Blog >> 1.4
A rendszáma még az ablakban, de már itthon. Volt ám öröm és lelkesedés. :-) Én pedig nekiláttam az ismerkedésnek. Megtankoltam.. benzinnel. Furcsa volt az illatosabb pisztolyból tankolni. Aztán mosás, és irány haza. A fényezést üvegtisztítós kendővel áttöröltem, a belsejét kitakarítottam, fertőtlenítettem és bőrápolóztam ahol kell. És közben csodálkoztam és sorra értek a kellemes meglepetések.
Tükörfényesre mosva, törölve sem látok semmit a fényezésén. Gyönyörű, egységes, tükrösen ragyog az egész. Pár pici apró pötty, karc amit találtam. Használt autó vagy mi...
Belül ugyanígy igényes, és ahányszor beülök én bizony új autó illatot érzek. Volt pár folt, morzsa, ez-az, de ez egy alig használt beltér, karcmentesek a fényes fekete műanyagok, a fém betét, és nincs kopás a kormányon.
És az egyik meglepetés: Ezt a Giuliettáknak mindig felróttam, hogy az a műanyag ajtópanel az rettenetes, az engem zavart. Takarítás közben jöttem rá, hogy ebben műbőr betét van. Lelkem mélyén ó de örültem, hogy nem jött össze az alapfelszereltségű fehér. Ez hasonlóan Zen-hez egy nagyon felszerelt autó, és egész más benne ülni, mint egy alapmodellben.
Felnyíló képernyő nincs benne, amit nem is bánok, így ez egy rendes autóbelső elavuló, idővel viccessé váló kütyü nélkül.
És végül a motortér. Egy szóval: makulátlan. Ilyenre tisztítani nem lehet egy motort. Ez még nem koszos. Pici zsírpapír darabok a géptető ütközők alatt. Minden fényes és újszerű.
Két éve merült fel először az autó csere. Akkor egy fehér Giuliettától indulva volt szó új Vitaráról, jártunk Kia szalonban, néztünk Fiat Tipot, próbáltunk Giuliát, sőt közel jártam hozzá hogy elcsábuljak, közben felújítottuk a zöld 146-ot, és végül eljutottunk ide. És most így jó.
Miután lett egy autónk, ki is fizettem, majd vártam. Illetve kb másnap felfogtam, hogy vettem egy autót, hülye e vagyok? A mai napig tartott, kb. egy hónap izgalom. Vajon tényleg szép? Jó? Hazaér? Nincs valami trükk?
De eddig nincs. Az autóban 66e km van most, és úgy is néz ki, olyannak is érződik. Ennyire újszerű Alfám még nem volt soha. És igazat írt a volt tulajdonosa a hirdetésben, ezért is vettem meg: ez az autó télen még egy métert sem ment. Ez látszik mindenhol, mintha új lenne a fék, féknyergek, kipufogó dobok, semmin nem látszik a 9 év nyoma. A beltéren sem. Hol van a világon még egy piros, közel full extrás, EU5-ös Giulietta, ami kis futású, nem napi járós és nem használták télen? Minden kívánság teljesült.
Az autó egy Linus nevű olasz-jármű bolondé volt. Harmadik autóként használta és még pár Ducati is állt a garázsában. Hát... köszönjük Linus :-)
Az autó rendszámmal, névre írva, elöl két új gumival annyi amennyi.. drágának sem gondolom a hazai kínálathoz képest.
Miután leírtam a Giulietta topicban , hogy külföldről, képről biztos nem vennék autót, pontosan ezt tettem. Azt is írtam, hogy nincs olyan kapcsolatom aki megnézze, intézze. Aztán rájöttem, hogy mégis van, hát hogyne lenne, csak nem a szokásos olasz-osztrák.német-holland vonal.
A rengeteg kritérium közt nekem ott volt, hogy osztrák anyuka autót még 60e km-rel se, félek a rozsdától. Inkább az olaszok felé kacsintgattam az autoscouton, de valahogy nem jött az ideális jelölt. Aztán beugrott az ötlet. Hiszen Attila, a közeli autósbolt tulaja Svédországból hoz be autókat. Már lelestem nála, hogy a blocket.se oldalon böngészget, hát nézzünk rá milyen a svéd felhozatal.
A legfrissebb hirdetés egy piros Giulietta 1.4 multiair volt 65e km-rel. A hirdetés szövegét lefordította a google, én meg csak ültem... ez most tényleg (7. kép)?? Mert ha tényleg, akkor ez pont az az autó amire vártunk.
