Első, komolyabbnak nem mondható hiba az autón, hogy egyszer csak megadta magát a csodálatos DNA kapcsoló. Az első anomália még tavaly kezdődött, akkor A-ban használva fogyasztási világrekordot akartam felállítani egy 800 km-es úton, de a felénél visszaválltott N-be és többé nem lehetett kapcsolni. Aztán jött a szervíz és újratanította a computert, ami immár ismét hajlandó volt kezelni a kapcsolót.
Aztán idén egy kereszteződésben arra lettem figyelmes, hogy a kilométerszámlálóm villog, ami tipikus jele annak, hogy a canbuson valami változott. Persze megint meghalt szegény kapcsoló. Így most rendeltek egy másikat, amit a mai napon meg is kapott a drágaszág.
Furcsa dolog, de azt tapasztaltam többször, hogy a kapcsoló nagyon melegszik. Talán a melegtől halt meg, vagy azért melegedett, mert haldoklott már. Remélem az új jó lesz sokáig
Bár állítólag manapság már nem sok értelme van klasszikus értelembe vett bejáratási időszakról beszélni, mégis egy ilyen csodaparipát az ember vigyázva óv az első ezer kilométeren. Én alapvetően a híres DNA kapcsolót is csak szemmel figyelgettem,( bár néha A-ba tettem, hogy lássam mennyivel gyengébb vele az autó:), de a D állásba még nemigen mertem áttekerni, csak egy-egy alkalommal. Viszont rettentően kíváncsi voltam:)
Úgy voltam vele, hogy na majd ha megvolt az ezres - akkor.
Ennek a "bejáratáson" felül az is oka volt, hogy nem vagyok versenyző és nem volt még 200 lovas autóm sem. Ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy N-be is iszonyúan jól megy a gép a 120 lovas 1.9 jdt motor után.
Aztán a hétvégén úgy alakult, hogy 2 órás kimenőt kaptunk a párommal, ezért elmentünk egy kis pilisi autókázásra.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy aki járt már a Szentendre és Esztergom között húzódó dobogókői úton, az valószínűleg tudja, hogy a nem túl jó minőségű úton iszonyú jó szerpentinek vannak. Annyira, hogy kb. 2 kilométerenként halott motorosok fotóival riogatják azokat, akik arra vetemednének, hogy ezen száguldozzanak.
Persze nem véletlenül, ezen a helyen tényleg sok a baleset..
És hogy mi is az a DNA kapcsoló? Gondolom rengetegen képzeltétek már el, mindannyian kicsit másképp. Egy bűvös dolog, ami minden valamirevaló és leendő Alfás titokban vágyakozik.
Mint Alfás, persze nehéz objektívan beszélni erről a tárgyról. Annó a 159-ben üldögélve sokszor végigfutott az agyamon, hogy vajon nem-e lehetne ilyet beépíteni ebbe is?
Ha Alfás vagy, akkor a DNA kapcsoló maga a megtestesült mennyország. Egy olyan berendezés, ami két szál kábelen közvetlenül a motorba van bekötve. Egy olyan, gyönyörűen formázott, kör alakú kapcsoló, amelyhez csak félve szabad nyúlnod. Például ünnepnapokon, hétvégéken vagy néhanapján Alfás találkozókon. Ha mégis hozzáérsz és a "jó irányba" forgatod, akkor az autó egy olyan megvadult állattá változik, amit csak a fékpedállal és masszív fegyelemmel lehet megfékezni ! Már a kapcsoló puszta érintése is vetekszik drogok hatásával, az ámokfutás végén pedig hatalmas mennyiségű dopamin szabadul fel az agyban - ezzel is nyugtázva, hogy na, ez az! Itthon vagyok.
Aztán persze, ha mégsem Alfás beütéssel születtél - vagy mondjuk autós újságíró vagy -, akkor a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy választó tárcsa az Economy és a sport módok között. A gázreakciót és a fékeket változtatja, amivel tudsz kicsit spórolni, vagy éppen kicsit jobban előzni a kanyarban.
És ez így is van jól. De mi is a pontos igazság?
