan sávot váltani. Ahogy szoktuk a dolgot, úgy nehezedtek a feladatok, és lényegében mindenki meg is tudta oldani őket, szóval nagyon jól az átlag sofőr tudásának a határa körül feszegettük a dolgokat. Néha repült a bólya, néha nem, tényleg lehetett ízlelgetni, hogy meddig lehet elmenni. Külön tanulság a kívülről/sofőr szemszögből látvány közti különbség. Bent sokkal drámaibbnak tűnik az egész, mint ahogy az kívülről látszik.
A mi csapatunkban volt 4C, Giulietta QV, 166, GIulia Q4/Super és Stelvio is. Mindegyik volt olyan erős és jó, hogy kb. a gumin és a sofőrön múlt a legtöbb. És szerintem mire oda kerültünk, hogy körözzünk párat a versenypályán, kb. egy szintre is hozták a feladatokkal a csapatot, élmény volt nézni a többieket, látszott, hogy ami a gumiból kifér, azt mindenki próbálta elkérni az autójától. Néha kicsit többet is.
Fel is hangzott többször a rádióban, hogy "tiszteljük meg azt a téli gumit!". Nos ez nekem sem sikerült, lényegében vagy az eleje, vagy a hátulja állandóan úszott az autónak, de hát gyerekek ez a Giulia elképesztően jó... A "virágágyást" érintőlegesen meglátogattuk többen is :-) Valódi kicsúszás asszem nem történt.
A végén a pályán körözést nagyon élveztem. Sajnos egy kört elvett az autóm színe, mert épp feketének látta az instruktor és összekevert a valóban fekete Q4-gyel, úgyhogy egyel hamarabb levezényelt a pályáról. Mindegy, legalább valami maradt az első gumikból. Kegyetlenül dolgozott az eleje az autónak. Külön élmény volt, hogy a harmadik körben már kicsit tanulva a pályát , az elnyújtott kanyarba úgy tudtam 100 fölötti tempóról beérkezni, hogy fékre dobta a farát, és gázra befeküdt a kanyarba, pont rázókőtől rázókőig befért. Annyira jól összejött, hú de élveztem. :-)
Mindezek ellenére ez az autó egyébként nem erre való, ahhoz puha, szóval csúcs köridőt biztos nem menne, és a gumi az kegyetlenül kevés volt. A kontroll és az élmény viszont tökéletes, nekem ez az autó továbbra is a "megérkeztem" élmény. Legközelebb megpróbálok végre nem évszaknak, hanem tréningnek megfelelő gumival érkezni, ez eddig egyik tréningen sem jött össze :-)
A lenti fotók és a videó a hivatalos profi fotók és Halesz videója, én hasonlót sem tudnék :-)
Ismét sikerült részt venni az AlfaAmore rendezésében lezajlott vezetéstechnikai tréningen.
Most is nagyon jó volt 😁
Na megvolt a tréning - Halesz még javában kint van a délutáni csoporttal, gondoltam elsőzök :D
Először is köszönet a szervezőknek, mert tényleg minden összejött: tökéletes szervezés és lebonyolítás, remek hangulat amiről az alfások és a tanpálya csapata gondoskodtak és szuper időjárás.
És akkor jöjjön hogy 4 hónapnyi ismerkedés után a Giuliával és sok év kihagyás után - ami alatt max pár száz kilométert mentem hátsókereskes - utcai - autóval - mire lehet menni egy ilyen tréningen.
Összességében azt mondom szuperül sikerült, és ez a más autókban szerzett sok, a Giuliában szerzett kevés és a Giulia - szinte minden helyzetben - remek technikájának tudható be.
Első állomás - vészfékezés és rántópad. A vészfékezés csillagos ötös lett, amennyire láttam/hallottam a "wokitokin" alig volt másik autó a csapatban aki hasonló féktávot produkált. Rántópad: na itt gondoltam jön majd a tanulási görbe de mind a négy alkalommal tökéletesen sikerült visszaterelni az autót egyenesbe. És ez csak részben tudható be annak hogy nem lepődök meg, ha megindul az autó fara (sőt :), de a Giulia menetstabilizátora fantasztikusan oldja meg az ilyen helyzetet ha a sofőr a megfelelő vehemenciával a megfelelő irányba/szögbe kormányoz.
