Blog >> quadrifoglio >> balaton
Az első találkozót ’22-ben szerveztem meg. Jött az ötlet, hogy gyűljünk össze néhányan és autózzunk egy jót. Én ismertem 4-5 embert, akinek van ilyen ikerturbós V6 Quadrifoglio-ja, gondoltam, ha még ők is szólnak néhány ismerősnek, akár 10-12 autó is összegyűlhet. Ki látott már egy rakáson ennyi Giulia és Stelvio Q-t? Aztán végül 24 autó gyűlt össze, amin én lepődtem meg a legjobban…
Jól sikerült az a találkozó, pozitívak voltak a visszhangok, de amolyan „Egyszer volt Budán kutyavásár” alapon nem gondoltam, hogy többször is érdemes megszervezni. Így tavaly nem is foglalkoztam ezzel. Időnként azonban nekem szegezték a kérdést, hogy „Mikor lesz a következő Q tali?”. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy miért ne. Végülis nem olyan nagy munka, egy útvonalat kell kitalálni, egy éttermet leszervezni és teríteni az infót az érintettek körében. Nagyjából így is lett.
Az első esemény útvonala a Gerecse és Vértes tájegységen vezetett át. Idén viszont úgy döntöttem, hogy eltávolodunk kicsit Budapesttől és a Bakonyra és Balaton-felvidékre esett a választás. Sajnos idő hiányában nem tudtam előre bejárni az utat, így rengeteget Streetview-ztam és az Alfás márkatársakat interjúvoltam, akiknek volt arra helyismeretük. Így utólag ki merem jelenteni, hogy telitalált volt az útvonal (1. kép).
Várpalotán volt a gyülekező. Szerettem volna a Thury vár környékéről indulni, de semmi nem garantálta, hogy ennyi autóval ott meg tudunk állni. Így pragmatikusan a Tesco parkolót jelöltem ki. Itt legalább tényleg volt hely. 22 autó gyűlt össze, összesen 11 230 lóerővel (2. kép, még 3-an hiányoztak).
Az elképzelésem, ami mentén szerveztem ezt a közös autózást az az, hogy mindenki a vezetés élményét tudja kiélvezni. Tehát nem konvojozásról van szó vagy valamiféle közös vonulásról, hanem hagyunk egymás közt elég helyet, hogy biztonságosan tudjon mindenki egy élvezetes tempót menni. Fontos tanulság volt az első esemény után, hogy veszélyes helyzetek tudnak kialakulni abból, ha olyanok kerülnek be a sor közepére vagy végére, akik jobban nyomnák neki, mert előzgetniük kell a kevésbé feszes tempót autózókat. Így már a kezdetektől próbáltam tudatosítani mindenkiben, hogy aki nagyon menne, az a sor elején induljon meg, aki visszafogottabban élvezné a vezetést, ő maradjon inkább a sor vége felé. Ez egyébként egész jól sikerült, jól kialakult az oszlop.
Várpalotáról negyed 11 körül indultunk el Csőszpuszta felé. Már egyből az elején kellemes meglepetés ért. Ugyanis a Streetview alapján körülbelül 4,5-5 km-nyi nagyon gyenge aszfaltot vártam. Azonban ennek nagyobb része már új burkolattal volt ellátva így egy bő 1,5 km után már rendes tempóban neki tudtunk iramodni a távnak. Egyébként máshol is jellemző volt, hogy ahol gyengébb minőségű szakaszra számítottam a viszonylag frissebb képek alapján, ott már elkészült az új burkolat. Csak halad kis hazánkban is az útfelújítás.
Bakonyszentkirálynál kanyarodtunk rá a 82-esre Zirc felé. Nagyon jó ez a szakasz, de a másik irányban, lejtőnek felfelé talán még élvezetesebb lehet. A 82-es, bár főútvonal, ezen a részen az is nagy élményt nyújt.
Zircen volt az első összevárás, ami egy 5 perces megállót jelentett, hogy ne szakadjon teljesen szét az eleje és a hátulja. Nem megálló, csak egy kis állás. Szintén az előző esemény során szerzett tapasztalat, hogy túl sok megállót, ahol kiszállnak az emberek az autóból, nem szabad beiktatni, mert nagyon megtöri az autózás lendületét.
Innen Bakonybél irányában indultunk tovább Pápára. Ez talán a legjobb szakasza volt az egész túrának. Aki szereti kanyargós utakon vezetni az autóját, annak kötelező. Kiváló vonalvezetés, friss aszfalt. A kanyarokban sokszor még a padka is le van aszfaltozva, hogy legyen hely egy esetlegesen elkottázott manőver korrigálására (3. kép).
