Mikor még erősen kezdő alfás voltam, egy nálam okkal tapasztaltabb cartárs azt mondta, hogy a márka amibe frissen beleszerettem, olyan mint az igazi luxusprostik. Ha nem sajnálom a pénzt rá, akkor páratlan élményt ad, de ha sajnálom, akkor jajj nekem... Nos, tavaly hosszú idő után lakást tudtam vásárolni, így se előtte, se utána nem tudtam komolyan költeni az autómra. Ő így is kitartott mellettem, ameddig csak bírt. Ez január 27-e volt, a sors fura poénja, hogy míg délután autókáztunk, este már nem mozdult, váltó szigorúan kettesben. Vártam, egyeztettem alanyt és állítmányt, majd március elején elgurultunk Zéhez, kettesben, kettesben. Az idő kegyes volt, mert nagyon szépen sütött a nap, így bár belül sírtam, az arcomon mosollyal gurultunk végig a városon. Mivel épp akkoriban kaptam céges autót, így azt mondtam Zének, hogy nem sos, de azért gyors lefoglaltam a kétliteres váltót nála. :) Ma munka után végre elmehettem érte, minden összeállt. Kapott szép új váltót, teljesen új első fuóművet, és bár a sok ácsorgás egyikőnknek sem esett jól, ma hazafelé már úgy jöttünk, mint ha nem is lett volna ez a több hónap külön. 2010. április elsején hívtak, hogy mehetek érte. Azóta 1-2 hónapnál többet nem töltöttünk külön, azt sem sokszor. Ma legalább annyira izgultam, mint Pécsen 2010-ben. Ahogy "Karcsik" is mondták, főnix a hamvaiból, megint! :) Most már tényleg minden fel lett újítva vásárlás óta, és ismét bebizonyítottuk, hogy megállíthatatlanok vagyunk! :) Az alkatrészek elkopnak, de ez az érzés, hogy milyen is életem első saját autóját újra vezetni, újra alfásként közlekedni, örülni egy régi igaz barátnak, na ezek sosem! Rég írtam már blogot, most is inkább az érzéseim mentem ide, de fura érzés, hogy újra ekkora emocionális élmény lehet az autóvezetés amint visszaülök abba az autóba, ami életem majd egyharmadában eddig a társam volt...
Egyszer volt, pont Budapesten volt egy autó, amit decemberben legyártottak, egy hónappal később pedig eladtak. Egy héttel ezelőtt, január 23-án volt kereken 10 éve. Azóta nagyon sok mindenen átment, volt vállalati autótól családi autó, Budapestről lekerült Pécsre, ahonnan ismét a főváros útjain halad hétről hétre. Most épp az én álmom váltja valóra a létezésével, amit igyekszem neki ahol lehet meghálálni. Ennek eddigi legnagyobb bizonyítéka egy nagy műtét, amivel egyrészt az első X-et sikerült visszakézből pofán röhögni, másrészt befejezni egy folyamatot, ami új fejezetet nyit autóm történetében. Az elmúlt 20 hónapban gyakorlatilag sikerült teljesen felújítanom. Kezdtem anno a bendix-el, folytattam a hátsó futóművel, kuplunggal valamint fékekkel, most pedig mindenre a koronát a szívműtét, egy teljes motorfelújítás tette fel.
Egy éve vettem először észre, hogy egyre inkább kezd eltűnni az olaj az autóból, ezalatt, hogy szinten tartsam a motorban levő mennyiséget összesen 8 (!!) liter olajat töltöttem bele, bízva, hogy kitart addig, amíg nem oldódik meg végleg a probléma. Eleinte motort szerettem volna cserélni, de szerencsére nagyon sokan azonnal a helyes útra tereltek, és végül fel lett újítva a motor, mint kiderült még pont jókor, mert bizony nagy volt a baj. Mindenhol olajsár, erősen karcos főtengely, megfáradt szelepvezetők, szelepszár szimmeringek, szóval volt mit helyrehozni. Drágább az olajnál, de cserébe kaptam egy hibátlan motort, amivel átélhetem a bejáratás élményét. Nem mellesleg egy motor cserénél sokkal olcsóbb. Innen is megy egy nagy hálás köszönet Zé.-nek a munkáért, minden forintot megért az elmúlt két hét munkája, szép keretet adva a 10. születésnapnak. Már most érezni a különbséget, hirtelen minden ló egy irányba szalad, lett erő annak ellenére, hogy minél több tojást próbálok a jobb lábam alá betenni. A váltó végre újra megtalálja az összes fokozatot, nincs füstölés, ha minden igaz nem fogy majd több olaj és még a stabilizátorom is rendben van.
Még mindig alig hiszem el, hogy sikerült felújítanom az autót, nem kevés idő, pénz és aggódás övezte ezt az időszakot, nem hittem, hogy "ilyen hamar" a végére érhetek. Mindenkinek aki egy jó szóval is hozzátett örök hálám! Alfás összetartás nélkül nem lennék most itt... De megvan, szép vége lett a mesének, a királylány felébredt hosszan tartó, halálos álmából, kis lábadozás után levedli ráncait, és büszkén szeli majd az utakat hirdetve, hogy igenis van újjászületés. Neki majdnem a hamvaiból sikerült újjászületnie, nincs lehetetlen.
Reményeim szerint továbbra is meghálálja a gondoskodásom, mert visszagondolva erre a majd' két évre megérte. A szeretteinkről ugyebár gondoskodunk, nos hát akkor szolgáljon bizonyítékul a többi mellé ez a poszt is, hogy mennyire szeretem az autómat. Tarthat bárki fanatikusnak, de szimplán csak egy nagyon régi álmom vált valóra mikor hozzám került, és nem akarom, hogy egyhamar vége legyen. Messze még a vége, remélem nagyon sokáig járok véle.
Miután fél nap vigyorgás után kiírtam magamból az örömöm íme mi történt az autóval 10 év és 173414 km megtétele után az elmúlt két hétben:
- Hengerfúrás (0,4)
- Hengerfej felújítás
- Főtengely köszörülés csapágyazással
- Új dugattyúk
- Szelepvezetők cseréje
- Szelepcsiszolás
- Szelepszár szimmering cseréje
- Vezérlés, vízpumpa, hosszbordás szíj csere
- Stabilizátor rúd belső szilent csere
- Külső stabilizátor pálcák cseréje
- Váltóolaj csere, szivárgás mentesítés
Néhány kép, hogy milyen rossz állapotban is volt a motor:
