Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hali!

Elkészült a vezérlés, már saját lábán állt be a gép az emelőre.

Nincs olyan gép amin ne lenne mit megcsinálni.
Az enyémen is gyűltek a még halasztható, de még ezzel el lehet üzemeltetni a kocsit címzettű gondolatok.

Így:
- gyengék voltak a lengéscsillapítók, ezt nemegyszer méréskor mondták is , de akkor
éreztem igazán amikor beültem egy másik 166-osba, mi is a kettő közt a különbség.

- nagyon ült az eleje a járműnek, hasmagassága 8cm volt, így aztán elég sokszor felült
valamire.

- baloldalt elől az alsó és felső lengőkarokon is észre vettem némi kottyanást

-a kuplungom mindég csicsergett mint egy pacsirta, aztán az idén vettem észre, hogy
előzéskor ötödikben 2500-as fordulat körül megcsúszik a kuplung, felbőg a motor és
nem gyorsul.

- a hátsó híd mintha különálló életet élne , de ez az érzés csak akkor jelent meg ha
nyomvályús úttestre szaladtam nagyobb sebességnél.

- az ablaktörlő mindég csíkot húzott, természetesen az én oldalamon a látótér kellős közepén.

- és még négy új gumi is kellene télire, mert igen leamortizáltak már a régiek. (gondolkodom a négy évszakoson, vagy külön külön legyen a téli és a nyári gumi?)


Miután a vezérlés elkészült, megbeszéltem a szerelőmmel, hogy amit lehet tegyünk rendbe a kocsin, ha már így alakult, hogy le kellett tenni kényszerűségből.

Igen sokat köszönhetek fiamnak aki a kocsiját kölcsön adta erre az időre míg az enyém javítás alatt van, így tudok szabadon mozogni.

Köszönöm KIS FIAM!!
(pedig már 33 éves elmúlt, de nekem mindég a kicsim lesz! ezt szeretetből mondom és nem kicsinylésnek szánom)

Vissza térve a gépemre, mentem megnézni a kuplung csere hogy alakul.
Hm.. valamikor én magam csináltam az ilyesmit, de ahogy elnéztem ez már nem az én képességemnek és egészségi állapotomnak, nem nekem való munka.
Rendesen szét kell bontani, mire kikerülhet a váltó.
Kikerült.
Tárcsa még elfogadható, de a szerkezet után állítói már rendesen leszaladtak. Meg lett rendelve a tárcsa a szerkezet, a kinyomó.
Persze csak ilyenkor bontáskor derül ki, hogy a kettős tömegű lendkerék milyen állapotban van.
Naná, természetesen az enyém is cserére szorul. Jó kis érvágás, de ha már kint van csere.

Persze nézem a lendkerék oldali szimeringet is , eszembe jutott ez is elhagyja magát nem sokára, inkább most cseréljük ki, ne keljen leszedni a váltót újra, esetleg nem sokára.

A váltó szereléskor a futómű felújítására is sort kerítünk.
Rugók újak előre, alsó felső lengőkar csere.
A gömbfejek nem bírták a hazai utakat.
Bosszant, hogy a gömbfej hibája miatt cserélni kell a lengőkarokat.
Nem értem miért nem lehetett megtervezni cserélhető formulára, hiszen a szilentek még bírták volna, illetve azok cserélhetők, de azok sokkal kisebb terhelésnek és meghibásodási lehetőségnek vannak kitéve, igazán csak az idő az ellenségük.

Hátsó futómű is renoválásra kerül, míg a gép az emelőn rostokol a lendkerékre várva.
Zoli jó gazda módjára kikapta a hidat és már el is vitte szilentezni.
A lengőkarokban hátul is cserélni kell a szilenteket és a g szemeket is lecseréli.

Őszintén megmondom, ma láttam a gépet és elsőre heveny szívdobogást kaptam. Nagyon szét van szedve. Igen nagyon.


Tudjátok az egyik szakmám készülék és berendezés-szerelő. Na meg műszaki tanár voltam valaha. Ha én szedek szét valamit, nekem természetes, hogy elemi darabokra szedem és utána összerakom. Szép nyugodtan, figyelve minden apró nüanszra, nem engedhetem meg, hogy hibázzak. Presztízs, önfegyelem, gőg, vagy büszkeség, nem tudom, de belém nevelték mikor tanuló voltam, úgy negyven valahány évvel ezelőtt a precizitást, a maximalizmust.
Magamban bízom, és sajnos másokban míg nem mutatják meg, hogy ők is hasonló képen dolgoznak, gondolkoznak bizonyos kétkedés van bennem.
Tudom ez piszok rossz hatással van a kapcsolataimra de mit tehetek, szeretem a precizitást.

Egy szó mint száz látom igen szét van szedve a kocsim.
Persze, rögtön arra gondoltam, lesz ebből valami valaha is.
Még egy kis erőlködéssel már akár bontott alkatrészként is ki lehetne árulni.
Naná. hogy először dobogott a szívem! Szegény kis kocsim.... mi lett veled?

Romokban vagy! nincs erőátvitel , futómű se elől se hátul.

Biztos nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
Aggódom a kicsikémért. még a végén kiderül, hogy kezd a szívemhez nőni.

Lehet, hogy szeretem a kényelmét a kiszolgáló sok kis kütyüt, főleg télen mikor csúszik, mármint mások mert az enyém nem, és mégis megy.
A sok kis pacit benne.
Igen jó érzés mikor, ha kell, megindul mint a disznó. Pedig nem vagyok egy sportos vezető, főleg mióta megvan a 166-os, mert éppen az a lényege a dolognak, hogy tudj önmagadon és a gépeden uralkodni. ( Fiam mondja is, hogy húzasd fater az kell neki!)

Persze mikor a rendőr a társát félre lökve leste a kukkerrel az M7-en mennyivel megyek, akkor megmosolyogtam, mert csak az illúziója maradt a tempómat miatt. A 90-el haladó négy kamion mellet mentem el 130-al, persze, hogy megviccelte a sebesség különbség!

Tény, hogy szeretik a rendőrök megnézni az alfásokat, egy kis taksa reményében.

Így aztán még nagyobb önfegyelemmel és higgadtsággal kezelem a gázpedált.
Meg is van az eredménye eddigi legjobb átlagfogyasztásom vidékről hazajövet 3,7lit/100km volt.
Le is fényképeztem azonnal mert ezt úgy sem hisz el senki, gondoltam magamban.
(lásd a képet.)

Mellékelem a fotókat a szétbontott kuplungról futóművekről is.

Folyt. köv.


Üdv,
Föci papa