1200 km- re lakunk már egymástól Wikicicával. Kaptam szabadságot a munkahelyeimen, el tudtam menni Wikiékhez segíteni a házfelújításban és a lakás, a kert, a műhely költöztetésében a felújításban lévő házba. Sajnáltam, hogy csak ennyi ideig tudok most segíteni a barátnőmnek, de remélem, minél hamarabb megint tudok menni, most kell gyorsan sok segítség.
Más alkalommal majd lesz városnézés is, de segíteni jöttem, amíg nincs kész a házfelújítás, addig ilyen nem jut eszembe.
Néhány fotó az egy hét történéseiből:
1. kép: házfelújítós barátok, szomszédok
2. kép: Wikiékkel a frissen glettelt, kifestett, aljzatkiegyenlítőzött, parkettázott szobában
3. kép: Az én kis virágszálam és élete első járólapozása
4. munka utána este nagy adag ételt főztünk másnapra a munkásoknak

Hazajöttek nyári szabadságra a stockholmi unokatesómék, Ilikéék. Nagyon örültünk egymásnak, sokat sétáltunk, beszélgettünk és kibeszélgethettük az autóimádatunkat is. Sokban nagyon hasonlóak vagyunk, de ebben nagyon erősen. Sajnos, fotózni csak párat tudtunk, lemerült a fényképezőm. Íme néhány fotó rólunk, Ilonka anyukájával (anyu tesója) és a kocsikról.

Életemben először jártam ezen a gyönyörű helyen. Távol van a világ zajától, Budapesthez mégis közel. Oktatási helyszínként választotta az egyik munkahelyem. Nagyon kíváncsian indultam útnak, mert előtte már nézegettem róla képeket a neten, alig vártam, hogy ott lehessek! Annyira megható hely, amikor begurult oda a kisautóm, és szétnéztem, kiszálltam az autóból az óriási fák alatt. A gondozott park minden apró részlete vonzza a tekintetet. Az oktatás után este a vizsga sikerült, és ugyan szomorú szívvel elindultam haza, mert hamar elment ez a csodás nap, de elhatároztam, hogy egy szép napon visszatérek ide, és maradok még éjszakára is. Sajnos, az én otthonomtól hosszú oda az út, ezért is jobb inkább ott aludni, de ami a fő oka, hogy gyönyörű hely, és alig lehet betelni a varázsával, fel lehet töltődni energiával, és utána újult erővel visszatérni a hazánkba, sokkal jobb kedvvel indul újra a munka. Azon szerencsések közé tartozom, akik imádják mindegyik hivatásukat, a kollégáikat, így most, hogy még ráadásul ilyen végtelenül szép helyen lehettünk, összeadódott ez a sok jó érzés!