Első, komolyabbnak nem mondható hiba az autón, hogy egyszer csak megadta magát a csodálatos DNA kapcsoló. Az első anomália még tavaly kezdődött, akkor A-ban használva fogyasztási világrekordot akartam felállítani egy 800 km-es úton, de a felénél visszaválltott N-be és többé nem lehetett kapcsolni. Aztán jött a szervíz és újratanította a computert, ami immár ismét hajlandó volt kezelni a kapcsolót.
Aztán idén egy kereszteződésben arra lettem figyelmes, hogy a kilométerszámlálóm villog, ami tipikus jele annak, hogy a canbuson valami változott. Persze megint meghalt szegény kapcsoló. Így most rendeltek egy másikat, amit a mai napon meg is kapott a drágaszág.
Furcsa dolog, de azt tapasztaltam többször, hogy a kapcsoló nagyon melegszik. Talán a melegtől halt meg, vagy azért melegedett, mert haldoklott már. Remélem az új jó lesz sokáig
Nagyon régen nem írtam már bejegyzést, aminek meg is volt az oka. Egyrészt az utóbbi időben rengeteget dolgoztam és nem sok időm maradt erre. Többször nekiálltam, de fáradtan nehéz volt koncentrálni. Amikor végre történt valami érdekes, akkor vagy nem értem rá, vagy nem volt elegendő a sztori ahhoz, hogy egy szép hosszú bejegyzés születhessen belőle.
Leírhattam volna itt pár sorban, hogy Julcsi új olajat kapott 5000-nél, aminek a cseréje teljesen meglepett (nívópálca hiányában egy teljesen felhős felületen keresztül, az anyacéggel élő, folyamatos kapcsolatot teremtve először a motort 80 fokra melegíteni, majd ilyen melegen leengedni, hogy ez után az új, betöltött olajat egy másik, szintén felhős alkalmazással, szintén online kapcsolatban egy ciklikus algoritmus beállítsa, megmérje majd az eredményt egyből reportolja az anyacégnek).
De azt is megírhattam volna azt, hogy ugyanez a felhős app 2x is lefagyott miután az adaptív tempomatban szoftvert frissített a szerviz - de hálistennek azért mindenki jól van.
Vagy, hogy miként sikerült meghúznom a jobb első felnimet (és kapni szívinfarktust) egy kiálló padka darab segítségével, (akitől ezúton is elnézést kérek).
De nem, nem akartam ilyenekről írni. Ezek már ugyanis a mindennapok része.
Ezek azért történnek meg velem, mert Julcsi elkezdte betölteni az eredetinek szánt, funkcionális szerepét: autó lett belőle. Bekerült a hétköznapi körforgásba, a mindennapok része lett. És mint tudjuk, ilyenkor nem csak az a dolga, hogy szép legyen és jó. Elkezdett igáslóként viselkedni.
Igazi, szántós igáslóként.
És hát hiába is próbálóm ilyen prózaian, lehangolóan kezdeni a mondanivalómat, a helyzet az, hogy mindez egy kicsit sem unalmas :) Sőt, elképesztően jók ezek a “szürke” hétköznapok. Talán legjobban az alábbi tizenéves, - számomra máig kedvenc - Alfa 147 reklám tudná visszaadni mire is gondolok pontosan
Alfa 147 reklám 2006
Szóval írok inkább az Alfa érzésről, (amit egyesek Alfa vírusnak, de én Alfa érzésnek hívok), ami a szürke hétköznapokban is ott van minden Alfás szívében. Ez a fránya érzés , ami nem akar szűnni a kezdeti időszak után sem - sőt az 5 év 159-ezés után sem. Amit csak az ért, akinek van ilyen autója - mindegy milyen modell.
Ami tényleg olyan, hogy ha az ember bezárja az autót, akkor visszanéz rá, vagy időnként meg is simogatja azt. Ennek fényében kell elképzelni az alábbi - kicsit sem fiktív - napot.
Egy szürke nap Julcsával.
Reggel felkelsz, a telefon a fejed mellett. Pár új email, főoldal: alfaamore.hu. Megnézed, hogy írt-e valaki valami érdekes témában. Úgy tűnik nem. Az előző estéhez képest csak a jó csajok és a Pihent agyúak frissült. Ez kihagyhatónak tűnik...
Felöltözés.
Rájössz, hogy a ruhatárad egyszerűen nem passzol az autódhoz. Azelőtt sohasem érezted ezt. Még sosem jutott eszedbe, hogy az autódhoz öltözz, pláne nem férfiként. Ez így nem mehet tovább - gondolod magadban.Így hát hatodszor is elhatározod, hogy ma elmész és veszel valamilyen tisztesstéges ruhát magadnak.