Innentől pörögtek az események, átszaladtam Attilához, a svéd adatbázisból bárki lekérheti a JSZP-hez hasonlóan az adatokat, minden jónak tűnt. Úgyhogy feltettem a kérdést: "meg tudjátok nézni nekem ezt az autót?" Ezúttal nagyon nem akartam lecsúszni, ha ezt is elvitték volna előlem, nem is tudom... feladtam volna.
És hogy mennyire profi csapat, az elképesztő. Nem gondoltam volna. Még aznap időpontot egyeztettek, és elment megnézni a kinti srác (aki hazánk szülötte), aki egy neves luxusmáska szervizvezetője volt, most pedig egy másik prémium brand szervizét viszi. Hogy mennyire profi, azt jól mutatja, hogy észrevette az észrevehetetlent, és egyenesen bele is kérdezett. "Jégvert volt ugye?"
Mindezt pár szöszből a fényezésen.
Igen, szegény autót elkapta egy jégeső, és a biztosítására az Alfa Romeonál javították. 10 percig néztem, nem látom hogy mit kéne látni. Hibátlan, nincs színeltérés, egyenesek a lemezek, és mivel márkaszerviz rakta össze, az összes bizbasz, díszléc új rajta.
Szerencse, hogy amikor Attila felhívott ezzel az infóval, épp családi buli volt, már le voltam lazulva eléggé. :-) Azt mondtam neki, hogy ha egy láthatót még lehet alkudni és minden más oké, hozzák el nekem.
Egy óra múlva hívott, hogy van egy autóm. Svédországban. A COVID-19 kellős közepén. Elég logikus nem? :-)
...
Valahol ott fejeztem be a legutóbbi pötyögést, hogy felkerült a poroltó első verziója, mert leszakadt a továbbfejlesztett. Azóta az is lekerült, a katalizátortól hátrafele kapott egy teljesen új rendszert. (Zé.-nek hatalmas köszönet az alkatrészért)
Megcsináltam végre a tetőkárpitot, amit még régen letépett valaki, mert a fejére lógott.
Lett végre működő lambdaszonda is az autóban, a fogyasztás 3 litert csökkent.
Salat cartárssal elcseréltem a fekete hátsó lökhárítómat és a kilincseimet színazonosra. Valamint szert tettem egy pár első ülésre is. Az enyém ülőlapja oldalt már kezdett repedezni. Elkezdtem legózni, a végeredmény pedig nagyon is emészthetőre sikeredett. 3 ülésből legóztam össze egy tuticsúcsszupi vezetőülést:) Megkapta a donor anyósülés ülőlapját, az eredeti ülésem sínjét, (módosítva: kiszedtem a magasságállítást, mert 1: úgysem állítgatom, 2: így kényelmesebb.) és a donor vezetőülés háttámláját, mivel ez tökéletes állapotban volt. Az eredmény egy olyan vezetőülés, ami úgy néz ki, mint az új és legalább olyan kényelmes is:)
Közben el lett bontva egy 146os, ami Nedudgi cartárs ex autója volt. Sajnos felborult vele. 1 nap alatt teljesen kibeleztük, ami menthető volt, azt mentettük is belőle. Elsőként átraktam a fekete műszerfalat, ennek több oka is van. Az első, h jobban tetszik a fekete, mint a szürke, a második, h utasoldalon is van légzsák. Kb 3 óra meló volt, de megérte, teljesen más lett a hangulata az autónak.
Bekerült alóla a hátsó híd. Itt volt némi szívás, mert a régi hidam nagyon nem akarta megadni magát. Szinte minden csavart melegíteni kellett, hogy kijöjjön, de végül sikerült a műtét. Mondjuk akkor nem volt őszinte a mosolyom, amikor a fékcső csatlakozásának melegítése közben a nyomástól eldurrant a fém(!) cső, és a pofámba nyomta a forró fékfolyadékot. Sebaj, másnap gyártattam egy darabot. Ezután jött a felismerés, hogy a jobb hátsó légtelenítő csavar feje valahol kieshetett az éterbe. A régi féknyeregbe is bele volt törve a csavar. Nyomás esztergályoshoz.. Ideig óráig jó volt, de erről majd később:)
Ezután következett egy nagyobb meló, amit a motorcsere tesz ki. Kb szombaton 10 óra körül álltunk neki, este 10kor már röfögött:) A váltó is cserélve lett természetesen. Az 1.4es motor és a váltó szétválasztásakor elég érdekes dolgokat találtunk. Azt tudtam, h egy bontott kuplung került ősszel az autóba, de erre nem számítottam. A kinyomóvilla stiftje helyére egy szög beütve, arra egy alátét hegesztve. A váltóházból letörve egy darab. Ok, nem gáz, máshogy nem lehetett javítani, tiszta sor. Viszont a kuplung az már érdekesebb téma. A kinyomócsapágy darabokban jött ki, a szerkezet közepe félig átszakadva. A kinyomó nem ott feküdt fel szerencsére, nagyobb volt az átmérője, de már itt se volt neki sok az átszakadásig. Szerencsére a donor motoron egy szinte új kuplung volt, ahogy volt, bekerült. És hogy milyen? az 1.4 után állat. Nem emlékeztem ekkora különbségre 1.4 és 1.6 között.