Pápára érve, kb. félúton megálltunk egy 45 percre a Ricsi Cukrászdában, ki-ki egy kávéra, sütire, fagyira. Volt idő kicsit szocializálódni, megbeszélni az előző 100 km élményeit. Egész idáig teljes volt a csapat, csak itt köszönt el az egyik Misano Stelvio. Innen már csak 21 autó ment tovább.
Városlődig szintén élvezetes autózást nyújt a 83-as, bár a 8-ashoz közelítve kezd az útburkolat már éppenhogy csak vállalható lenni. Innen pedig a 8-ason Ajkáig vezetett utunk, majd keresztül kellett vergődnünk Ajkán Padragkútig, ami 15 km lakott területet jelentett. Majd még ezután is egy 3 km-nyi silány burkolatú útszakasz következett Öcs-Pula irányában. Ez volt a túra legkevésbé élvezetes része, de így legalább újult lendülettel vágtunk neki a következő etapnak.
Nagyvázsonynál volt egy újabb összevárás. Ekkor 3 autóval voltunk az élen. 5 perc után sem ért utol minket senki, úgyhogy tovább indultunk. Itt meg kell jegyezni, hogy a Google Maps-ben való útvonaltervezésnek vannak bizonyos hátrányai. 10 megállót lehet kijelölni egy útvonalhoz, ezeket kell úgy lerakni, hogy a megfelelő szakaszokon irányítson el. Ehhez viszont a megállókat egész random helyekre kell betenni - sokszor egy út külterületi, semmi közepére eső részére. Különben két megálló között talál egy „optimális”, másik utat. A probléma, hogy akkor is képes új útvonalat kijelölni, ha már épp folyik a navigáció. Ha nem figyel az ember, akkor ő javasol egy jobbat és felülírja az eredetit. Emiatt aztán voltak eltévedések, letérések az megadott útvonalról és egy páran nem tudták bejárni az előre eltervezett szakaszt, mert elvitte őket a navigáció egy rövidebb úton…
Pedig a vége tartogatta még az út másik legélvezetesebb részét, a Nagyvázsony-Zánka és a Dörgicse-Pécsely-Balatonfüred szakaszokat. Hamisítatlan Balaton-felvidéki utak, nagy hullámvasutakkal a háttérben időnként előbukkanó balatoni látképpel… Gyönyör!
Plusz izgalmat hozott nekem, hogy alábecsültem az autó fogyasztását. A reggeli induláskor tankoltam, az odaúttal együtt így 320 km lett volna a túra. De már Pápán is csak 125 km-es hatótávot és negyed tankot mutatott a kijelző. Kockáztattam, ki kell bírnia. Dörgicsénél hagyta abba az akkor 25 km-t mutató hatótáv kijelző a számítást. Jelezve, hogy most már azonnal álljak meg tankolni, ahol tudok. Még ekkor következett a csodás Dörgicse-Vászoly-Pécsely szakasz, csak azért is jól megnyomtam még. Pécsely után 3 km nagyon rossz út jött, ahol visszavettem a tempóból (ha ez is készen lenne, akkor egész Balatonfüredig egy egybefüggő dopamin bomba lenne ez az út). Itt már elkezdett a zabszem szorulni, úgyhogy a rövid Balatonszőlős-Balatonfüred szakaszt sem eresztettem már meg. Végül elértem a füredi Mol kutat és több, mint 55 litert tudtam a tankba tölteni. A két tankolás közötti szakaszra egy bő 17 L/100km-es fogyasztás adódott.
Az ebédünket a Tihanyi Vinarius étteremben költöttük el. Nagyon szép, színvonalas hely, kiváló gourmet konyhával. Nagyon előzékenyek és rugalmasak voltak, biztosítottak helyet is, hogy felsorakozzunk az autókkal. Csak ajánlani tudom a helyszínt. Hozzá kell tenni, hogy még így a végére is 16 gép maradt, alig volt lemorzsolódás (4-9. kép).
Hazafelé még kipróbáltuk az új tihanyi kompot (10-11. kép). Amíg mindenki a balatoni panorámában gyönyörködött, a 3 Alfás a kapitányi híd hatalmas szélvédőjét átívelő ablaktörlőjének megoldását vitatta meg. Műszaki szakemberek…
Végül mindenki jól érezte magát, csupa pozitív visszajelzést kaptam és többen a következő találkozó időpontjáról érdeklődtek. Tény, én is nagyon élveztem és hatalmasat tudtam autózni, teljesen elmerültem az élményben. Aminek még szintén nagyon örültem, hogy idén sem volt szükség darus kocsira, mindenki végig az úton tudta tartani a gépet.