Indulás.
Őrületesen néz ki ez a dög - gondolod magadban, amikor végre meglátod az udvaron. ÁÁhh, ilyen nincs! Egy istenverte macska megint a te autódra mászott fel és koszolta össze azt, pedig előző nap mostad le. Olyan, mintha direkt azt nézné, hogy melyiket mossák le és egyből arra mászik fel a retkes mancsával. Karcolások vannak? Szerencsére nincsenek, de már hallottál olyat, hogy másnak... A macska megfogásának technikai lehetőségein jár az eszed, de ezek túl durva módszerek lennének..
Beülsz, indítasz. Az ülés előretolódik alattad. A mutatók kilengenek. A motor halk hangon duruzsolni kezd. Néhány másodpercig még elégedetten végignyalod a szemeiddel a műszerfal gyönyörű formatervét. Telefon bedug, Android autó, Balázsék a rádióban épp az Alfákat fikázzák. Tuti fizet valaki érte.
Útközben.
Nem szól rosszul a hangrendszer, de azért jobb volt a régi... Közben valaki írt valami érdekeset az amore-n, de nem szívesen olvasod vezetés közben, kár lenne összetörni emiatt magadat. Na mindegy, majd megnézed a munkahelyen. Bakker, ez már a negyedik Alfa 2 kilométer alatt! 1 nem köszönt. Hát, mi van itt ma? (B. eset. 2 hete egy Alfást sem láttam, esküszöm. Mi van itt ma?)
Jó érzés, hogy köszönnek, jóleső érzés.
Megérkezel a munkahelyre.
Leparkolsz. Egy kicsit mégis csak beljebb kéne állni, nem? Valami jó szándékú még a végén meghúzza. 2x is megnyomod a bezáró gombot a távirányítón a biztonság kedvéért és közben lesed, hogy tényleg villan-e a lámpa. Basszus, de jól néz ki, úr isten...
Napközben.
Az ablakból látod Julcsát, szerencsére megvan még. Basszus, egy nagy teherautó odaállt mellé. Reméled, hogy a sofőr nem nyitja majd rá. Megy a para, hogy jó helyen állsz-e, nem nyitják-e rá, nem tolatnak-e bele. Délutánra jégesőt mondanak. Az időkép szerint nem erre jön, de azért néha ránézel.. Hát, elég sötét az ég. Bizakodsz.
Napközben néha ránézel pár releváns oldalra, de nagyon nem ezzel kellene foglalkozni most. Koncentráció zavar.
Hazafelé.
Elégedetten veszed tudomásul, hogy a napot túlélte a drága, sehol egy karcolás.
Mehetünk.
Úgy kb. másfél km után azt látod, hogy nem hideg már, ezért azon a hosszú, egyenes szakaszon nyomsz neki egy kövéret. Közben üvölt a Prodigy. Elégedetten veszed tudomásul, hogy a világ legszebb autóját vezetheted. És a hangja is fantasztikus! Nem kell ide sport kipufogó meg QV, elég ide ez is a boldogsághoz. Lehet a 280 lovas kellett volna?! - Áhh, tök jó ez, hova ennél jobbat már? - gondolod magadban.
A pálya lehajtójánál elképesztően szépen veszi a kanyart, bedől ugyan, de jó érzés. A passatos, aki eddig szorosan mögötted jött persze nem merte ilyen gyorsan bevenni a kanyart, tökre lemaradt... Mosolyogsz magadban.
A lámpáknál gyorsításkor egyre többször veszed észre azt, hogy a szembejövők az út helyett az autódat nézik. Egy idő után kifejezetten érdekelni kezd, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak képzelődsz. Skizofrénia ? Nem tudod eldönteni.
Hazaérsz.
Leparkolod Julcsát. Szánalmas, hogy a macskák mire képesek. Egyre ocsmányabb az a folt ott a tetején.
Délutáni rohangálás.
El kell mennetek a könyvesboltba. Jó messzire álsz, nehogy rányissa valaki az ajtót. Amikor kiérsz, azt látod, hogy három fiatal srác az autód mellett áll és arról beszél, hogy ez a színösszeállítás mennyire jó már. Rohadtul utálod a feltűnést, de ez már nem lesz jobb. Ez egy ilyen autó - könyveled el magadban.
Gyakran érzed azt, hogy Ferrarit vettél.