2. állomás: szlalom verseny: fokozódik a feszültség, felébred a versenyszellem... Szlalom műanyag rudacsakák között úgy hogy a bólyák bal oldalán aszfalt, jobb oldalán vizes (nagyon csúszós) műgyanta, fordító, rövid gyorsítás után még egy felemás tapadású szlalom visszafelé, még egy 180 fokos kanyar, célfotó.
Első menetben kicsit óvatosabb az ember, az előbb már megtapasztaltuk, hogy mennyire csúszik a vizes műgyanta, próbálok csak az aszfalton gyorsítani, a műgyantán nagyon szépen viselkedik a kocsi, a második fordítóra már túl bátran (gyorsan) esek rá, tolja az orrát, de az idő nem rossz, első harmadban van. Na akkor no risk no fun nézzük meg hogyan viselkedik az autó D módban ahol már jobban elengedni a farát ami kockázatos mert egy bólyaérintés 5 másodperc büntetés. A számítás beválik amellett, hogy a rövidke száraz szakaszokon, fordítókban, gyorsítón jobban ugrik az autó így értékes időt nyer az ember, a műgyantán is évezetesen rakosgatja a farát. Ez mondjuk idő szempontjából lehet hogy nem optimális, de annál élvezetesebb, sikerül kordában tartani a farát és csak annyira csúszkálni hogy ne csapjak el egy bólyát sem viszont az idő a végül összetettben 3. helyezett QV idejétől kevesebb mint 0,5 másodperccel maradt el. Azt gondolom ez 4 hónapos ismerkedés után ígéretes együttlétet vetít előre :D
Egyébként innen is üdvözlöm a fehér 159-es gazdáját akinek nem csak gyönyörű az autója de a vezetési tudása is elképesztő, a QV-től emlékezetem szerint csak 0,04 másodperccel maradt el és minden állomáson látszott hogy ismeri az autó minden rezdülését...
Harmadik kihívás - körpálya -mekkora sebességnél veszti el az autó a tapadást. Először a vizes aszfalton körözünk tapadáshatárig ami a sebességkijelzőből ítélve megint valahol az első 1-2 autó között van, a gumi, az ESP (VDC stb) és a kormánnyal folyamatosan tesztelgetve korrigálva olyan sebességet sikerül elérni, hogy amikor a tanpályás hölgy bejelenti hogy még két kör van hátra akkor már javában azon gondolkodtam, hogy mégiscsak kellett volna az a sportülés meg az oldaltartása.
Na ez már túl jól megy akkor menjünk a kanyarban a vizes műgyantán, itt azért már látni tengely körül keringőző autókat. Itt már készülök a szórakozásra, DNA kapcsolót be D módba, ha már kikapcsolni nem lehet azt az átkozott menetstabilizátort legalább egy kicsit táncoljon az autó és jöhet móka. És remekül működik a dolog, nem avatkozik be drasztikusan kis ellen (vagy ahogy most tanultuk "rákormányzással") folyamatosan vissza lehet hozni az autót és a csúszós burkolathoz képest is megelepően dinamikusan és folyamatosan a határon lehet körbe-körbe vinni a Giut.
Utolsó állomás: (először aszfalt majd) műgyanta fordító majd gyorsítás kaptatón, szintén csúszós műgyantán. Na itt ér az első meglepetés. A "verseny" itt abból áll hogy a lejtő tetejére ki éri el a legnagyobb sebességet (illetve ki fejlődik a saját első idejéhez képest a legtöbbet). Az előzőekből tanulva már ki sem veszem az autót D-ből - ez mindjárt hibának bizonyul. A kanyart tökéletesen bevéve nekiiramodok az emelkedőnek de az autó nem gyorsul úgy (sem) ahogy egy ilyen burkolaton várnám. A fehér 159-es 68 kmh-val érkezik a tetőre (mindenkire jócskán ráverve) nekem 53 jön ki. Mi vaaan?
Ok, felejtsük el a D-t hiszem hóban sem jutna eszembe betenni (hacsak nem egy üres parkolóban autózok), hiszen a nagyobb nyomatéktól elpörög a kerék amit a kipörgésgátló keményen büntet - ezért az alacsony végsebesség.