Hogy lesz-e 3. magyar Giulia és Stelvio Q találkozó? Ez még a jövő kérdése ;)
Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok egy pályanapra a Q-val egy olyan pályára, ahol ki lehet autózni. Eddig csak a Hungaroring volt belföldi opció, de régi F1-es pályánk nem keltett bennem csillapíthatatlan vágyat. Így, mikor tudomást szereztem a BPC átadásáról, felcsillant a szemem.
Ahogy elkezdtem utánanézni és egyre többet tudtam meg a pályáról, éreztem, hogy erre az aszfaltcsíkra mindenképp fel akarok hajtani. Nem meglepő tehát, hogy amikor 2 héttel az esemény előtt tudomást szereztem arról, hogy a megtartják a pálya első nyílt napját, rövid teketóriázás után befizettem rá.
Amit a pályáról tudni érdemes, hogy majdnem olyan hosszú, mint a Hungaroring (4115 m vs. 4381 m), a pálya átlagos szélessége viszont nagyobb és a vonalvezetése is izgalmasabb versenyre ad lehetőséget, több egyenessel és gyorsabb ívekkel. A pálya gyakorlatilag alkalmassá tehető lenne Formula 1 versenyek befogadására is, az aszfaltcsík ennek megfelel. Egy ilyen licenszhez azonban még sok egyéb szabálynak is meg kéne felelni és nem mellesleg rengeteget kéne érte fizetniük. De ez az én szempontomból nem volt releváns, örültem, hogy megépült egy ilyen szintű versenypálya tőlem kevesebb, mint 100 km-es távolságra.
A nyílt nap hírére nem csak én, de a Giulia Q-s csoportban is sokan felkapták a fejüket, így csakhamar lettünk onnan 4-en is. Csatlakozott még egy ismerős a Giulia Veloce-jével, tehát 5 autóval érkeztünk. 20 perces etapokra lehetett befizetni és lehetett választani délelőtti és délutáni alkalom között. A délelőttire vettünk jegyet, hogy szabad maradjon a délután, akár még egy strandolás is beleférjen a Balatonban. Rövid levelezés után sikerült leszervezni, hogy egy csoportba kerüljünk mindannyian. Egész héten napsütéses jó időt jósolt az időjárás jelentés, így biztos voltam benne, hogy ez egy jó élmény lesz.
Azonban szombat reggel 7-kor arra keltem, hogy esik az eső. Egyből ránéztem az időjárás előrejelzésre. Sajnos tévedtek a meteorológusok, bizony zuhog az eső itt is és a felhők épp a Balaton felé tartanak.
A kedvem is egyből olyan felhős lett, mint az időjárás, mivel az autón a hátsó abroncsok profilmélysége már a kopásjelző közelébe ért és hiába rendeltem be az új gumikat, azok nem érkeztek meg péntekre, ahogy ígérték. Ezek az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa-k pedig normál profilmélységgel sem brillíroznak az esőben, ebben az állapotban pedig szinte használhatatlanok. Így biztos voltam benne, hogy nem hajtok fel a pályára, mert rendes tempó helyett csak gurulgatni tudnék, valamint a casco-m sem érvényes versenypályán történő kár esetén, aminek így még fokozottabb lenne az esélye.
Már-már úgy voltam, hogy így el sem indulok, de ha már megvettem a jegyet, akkor legalább nézzük meg, hátha nem lesz ott olyan rossz a helyzet. Odafelé úton csak az aggodalmam fokozódott, pontosabban a bizonyosságom, hogy ebből ma semmilyen pályázás nem lesz számomra. Végig zuhogott az eső, egyre fokozódó intenzitással. Az autó fara már a közúti sebességhatárok környékén is meg-megúszott, szóval 70-80-al tudtam csak haladni.
10:30-kor kezdett volna eredetileg a csoportunk, én pedig 10 óra után 10 perccel értem a helyszínre. A regisztrációs sátornál gyorsan megkérdeztem, át lehet-e tetetni az időpontot délutánra - folyamatosan néztem az időjárást, délutánra már napsütést ígért - mert ilyen vizes pályára nem tudok felhajtani. Szerencsére minden probléma nélkül át tudták tenni az időpontot 14:30-ra, így egyből megkönnyebbültem, nem hiúsul meg a tervezett pályázás. 5 autós csapatunkból 2-en velem együtt átkérték magukat erre az időpontra, a másik két tagunk viszont maradt az eredeti beosztásnál vizes pálya mellett is.