Ha már itt vagy, bemész nézni valamilyen elegáns inget. A fehér nyári rövid ujjú ing pont passzol az Alfához. Ez az amit kerestél! Kifelé jövet jössz rá, hogy az asszony táskája is fehér. Micsoda színösszeállítás :)
Hazafelé.
Az asszony vezet, ő is imádja, neki is jár. Egy útépítés mellett lassítani kell, ahol az útmunkások összesúgva mutogatnak felétek. Nem világos, hogy most az autót, vagy az asszonyt stírölik inkább.
Megálltok tankolni. A kutas letegez, majd megkérdezi, hogy belenézhet-e egy kicsit. Úr isten de szép, mennyi volt? Nyögdécselsz valamit, de igazából nem jó érzés. Nem is ismered ezt az embert.
A kúton rájössz, hogy a macska nyomát nem tudod tovább nézni. Ezt le kell mosni róla. Csak azt a részt? Áhh, az egész foltos lesz akkor... Még jó, hogy készültél, és mindig van nálad pár törlő rongy. Hátha valaki azóta fejbe lőtte már helyetted azt a dögöt és nem mászik fel újra - gondolsz bizakodva a jövőre.
Este
Davide Cirone megint egy tök jó videót tett fel a youtubera. Milyen mázlista valaki, hogy állandóan király olasz autókat tesztelhet !
Aztán rájössz, hogy te is ezt csinálod állandóan.
Bár állítólag manapság már nem sok értelme van klasszikus értelembe vett bejáratási időszakról beszélni, mégis egy ilyen csodaparipát az ember vigyázva óv az első ezer kilométeren. Én alapvetően a híres DNA kapcsolót is csak szemmel figyelgettem,( bár néha A-ba tettem, hogy lássam mennyivel gyengébb vele az autó:), de a D állásba még nemigen mertem áttekerni, csak egy-egy alkalommal. Viszont rettentően kíváncsi voltam:)
Úgy voltam vele, hogy na majd ha megvolt az ezres - akkor.
Ennek a "bejáratáson" felül az is oka volt, hogy nem vagyok versenyző és nem volt még 200 lovas autóm sem. Ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy N-be is iszonyúan jól megy a gép a 120 lovas 1.9 jdt motor után.
Aztán a hétvégén úgy alakult, hogy 2 órás kimenőt kaptunk a párommal, ezért elmentünk egy kis pilisi autókázásra.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy aki járt már a Szentendre és Esztergom között húzódó dobogókői úton, az valószínűleg tudja, hogy a nem túl jó minőségű úton iszonyú jó szerpentinek vannak. Annyira, hogy kb. 2 kilométerenként halott motorosok fotóival riogatják azokat, akik arra vetemednének, hogy ezen száguldozzanak.
Persze nem véletlenül, ezen a helyen tényleg sok a baleset..
És hogy mi is az a DNA kapcsoló? Gondolom rengetegen képzeltétek már el, mindannyian kicsit másképp. Egy bűvös dolog, ami minden valamirevaló és leendő Alfás titokban vágyakozik.
Mint Alfás, persze nehéz objektívan beszélni erről a tárgyról. Annó a 159-ben üldögélve sokszor végigfutott az agyamon, hogy vajon nem-e lehetne ilyet beépíteni ebbe is?
Ha Alfás vagy, akkor a DNA kapcsoló maga a megtestesült mennyország. Egy olyan berendezés, ami két szál kábelen közvetlenül a motorba van bekötve. Egy olyan, gyönyörűen formázott, kör alakú kapcsoló, amelyhez csak félve szabad nyúlnod. Például ünnepnapokon, hétvégéken vagy néhanapján Alfás találkozókon. Ha mégis hozzáérsz és a "jó irányba" forgatod, akkor az autó egy olyan megvadult állattá változik, amit csak a fékpedállal és masszív fegyelemmel lehet megfékezni ! Már a kapcsoló puszta érintése is vetekszik drogok hatásával, az ámokfutás végén pedig hatalmas mennyiségű dopamin szabadul fel az agyban - ezzel is nyugtázva, hogy na, ez az! Itthon vagyok.
Aztán persze, ha mégsem Alfás beütéssel születtél - vagy mondjuk autós újságíró vagy -, akkor a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy választó tárcsa az Economy és a sport módok között. A gázreakciót és a fékeket változtatja, amivel tudsz kicsit spórolni, vagy éppen kicsit jobban előzni a kanyarban.
És ez így is van jól. De mi is a pontos igazság?