Második menet: "N" mód. Megfelelő kanyarsebesség, kanyarból kijövet határozott gázadás, megindulunk az emelkedőn, talán jobban megy az autó de érzem hogy dolgozik a kipörgésgátló. Végeredmény: 55 kmh. Fehér 159 sw: 70 kmh. Még a piros Giut vezető hölgy végsebességétől is elmaradtam akit úgy éreztem inkább a tökéletes technika elsajátítása hajtott mintsem a versenyszellem. Mi lehet a gond.
Sajnos nincs több menet így marad az elméleti magyarázat. A gumival nem lehet gond mert, az összes többi gyakorlaton a legjobb eredményeket sikerül produkálni, a gumi mind vizes aszfalton mind műgyantán a legjobbak között, legjobban teljesít.
Marad két tényező:
- az egyik hogy miután kevés időt töltöttünk együtt - főleg extrém körülmények között - a Giuval és a gumival, egyértelmű hogy nem sikerült még megtanulni hogy mi az a maximális gázadás aminél az autó még pont nem veszti el a tapadását
- a másik amiről már többször beszéltünk, és Levi is emlegette, hogy a kipörgésgátló túl drasztikusan avatkozik be. Ha a sofőr nem megfelelően adagolja a gázt és a kerék kipörög, az ESP nagyot fékez az autón ami ennél a gyakorlatnál biztos bukás, mert a csúszós lejtőn felfelé már nem fog az ember lendületet venni ha egyszer megtorpant.
Tehát összeségében a Giu egy elképesztően összeszedett, kiforrott konstrukció, még kevesebb tapasztalattal is biztonságosan vezethető autó, a hátsókerekességet még a kifejezetten csúszós felületen sem éreztem hátránynak, de az az igazság, hogy nem is hátsókerekesen viselkedik. Ez talán a legjobban a tempós körözésnél nyilvánult meg ahol nem az orrát és nem a farát tolja az autó hanem szinte egyszerre indul meg kifelé és korrekcióra egyszerre vissza is jön. Elképesztő technika, tényleg öröm vezetni ezt az autót.
Az egyetlen kérdőjel ott marad bennem, hogy - ahogy azt korábban már írtam, hogy kerültem ilyen helyzetbe - ha egyszer tényleg egy havas, csúszós emelkedőn találom magam, akkor vajon fel tudom-e küzdeni magamat úgy hogy a kipörgésgátlót nem tudom kikapcsolni. De ilyen mondjuk 10 évente egyszer fordul elő (és az időjárást elnézve lehet hogy a következő 10 évben egyszer sem) és ahogy azt korábban is írtam, akkor majd jöhet a hólánc. A maradék 9 évben és 364 napban pedig marad a széles vigyor az arcon, mert ezzel az autóval tényleg öröm minden hátrahagyott kilométer :D
P.S.: és ezt valószínűleg minden második posztban le fogom írni: nem bocsátom meg az Alfának hogy nem lehet kikapcsolni a kipörgésgátlót. Legyen extrafelszerelés vagy bármi, de hát ez mégis csak egy 200 lóerős hátsókerekes sportszedán könyörgök, ha nem tudok vigyázni magamra akkor veszek egy Mondeót. Itt, biztonságos körülmények között igazán lehetett volna mókázni egy kicsit...
Csak röviden, az Alfa Amore szervezésében ki lehetett próbálni a Grupama tanpályáit.
Nagyon jó volt, nagyon élveztem :)
Augusztus 31-én van szülinapom és páromnak komoly fejtörést okoz mindig, hogy mit adjon ajándékba. Sajnos, az ő problémái az én problémáim is, mivel addig nem hagy nyugodni, amíg valamit ki nem sajtolok magamból, hogy mit is szeretnék. Egy héttel szülinapom előtt jött a megmentő ötlet. A Totalcar-on hirdettek meg egy vezetéstechnikai tréninget Mogyoródra szeptember 2-re. Gondoltam, ez tökéletes lesz. Mindig is szerettem volna egy ilyenen részt venni. Barátnőm be is fizetett és kipróbálhattam a nedves műgyantán csúszkálást. Élvezetes volt, tetszett a dolog. Hozzá kell persze tenni, hogy ez inkább téli, lefagyott útviszonyokat szimulál, így nyári gumival nem brillírozott nagyon egy autó sem.
