Gondolkoztam mi legyen a nyári kerekekkel. A két első szinte új gumi volt, a két hátsó viszont a belső peremén teljesen el volt kopva, kuka. Goodyear Efficientgrip volt rajta, ami egyrészt csendes és jó tapadású gumi, másrészt borzalmasan kényelmetlen, kemény, rázós. A lányoknak is feltűnt, hogy hátul kényelmetlenül ráz rossz úton. Mivel a téli gumikkal ez elmúlt, sőt az egész autó érezhetően kényelmesebb lett, a teljes átgumizás mellett döntöttem. A két elsőt eladja nekem a gumis. Nyilván bukok rajta így, de nem bántam meg. Felkerült négy egyforma vadiúj Vredestein Ultrac, és ismét nem csalódtam. A 159-en is ilyen van, ott is feltűnően puha párduc tappancsként viselkednek a gumik, ugyanazt kaptam most is. Határozottabb kormány erő, sima halk és puha futás. A tapadást majd meglátjuk, de a célnak ez így máris ezerszer jobban megfelel.
Hétfőn vittem el az autót a fényezőhöz, az iskola járatot addig Zen teljesítette nyárigumikon. Szerencsénk volt az időjárással, és úgy az egész üggyel. Nem hiányzott persze, de egyszerűen, gyorsan túlestünk rajta. Chili újra tökéletes formában, karcmentesen, teljesen új gyári küszöbbel ma haza is jött. A műhelynek ahol javították nem véletlenül ennyire jó a híre. Tökéletes munkát végeztek, tényleg olyan lett az autó, mint volt. Választhattam volna a küszöb kijavítását is, ugyanis avultatták az alkatrészt. Inkább kifizettem a biztosítás által nem fedezett összeget. Nekem így kerek a dolog.
A ködszitálós reggeleken az eredeti törlő lapátok már nagyon nem működtek. Érdekes, hogy teljesen épek a lapátok, puhák a gumi élek, viszont eldeformálódtak a sok egyhelyben fekvésben. Jó régóta semmire nem használták őket. Az már biztos, hogy telet nálunk lát először az autó- már ha el nem marad idén is - de kezd gyanús lenni, hogy az esővel is mi ismertettük össze.
Mára hozták meg nekem az SWF ablaktörlőket, amit rendeltem. Veszettül drága, de...
A zöld TD-nél a gumit kellett cserélgetni a karban, nem szerettem gyakran csinálni. Így kitapasztaltam, hogy melyik márka ami tényleg jó. És az SWF annak bizonyult, több szezonon keresztül hibátlanul, hangtalanul törölt. Így legyen most is.
Mivel az autó kinti műszaki vizsgája lett honosítva forgalomba helyezéskor, hamar eljött az első itthoni műszaki ideje. Fel is hívtam a szerelőmet, hogy vinném a pirosat, műszakiztassa már le valamikor októberben. A válasz: "Te Gyuri, én nem kellek ahhoz. Az az autó bárhol átmegy, olyan mint egy új"
Jól esett ezt hallani. Azért adott egy számot, hogy hova vigyem, ő is oda hordja újabban az autókat.
Felhívtam, kaptam időpontot, mára szólt. Mit is írjak. Fél órát ücsörögtem, majd visszakaptam a papírokat, kulcsot, kész, minden rendben az autóval. Jó ez így kalandok nélkül.
Pár száz kilométer használat után tényleg az van, amire nem számítottam. A legalfább Alfánk eddig ez az autó, állandóan mennék vele valahova. Mindegy hova.
Csukott szemmel megmondanám róla, hogy ez egy Alfa Romeo, csak abból ahogy szól, ahogy reagál, ahogy ülök benne. Amikor keresgéltem az eladó autók közt, egy megosztó formaterv volt és egy kigrammolt műszaki döntés: Alfa Romeo legyen, de városban is kompromisszumoktól mentes, benzines, csakis szívócső befecskendezéses 1.4-es.
Aztán most itt áll, és csupa érzelem ez az autó, benne 100 év Alfa Romeo sűrítménye és minden rezdülésén érződik, hogy ezt szívvel lélekkel tervezték.
A MultiAir motor nem volt kritérium, úgy voltam vele, hogy ha olyat találok, olyat veszek, de a célnak pont megfelel a 120 lovas is. Na azt viszont nem tudtam, hogy ez a motor ennyire fantasztikus. Bár egyszer már vezettem ilyet, de az apró finomságait használva ismeri fel az ember.
