Az előző posztban említett defekt után úgy döntöttem, hogy veszek egy pár új abroncsot az első tengelyre, mert egyébként sem voltam túl elégedett a mostani téliekkel. Legkésőbb ősszel leváltottam volna úgy is.
A választás a Vredestein Wintrac Xtreme S-ekre esett. 225/50R17. Kíváncsi leszek rájuk, hogy milyenek lesznek.
Nem, szerencsére nem cekcuális baleset áldozata lettem, de az eredmény így is hajmeresztő volt.
Romboltunk haza az M1-esen, amikor arra lettem figyelmes, hogy az autó kicsit mintha jobbra húzna és eléggé imbolygós. Gyanítottam, hogy lassúdefekt, de rázni nem rázta a kormányt, úgyhogy Bicskétől azért csak becsorogtam Budapestre.
Ekkor szálltam ki megbizonyosodni arról, hogy ez bizony defekt, valami kátyú, vagy akármi a gumi oldalfalát vágta ki. Próbáltam bele egy benzinkútnál levegőt fújni, de egyből elengedte, úgyhogy óvatosan elgurultam egy biztonságos helyre, ahol le lehetett tenni a vasat. A mankópótkerék egyrészt eszemben sem volt, másrészt a csavarok be voltak gyógyulva.
Szerencsére a Budagumi közel volt, elmentem hozzájuk, és rendeltem két 18-as gumit, bár nem Michelint, mint ami rajta volt, mert nem volt nálam az aranyrúd. Vredestein Ultrac Satin lett végül, a tesztek is elég jókat írnak róla. Hamarosan a hátsókat is cserélni fogom, csak el kell ugrani a bankba azért a bizonyos aranyrúdért.
Hogy miért kell az aranyrúd? Mert Giovanni kitalált egy olyan idióta méretet a MiTóra, ami az egyik legritkább, és a váltóméretei is csak elbaszottak. 215/40.
Ma reggel leeresztett jobb hátsóval várt a vas. Felpattintottam a mankókereket, aztán délelőtt kilógtam a munkahelyemről egy gumis műhelybe. Egy fémpöcköt szedtek ki a gumiból, amit valószínűleg még tegnap szedtem össze a hazaúton. Javítható volt, szóval a gumi marad.
