Tegnap elmentem Érdre a Fiat Szabó-hoz, és kicserélték az övcsat rendetlenkedő szenzorát. A művelet hamar ment. Apróság persze, de jó volt hallani, hogy ismerik a hibát, pontosan tudták mi a teendő. Úgy érzem jó kezekben van itt az autó.
Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.
A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)
Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.
Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.
A karbantartási tervben a levegőszűrő cseréje 45e km-nél esedékes. Lábjegyzetben persze ott van, hogyha poros helyen használom, akkor 15e, felelősség elhárítva. Úgy gondoltam, egy légszűrő cserét megérdemel, minden autómban legkésőbb húszezrenként cseréltem, a Giuliánál is így lesz. És végre a 146 TD után újra egy autó amiben normálisan cserélhető, hozzáférhető helyen van, nem kell feszegetni, nem akarnak beszakadni a csavarok, és a lökhárítót sem kell leszedni. Hát ilyen is van :-)
Kiporszívóztam a légszűrőházat, kapott új gyári szűrőt, és egyúttal a motortér is kapott egy kis porszívózást, törölgetést.
Hóra már nem készülök idén, úgyhogy eltettük a téli kerekeket. Elég keveset mennek, még tréninges gyilkolászással együtt is sokáig jók lesznek még, inkább vigyázok rájuk. A nyári hadd menjen minél többet, azt szeretném hamarabb cserélni, túl szélsőséges gumi ez a Goodyear, a vizes aszfalt képes lehűteni és elmegy a tapadása.
Megnéztem egy videót, hogy a profik hogy mennek az M-Ringen. Aztán elkezdett érdekelni, hogy vajon milyen köridőt futhattam? És rájöttem, hogy nagyjából van esélyem megtudni, hisz Halesz videózott, a videók fájlnevei pedig time stampek, másodperc pontosan. Nekem ez a pontosság elég is. Két videón vagyok rajta, az autó ugyanabba a pozícióba 12:35:16-os időponttal, majd 12:36:27-tel érkezik. Két kör ideje volt ez, vagyis 36s alatti köröket mentem. Az egyikben volt egy elsokallás, a gyepről mentettem vissza, a másik viszont egész jó volt érzésre is, ez 35 közeli kör lehetett. A gumi kevés volt ezt éreztem, a téli ide nem való. Érdekes azért, hogy egy ilyen gyorsnak tűnő tempó még 3-5 másodpercre van a valódi versenyzőktől. Tíz százalékot javulni kell, nincs mese! :-)
A Giuliával úgy éreztem, hogy el kell jönnöm a Halesz által meghirdetett közepes sebességű tréningre. A műgyantás tréninget korábban a 159-cel kipróbáltam, nem is kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen alkalom, amikor profi instruktorokkal, veszély nélkül kipróbálhatók a határhelyzetek.
Ha már adott volt a lehetőség, ki is használtam, és minden szituációban megpróbáltam "elmenni a falig", amire buzdították is a résztvevőket. Nagyon megérte, még egy félig megölt gumi árán is. Nem sajnáltam se gumit, se bóját, akartam tudni, hogy mit tudunk együtt a Giuliával.
A tréning remekül volt felépítve, nagyon sokat adott. Egy kettes memórián eltárolt normális üléspozíciót pl. XD
Elsőre a pályabejáráskor ez a hangvilla gyakorlat rendesen félelmetesnek tűnt, nagyon szűk helyen kellett viszonylag gyorsan sávot váltani. Ahogy szoktuk a dolgot, úgy nehezedtek a feladatok, és lényegében mindenki meg is tudta oldani őket, szóval nagyon jól az átlag sofőr tudásának a határa körül feszegettük a dolgokat. Néha repült a bólya, néha nem, tényleg lehetett ízlelgetni, hogy meddig lehet elmenni. Külön tanulság a kívülről/sofőr szemszögből látvány közti különbség. Bent sokkal drámaibbnak tűnik az egész, mint ahogy az kívülről látszik.
A mi csapatunkban volt 4C, Giulietta QV, 166, GIulia Q4/Super és Stelvio is. Mindegyik volt olyan erős és jó, hogy kb. a gumin és a sofőrön múlt a legtöbb. És szerintem mire oda kerültünk, hogy körözzünk párat a versenypályán, kb. egy szintre is hozták a feladatokkal a csapatot, élmény volt nézni a többieket, látszott, hogy ami a gumiból kifér, azt mindenki próbálta elkérni az autójától. Néha kicsit többet is.
Fel is hangzott többször a rádióban, hogy "tiszteljük meg azt a téli gumit!". Nos ez nekem sem sikerült, lényegében vagy az eleje, vagy a hátulja állandóan úszott az autónak, de hát gyerekek ez a Giulia elképesztően jó... A "virágágyást" érintőlegesen meglátogattuk többen is :-) Valódi kicsúszás asszem nem történt.
A végén a pályán körözést nagyon élveztem. Sajnos egy kört elvett az autóm színe, mert épp feketének látta az instruktor és összekevert a valóban fekete Q4-gyel, úgyhogy egyel hamarabb levezényelt a pályáról. Mindegy, legalább valami maradt az első gumikból. Kegyetlenül dolgozott az eleje az autónak. Külön élmény volt, hogy a harmadik körben már kicsit tanulva a pályát , az elnyújtott kanyarba úgy tudtam 100 fölötti tempóról beérkezni, hogy fékre dobta a farát, és gázra befeküdt a kanyarba, pont rázókőtől rázókőig befért. Annyira jól összejött, hú de élveztem. :-)
Mindezek ellenére ez az autó egyébként nem erre való, ahhoz puha, szóval csúcs köridőt biztos nem menne, és a gumi az kegyetlenül kevés volt. A kontroll és az élmény viszont tökéletes, nekem ez az autó továbbra is a "megérkeztem" élmény. Legközelebb megpróbálok végre nem évszaknak, hanem tréningnek megfelelő gumival érkezni, ez eddig egyik tréningen sem jött össze :-)
A lenti fotók és a videó a hivatalos profi fotók és Halesz videója, én hasonlót sem tudnék :-)
A sokküllős ékszer felnik a téli gumikkal immár az autón, a nyári gumikon már nagyon keresztbe közlekedett, nagyobb tempón is hajlamos volt erre-arra megindulni. Őszintén..én élveztem de nyilván a fékútnak nem tesz jót. Jobb a békesség :-)
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