És itt térnék vissza a hátsó fékre. A kuplung légtelenítésekor véletlenül ráléptem a fékre, amit az első nyergek azzal háláltak meg, hogy szépen kiejtették magukból a dugattyút, mert balfasz voltam és elfelejtettem, h nem kerültek még vissza a helyükre. Én voltam a fasz, elismerem. Ugye a fékfolyadék elfolyt, légtelenítsük le. Na ez az a pont, ahol kiderült, h az esztergályos egyáltalán nem végzett jó munkát. Túlfúrta a jh féknyeregben a légtelenítő kúpját, ami egy gyenge ráhúzásnál átszakadt. Sebaj, van másik, csak éppen törött légtelenítővel. Nekiálltam kifúrni, sikerült is, a maradékot is sikerült kipiszkálni, csak éppen a menet ment tönkre közben. Másnap lett új féknyereg, felkerült, ebben van légtelenítő, ami nincs beletörve. Viszont légteleníteni most sem sikerült. A Tudásbázis bácsi zaklatása után kiderült, h a főfékhenger lehet a ludas. Ezt korábban már átraktam a donor autóból. Visszaraktam a régit, kicsit jobb lett, de eleve azért cseréltem ki, mert az se volt vmi fényes állapotban. Legalább már lehet használni. Itt döntöttem el, h ha már cserés a főfékhenger, akkor kidobom az abst, mert úgyse működik, jeladó után meg nem fogok horror pénzeket kiadni. Szerzek egy sima főfékhengert, jövő hétre lesz normális fékcső. Ha már megcsinálom akkor kicserélem az összes fékcsövet az autón.
A másik anomália némi melegedés. Termosztát ok, viszont a vízpumpa nem. A régi motorból nem jött ki egy darabban. Találtam egyet a garázsban, bekerült, de csapágyas, viszont már nem melegszik, ezt mihamarabb cserélnem kell.
Nagyjából itt tartok most. Fejlődés, alakulás van. Lassan befigyel egy lakatolás is, erősen fókuszálva az emelési pontokra.
Röviden ennyi történt az elmúlt két hétben. Az, h alakul az autó rátesz egy lapáttal a lelkesedésre is. Egészen kezd autóra hasonlítani:)
Alkatrészekért meg lehet jönni aktívan, egy 46 bontott cuccai vannak a nyakamon:)
Na, hogy itt is legyen valami, pötyögök ide pár sort. Úgy kezdődött az egész, hogy nem jött be annyira az 55, mint ahogy azt vártam és baromira hiányzott a 45 valamint a boxer, a maga elavultságával, nyűgjeivel, hangjával, egyszerűségével együtt. A vége az egésznek az lett, h Bazsa145 kollégával elcseréltük az autóinkat, hozzá került az 55ösöm, hozzám a 45. Ez az úr 2012. évének, február havában, a harmadik napon történt.
(Egy kis háttérinfó: eléggé haragudott a 45re, mert rángatott, nem tudtuk, h miért. Egy szerencsés véletlen folytán rájöttünk, h az akkusarun a generátor pozitív kábele lelazult, a rezgéstől nem mindig érintkezett, emiatt többször is otthagyta, illetve fulladt vagy be se indult. Szerencse, h néha rámjön az 5perc és összevissza hadonászok:) Szóval ott tartottam, h hozzám került az autó. Az első héten bekerültek a feltétlenül szükséges dolgok mint pl a hifi, jégkaparó, eü doboz, máig harcoló német hadosztály, stb... Mivel hideg volt, és garázsom még mindig nincs, ezért a többi dologgal apránként foglalkoztam.