A lámpánál állva lehúzott ablakkal egyszer csak azt éreztem, hogy egy 72-es Giulia 1300 Superben ülök, ez a hang nem egy modern autóé. Elölről egy régi benzines őszinte járását hallom, hátulról pedig aláfest az épp jól eltalált hangú kipufogórendszer. Pont annyira jó, hogy egy pillanatra megvolt az illúzió.
Aztán ugrottunk időben, odaléptem neki, elváltottam. Egy öreg 155 q4 szelleme szisszent minden váltásnál. Valahonnan messziről, dobozba zárva, de ott volt, miközben boldogan lódult a mutató hatezer fölé. A 100 év Alfa lemezről valamit mindig játszik. Feldolgozást, de jófélét.
13 éve Alfázok, és nem értem, hogy ez az autó, pláne ezzel a motorral hogy tudott észrevétlen maradni számomra. A többség a 159-cel van elfoglalva, ami rengeteget adott nekem is a lassan négy év alatt, hozzám nőtt a hangja, kényelme, formaterve, a fantasztikus nyugalom amit áraszt.
Ez a kis piros autó viszont ezerszer inkább Alfa Romeo. Nincsenek kérdések. Beülsz, megérzed, vezeted, mosolyogsz. Nincs hiányérzet.
Csak ideiglenesen, de igényesen felragasztottam kétoldalas kültéri ragasztószalaggal a rendszámot. Mindenhogy rémesen áll rajta, megpróbáljuk a kpm-nél a matricát bejegyeztetni.A széleken szivacsozást is kapott, hogy a menetszél ne tudja a fényezésnek nyomni a fémet. Egyelőre így lesz.
SET-458, a piros 458 Italia XD
Egy nagy doboz alkatrésszel a csomagtartójában elvittem ma reggel. Remélem holnap útra készen találkozunk.
Mindent sikerült gyári eredetiben beszereznem:
Olaj+gyertya szett: FPT gyári gyertyák, Selénia K PE olaj
MultiAir mikrofilter
Szűrők (olaj, levegő, pollen)
Vezérlés szett vízpumpával
2020.07.21. Haza is jött, fékek, futómű is leellenőrizve, minden tökéletes. A Multiair szűrő csere nem ártott, a többi minden újszerű volt benne. Most meg új.
A rendszáma még az ablakban, de már itthon. Volt ám öröm és lelkesedés. :-) Én pedig nekiláttam az ismerkedésnek. Megtankoltam.. benzinnel. Furcsa volt az illatosabb pisztolyból tankolni. Aztán mosás, és irány haza. A fényezést üvegtisztítós kendővel áttöröltem, a belsejét kitakarítottam, fertőtlenítettem és bőrápolóztam ahol kell. És közben csodálkoztam és sorra értek a kellemes meglepetések.
Tükörfényesre mosva, törölve sem látok semmit a fényezésén. Gyönyörű, egységes, tükrösen ragyog az egész. Pár pici apró pötty, karc amit találtam. Használt autó vagy mi...
Belül ugyanígy igényes, és ahányszor beülök én bizony új autó illatot érzek. Volt pár folt, morzsa, ez-az, de ez egy alig használt beltér, karcmentesek a fényes fekete műanyagok, a fém betét, és nincs kopás a kormányon.
És az egyik meglepetés: Ezt a Giuliettáknak mindig felróttam, hogy az a műanyag ajtópanel az rettenetes, az engem zavart. Takarítás közben jöttem rá, hogy ebben műbőr betét van. Lelkem mélyén ó de örültem, hogy nem jött össze az alapfelszereltségű fehér. Ez hasonlóan Zen-hez egy nagyon felszerelt autó, és egész más benne ülni, mint egy alapmodellben.
Felnyíló képernyő nincs benne, amit nem is bánok, így ez egy rendes autóbelső elavuló, idővel viccessé váló kütyü nélkül.
És végül a motortér. Egy szóval: makulátlan. Ilyenre tisztítani nem lehet egy motort. Ez még nem koszos. Pici zsírpapír darabok a géptető ütközők alatt. Minden fényes és újszerű.
Két éve merült fel először az autó csere. Akkor egy fehér Giuliettától indulva volt szó új Vitaráról, jártunk Kia szalonban, néztünk Fiat Tipot, próbáltunk Giuliát, sőt közel jártam hozzá hogy elcsábuljak, közben felújítottuk a zöld 146-ot, és végül eljutottunk ide. És most így jó.
.
Két nap után, elkészült a mű! Volt olyan kép, amit másfél óráig renderelt a PC-m! Most sem tökéletes, de mivel nem tudom, hogy mikor tudnám végleg befejezni, inkább megmutatom. S közben ezzel kívánok minden Alfás és nem Alfás ismerősömnek egy boldogabb új esztendőt! :)
További képekhez klikk ide