Ha nagyon objektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy jól kitalált marketing szöveg, kicsit olyan dolog, mint pl. korunk divatos kifejezése, az informatikából ismert "felhő". Egy fogalom, amiről igazából kevesen tudják mi is az pontosan, de mindenki elképzel róla valamit, de csak az biztos, hogy ha olyanod van akkor az majd nagyon jó lesz neked :)
Csak hát az a baj, hogy nem nagyon tudok objektívan beszélni én sem. Így hát a személyes tapasztalataim lehet, hogy nem lesznek tényszerűek, egy részük elképzelhető, hogy placebó, vagy hallucináció eredménye, amelyet csak az ért, aki hasonlóan rajong ezért a márkáért mint én.
Vegyünk tehát egy szombat délelőttöt egy amúgy is nagyon dögös Alfa Giulia B-techben üldögélve, miközben a dobogókői úton felfele menetelsz. Szép idő van, nincs nagy forgalom sem. És akkor ránézel az órára, azt látod, hogy már 1490 km van az autóban.
Eddig csak az N fokozattal közlekedtél, néha kíváncsiságból átraktad A-ba, de ott nem igazán történt semmi sem.
Arra gondolsz, hogy miért is ne? Előtted néhány SUV-os megy,de nem tűnnek kihívásnak.
És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megtekered a kapcsolót a hírhedt D-be. (közben elképzeled, hogy egyesek még tovább is tudják ezt tekerni, de neked már ez is kihívás volt).
Jönnek a kanyarok, végre egy olyan szakaszhoz érsz, ahol lehet biztonsággal előzni.
Előzzünk!
És akkor hirtelen megvilágosodsz. Amire eddig titkon vágytál a 159-ben, az most ott van a lábad alatt!
A D fokozat tulajdonképpen egy hangulat kapcsoló a Giuliában. Az amúgy is elképesztően élvezetes vezetési élményt a motor hangjával egészíti ki. A D állásban a váltó nem akarja visszaejteni a fordulatot, a lejtőkön pedig direkt magasan tartja, hogy még gurulás közben is fantasztikus hangja legyen az autónak.
Írom ezt én egy 200 lovas E6D, részecskeszűrős benzinmotorra gondolva. Milyen lehet akkor a QV?
Tehát nem arról van szó, hogy az motor 100 lóval többet ad ki magából, de a folyamatos nyomaték fenntartásra és a hirtelen reakciókra nagyon odafigyel.
Alig megyek 90-el, de olyan érzésem van, hogy valami rally versenyző vagyok, és 160-al hasítok Mecsekben.
A Giulia igazi élményautó. Túlságosan leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy egy luxus 159, amit fogyókúrára fogtak és egy DNA kapcsolóval egészítettek ki.
Minden ami abból hiányzott abból, ebben benne van.
A kör közepénél befogtam egy bátor zöld suzukist is, akinek ezúton is üdvözletemet küldöm. Mindent elkövetett, hogy ne előzhessem meg, minden tiszteletem neki a bátorságáért, amiért úgy nyomta neki a kanyarokban!
Hazafele egy lángossal lettünk gazdagabbak a Duna parton.
És mi a helyzet az A üzemmóddal?
Egy 120 km-es utam volt Szolnokról hazafele, amelynek egy része az M0-son, egy másik pedig a 4-es úton volt. Ez utóbbit masszívan építik, így 70-90 között lehetett autókázni. Otthon 78 km-es átlagsebesség mellett, végig A-ban 6.6-os átlagot írt ki a computer. Ennél jobbat szerintem senki se várjon egy ilyen autótól. Szerintem fantasztikus, hogy ilyenre is képes egy 200 lovas benzines autó.
És a végére a konklúzió:
A 200 ló, nem tűnik soknak, (pláne ha oda írjuk mellé, hogy 510.)
De a helyzet az, hogy nem is vágyom többre. Ez az autó sokkal komolyabb élményfaktorral rendelkezik, mint egy másik 200 lovas bármilyen auto. És abban a világban, ahol folyamatosan gyorshajtást ellenőriznek, egyre másra építik a radarokat igazából feleslegesnek tűnik ennél komolyabb teljesítményt. Az alfa meg tudta csinálni azt, hogy ebből a "csak" 200 lóból is igazi élményt varázsoljon. Nem kell ehhez száguldozni, nem kell ehhez versenyzői vénával rendelkezni.
Elég beülni, az élmény egyik fele szinte álló helyzetben is megvan.
2019.02.03 - Legyártották Julcsát!
Ott áll (remélem nem magányosan) Olaszországban a gyár udvarán :)
Pezsgő! :)