Bal hátul nem fogott a kézifék, búgott a kerékcsapágy. Olcsón javítva: nyereg megjáratva, (egyenes következménye volt a dolognak, a bowden elszakadása:) a csapágyat itthon raktam össze 4 darab rossz csapágyból (büszke is vagyok, azóta is tökéletes) Ha már bal hátul szétszedtem, megnéztem a többi keréknél is a fékeket, lassan tárcsa+betét csere mind a 4 keréken.
Távirányítós központi zár: 2 napot próbálkoztam, hagyom a bús picsába, tökéletes a kulcs. Csak felidegesítem vele magamat.
Futómű: Kapott ültetést, ami a rugók cseréjét jelenti, elöl 4cm, hátul 2cm. Több dolog miatt nem ugyanannyit ültettem: hátulra volt ültetőrugóm, előre meg ilyet találtam.
Kicseréltem a hátsó lökibe a törött macskaszemet, kicseréltem az előzőleg elszakadt kézibovdent, felraktam egy poroltót a haldokló és csöndes hátsó dob helyére (vmi népautóról származott, nem gyári volt)
Szerkesztettem kiemelőkeretet az első hangszóróknak, mert a mélyközépek túl magasak voltak az ajtóba, 2utas hangszóró meg nem kell. Ezzel picit elbíbelődtem, de megérte, mert az eredményt látva elégedett vagyok.
Március közepe táján járunk, úgy gondoltam, h megcsinálom az első lökhárítót, mert olyan gyanúm volt, mintha gyászos állapotban lenne a rátekert fekete kacsaszalag alatt. Jól sejtettem, nekiálltam forrasztani, na ez járhatatlan út volt. Az alja hullámos, mint nagyanyád seggén a bőr, ahol meg nem deformálódott, ott szanaszéjjel volt repedve, a jobbos ködlámpa kerete meg régebben kieshetett az éterbe. A vége az lett az egész baszkodásnak, h vettem egy másik lökit, meg egy hűtőrácsot, mert azt már nem volt szívem otthagyni, különben is, ez sokkal jobban tetszik, mint a mosódeszkás.
Április legelején, egy szép napsütéses szerdai reggelen Törpi úgy gondolta, h nem hajlandó bevinni a valagamat a célomhoz, a bolt előtt megállt. Persze délután, szó nélkül hajlandó volt beindulni. Ez tartott péntekig, ezúttal haverék előtt gondolta úgy, h nem hoz haza. Szerencsére szerelésben voltunk, kapott direktbe áramot, eleinte köhögött az ac, utána már azt se. Pár válogatott szitokszó kimondásával el is búcsúztattam. Vasárnapra került egy másik pumpa NaTo közreműködésével. Valami Walbro verseny cucc, nem tudom a paramétereit, nem is érdekelnek, működik és kész. Mondjuk azt érezni, h magas fordulaton se fogy el, ahogy előtte.
A benzinszolgáltatási anomáliák után rögtön, egy kissebb döccenőn történő áthaladás következményeként elég morgós hangja kezdett lenni az autónak. Fasza, az, amire mindenki gondolt, kilyukadt a kipufogó. Na ez lett volna a jobbik eset. A középdob végénél a hegesztés elkezdett szétrohadni és alulról szétnyílni. Sebaj, egyben van még, amíg le nem szakad, addig jó. Hát 5 napig bírta, ekkor szépen megfogtam a poroltót, kihúztam az autó alól és egy határozott mozdulattal a többi vashulladék tetejére basztam. Húsvét hétfőn hátsódob nélkül mentem locsolkodni, csöngetni sehol se kellett:) Kedden visszaszereztem azt a poroltót, középdobbal együtt, ami az előző 45ömön (Pirin) volt. A katalizátor se tündökölt egykori fényében, egy határozott mozdulattal behegesztettem a helyére egy darab csövet. Felkerült az első szériás poroltó, szép nem lett a hangja, de nekem tetszik. Ha megunom átvariálom a rendszert:)
Egyelőre itt tartunk Törpivel, a lelkesedés rendületlen. Tervek vannak, tennivaló bőven van. Majd idővel kialakul, h mi hogyan lesz. A fő irány egy olyan autót összehozni belőle, amit az előző 45ből különböző okok miatt soha nem sikerült.
A költségek részben az eddigi összes költséget ömlesztve veszem, az átiratással együtt.