Három pálya volt. Az elsőn egy lejtőn volt a műgyanta és a fékutat kellett tesztelni. A lejtő alján egy vízoszlop volt kinevezve a kamion hátuljának és meg kellett előtte állni. Nem volt mindegy, hogy 24-el vagy 22-vel ment az ember, sok méter különbség volt még kis sebesség eltéréseknél is. A második pálya a rántópad volt. A műgyanta előtt egy 100-200 bar (beállítástól függően) nyomással megtolt acéllap a hátsó kerekeket megtolta valamelyik irányba és az volt a feladat, hogy sávon belül ellenkormányzással egyenesbe kellett hozni az autót. a 3. pályán bójákat kellett kerülgetni. Műgyantán egyáltalán nem volt egyszerű feladat.
Készítettem róla egy video összeállítást is. Egyik haveromtól sikerült egy GoPro-t szerezni, amit az autó oldalára tapasztottam, valamint barátnőm vett néha kívülről. Nem abban a sorrendben vannak a felvételek, ahogy felsoroltam előbb és a bójás szlalom hiányzik is róla, ez ne tévesszen meg senkit :)
Vezetéstechnikai tréning
Sziasztok Társak!!
Végre elérkezett az ideje, annak aminek kellett :)
Még a biztonságtechnikai játékon nyertem egy ajándékutalványt vezetéstechnikai tréningre. Szeretném megosztani az élményeimet, ha nem bánjátok (Halesz a beígért beszámolóm :)).
Őszintén megmondom, azért használtam ki az alkalmat most és nem korábban, mert nem akartam a nagy melegben nyáron...valamiért úgy éreztem a tél beköszönte előtt sokkal jobb a "tapasztalatszerzés"!
Jelentem sikeresen túl vagyok rajta és nagy élmény volt. A mai nap folyamán 13.30-kor indult a menet a 4. kerületi Magyar Autóklub általi tesztpályán.
Adminisztrációval kezdtünk, majd kis oktató filmeket néztünk meg. Ezt követően megkaptuk a walky talky-t, s eldönthettük, hogy a kísérőink beülnek mellénk vagy egyedül vágunk neki. A walky talkyn keresztül kommunikált velünk a tréning oktató, s ha szükséges volt tanácsokkal látott el bennünket.
Ha emlékeim nem csalnak nyolcan vettünk részt. A következő autók találkoztak: Suzuki Liana (nő); Skoda Octavia (férfi); Nissan Almera (férfi); VW Golf (férfi); Seat Toledo (férfi); Mercedes ?(nő - régebbi nagy "horda"kombi); Renault Megan kombi (férfi) és természetesen Én az Alfi 156 1.9 JTD-el :) -> 3 nő és 5 férfi
Ízelítő a tréningből:
- vészfékezés száraz és vizes pályán,
- imitált frontális ütközés elkerülése, megcsúszó kiperdülő autó egyenesbe kormányzása,
- blokkoló fékezés "jeges" megjelenő akadály, vízfal előtti megállás,
- féktávolságon belüli akadály "kilépő gyalogos" kikerülése kézifékkel,
- kanyarodás csúszós pályán.
Nem voltam még sosem ilyen tréningen, így őszintén szólva nőiesen, be voltam "zsongva" rendesen ;-) Ráadásul vizuális típus vagyok, így a feladatok első köreit bátortalanul tettem meg... aztán egyre-jobban belejöttem.
Az oktató is azon volt, hogy megismerjük az autónk "határait" amikkel az úton sajnos bármikor találkozhatunk.
Remélem nem leszek elfogult, de az Alfikával jól teljesítettünk :D Szépen helytállt. A rántó pad volt számomra a legélvezetesebb és egyben ijesztő ;-) A végén már megszerettem :-P
A tréning végére besötétedett, így esti fényviszonyok mellett is tapasztalatot szereztünk, 17 órakor fejeztük be.
Összesítve nagyon Köszönöm, hogy részt vehettem a játék egyik nyerteseként egy ilyen hasznos tréningen és ajánlom mindenkinek!! Mert az autónkat "ismernünk" kell ahhoz, hogy a balesetveszélyes szituációkat kitudjuk kerülni vagy a legkisebb sérüléssel ússzuk meg.
Az Alfában nem csalódtam eddig sem,s ezúton még jobban "összecsiszolódtunk" :-D