Ha nagyon objektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy jól kitalált marketing szöveg, kicsit olyan dolog, mint pl. korunk divatos kifejezése, az informatikából ismert "felhő". Egy fogalom, amiről igazából kevesen tudják mi is az pontosan, de mindenki elképzel róla valamit, de csak az biztos, hogy ha olyanod van akkor az majd nagyon jó lesz neked :)
Csak hát az a baj, hogy nem nagyon tudok objektívan beszélni én sem. Így hát a személyes tapasztalataim lehet, hogy nem lesznek tényszerűek, egy részük elképzelhető, hogy placebó, vagy hallucináció eredménye, amelyet csak az ért, aki hasonlóan rajong ezért a márkáért mint én.
Vegyünk tehát egy szombat délelőttöt egy amúgy is nagyon dögös Alfa Giulia B-techben üldögélve, miközben a dobogókői úton felfele menetelsz. Szép idő van, nincs nagy forgalom sem. És akkor ránézel az órára, azt látod, hogy már 1490 km van az autóban.
Eddig csak az N fokozattal közlekedtél, néha kíváncsiságból átraktad A-ba, de ott nem igazán történt semmi sem.
Arra gondolsz, hogy miért is ne? Előtted néhány SUV-os megy,de nem tűnnek kihívásnak.
És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megtekered a kapcsolót a hírhedt D-be. (közben elképzeled, hogy egyesek még tovább is tudják ezt tekerni, de neked már ez is kihívás volt).
Jönnek a kanyarok, végre egy olyan szakaszhoz érsz, ahol lehet biztonsággal előzni.
Előzzünk!
És akkor hirtelen megvilágosodsz. Amire eddig titkon vágytál a 159-ben, az most ott van a lábad alatt!
A D fokozat tulajdonképpen egy hangulat kapcsoló a Giuliában. Az amúgy is elképesztően élvezetes vezetési élményt a motor hangjával egészíti ki. A D állásban a váltó nem akarja visszaejteni a fordulatot, a lejtőkön pedig direkt magasan tartja, hogy még gurulás közben is fantasztikus hangja legyen az autónak.
Írom ezt én egy 200 lovas E6D, részecskeszűrős benzinmotorra gondolva. Milyen lehet akkor a QV?
Tehát nem arról van szó, hogy az motor 100 lóval többet ad ki magából, de a folyamatos nyomaték fenntartásra és a hirtelen reakciókra nagyon odafigyel.
Alig megyek 90-el, de olyan érzésem van, hogy valami rally versenyző vagyok, és 160-al hasítok Mecsekben.
A Giulia igazi élményautó. Túlságosan leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy egy luxus 159, amit fogyókúrára fogtak és egy DNA kapcsolóval egészítettek ki.
Minden ami abból hiányzott abból, ebben benne van.
A kör közepénél befogtam egy bátor zöld suzukist is, akinek ezúton is üdvözletemet küldöm. Mindent elkövetett, hogy ne előzhessem meg, minden tiszteletem neki a bátorságáért, amiért úgy nyomta neki a kanyarokban!
Hazafele egy lángossal lettünk gazdagabbak a Duna parton.
És mi a helyzet az A üzemmóddal?
Egy 120 km-es utam volt Szolnokról hazafele, amelynek egy része az M0-son, egy másik pedig a 4-es úton volt. Ez utóbbit masszívan építik, így 70-90 között lehetett autókázni. Otthon 78 km-es átlagsebesség mellett, végig A-ban 6.6-os átlagot írt ki a computer. Ennél jobbat szerintem senki se várjon egy ilyen autótól. Szerintem fantasztikus, hogy ilyenre is képes egy 200 lovas benzines autó.
És a végére a konklúzió:
A 200 ló, nem tűnik soknak, (pláne ha oda írjuk mellé, hogy 510.)
De a helyzet az, hogy nem is vágyom többre. Ez az autó sokkal komolyabb élményfaktorral rendelkezik, mint egy másik 200 lovas bármilyen auto. És abban a világban, ahol folyamatosan gyorshajtást ellenőriznek, egyre másra építik a radarokat igazából feleslegesnek tűnik ennél komolyabb teljesítményt. Az alfa meg tudta csinálni azt, hogy ebből a "csak" 200 lóból is igazi élményt varázsoljon. Nem kell ehhez száguldozni, nem kell ehhez versenyzői vénával rendelkezni.
Elég beülni, az élmény egyik fele szinte álló helyzetben is megvan.