A köztes időben megnéztük a pálya széléről a csoportot, amiben eredetileg is mentünk volna. Konstatáltam, hogy helyesen döntöttem. Vízfalat húztak a száguldó autók, egyáltalán nem lett volna biztonságos felhajtanom. Körbenéztünk a parkolóban is, nem sokakat ijesztett el az eső. Rengeteg Porsche volt, szerintem a megjelent autók kb. harmadát ők tették ki. Az olasz vonal főleg Alfákból állt, bár 1-2 Maserati is felbukkant, valamint volt egy pályára épített Lamborghini Huracan is. Ferrarit viszont egyet sem láttam.
Délután fél 3-ra eltűntek a felhők és a pálya is teljesen felszáradt, volt kb. 30 °C, optimálisak voltak a körülmények. Néhányszor be kellett inteni a piros zászlót, ami miatt az időpontunk eltolódott majdnem 3 órára. 14:50 körül viszont felsorakoztunk a boxutcában, majd rövidesen elindították a körünket. Előtte elhelyeztem az autóban egy GoPro-t, aminek a felvételéből készítettem egy videót. Link a bejegyzés végén.
Az első körben igyekeztem óvatosabban haladni, de így is kicsit lendületesebben haladtam, mint amit közúton dinamikusnak nevezünk. Az autó menetmód kapcsolóját D-be (Dynamic) tettem, ez a "polgári" fokozatok között a legagresszívabb. Még itt is be van kapcsolva minden védelmi rendszere az autónak (menetstabilizátor, vészfékező rendszer, stb.), de már jóval közvetlenebbül adja le a teljesítményt és a váltóprogram is olyan fordulaton tartja a motort, hogy minden pillanatban nagy nyomaték álljon rendelkezésre.
2 kör után már kezdett megjönni az önbizalmam, az autó tapadt, az aszfalt kiváló volt, a pálya vonalvezetése szintén tetszett. Ekkor határoztam el, hogy a menetmód kapcsolót átteszem R-be. Ez a Race rövidítése. Az autó ekkor minden segédrendszert kikapcsol, megjelenik egy figyelmeztetés a műszerfalon, aminek az a lényege, hogy "ésszel, mert itt már csak magadra számíthatsz és semmi nem fog megmenteni, hogy ha későn jössz rá, hogy ez nem adja ki". Az autó egy 510 lóerős gokarttá változik, a teljes 600 Nm nyomatékot a hátsó tengelyre leadva. Még a Jóisten is elfordítja orcáját terólad.
Fokozatosan kezdtem egyre jobban hajtani a gépet, folyamatosan a farára figyelve, nehogy egy gyors íven, 160 körül kezdjen el megelőzni a segge. Kissé engem is meglepett, de ilyen száraz, meleg időben még mindig tökéletesen működtek a hátsó Pirelli-k is. Érdekes abroncs ez egyébként. Jogilag nem semi-slick, de azért elég közel van hozzá. Vízen nem működik, 15 °C fok alatt nem működik, de szárazon, meleg időben verhetetlen. Viszonylag szűk az a paraméter tartomány, amiben jól használható, de akkor nagyon jó! És megnyugodtam, hogy ezt még minimális profilmélységgel is tudja.
Ahogy belejöttem, egyre jobban nyomtam neki. Végül 8 kört tettem meg, ami közel 33 km. A fara végig stabil volt. Viszont az elejét kezdte egy kicsit tolni egy idő után. Vagy én kezdtem már túl nagy sebességgel belemenni az ívekbe vagy az első gumik kezdtek túlmelegedni, valószínűleg is-is. Az autót karbon-kerámia fékekkel rendeltem, így a fékek kímélésére nem kellett úgy figyelnem, mint a vasfékeseknek. Fékerő vesztésről így a megtett körök alatt szó sem volt.
Természetesen ez csak ilyen első pályanapos ismerkedés, élvezkedés volt. Ideális ívek, degresszív fékezés, optimális kanyarkigyorsítás és hasonló, pályaautózásnál fontos dolgokat legfeljebb próbáltam megvalósítani, de inkább csak a vezetésre meg az autó viselkedésére koncentráltam.
Videó: Balaton Park Circuit with an Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio (MY21)
