Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Irtóztam az úttól és mindent megtettem, hogy ne kelljen mennem, de kénytelen voltam. Egész éjjel nem aludtam, azután lehúztam 11 órát a munkában, odakinn köd és eső, minden porcikám azt kívánta, hogy ágyba zuhanjak, esetleg befejezzem a Millénium trilógia utolsó 200 oldalát. Még tettem egy utolsó próbát: fizetem a taxiár felét, de...

Aztán beültem a 156-ba és egy csapásra elmúltak a kételyek. A meglepetéstől alig jutottam szóhoz, csak egy mosolyra futotta és kezdtem magam jól érezni. Az autópályán már lecsillapodtak a kedélyek, semmi torlódás, egyedül a 110-es korlátozás zavart Nagyszombatig. Trencsénig viszont szabad volt a pálya, mire vége lett a Bonanza válogatásnak, a 140-re pöckölt tempomattal már ott is voltam. Innen aztán jön a kedvelt és gyűlölt szakasz: gyűlölöm a végtelenségbe nyúló, hosszú cseh falvakat, amikhez képest Almásfüzítő is rövidnek számít. Imádom viszont a dimbes-dombos közutakat, amit ugyancsak próbára teszik a sofőrt. A csehek viszont kitettek magukért, a Nemsova - Vsetin - Valaske Mezirici szakasz frissen aszfaltozva, remekül csíkozva és prizmázva mindent megad, amire egy közúti rallihoz szükség van. Egyetlen gond lehet csak, ha valakit utolérünk, még inkább, ha az illető teherautó. Éjjel viszont ezzel nincs sok gond, így az egyedüli feladat a féktávok helyes megválasztása, a kanyarívek választása illetve a dombtetőre érve arra koncentrálni, nehogy felbukkanjon előttünk valami akadály. Ismét bebizonyosodott 2 dolog: bár csak 140 lovas a JTD, nagyon jó partner ilyesfajta szórakozásra és a nyomatéknak köszönhetően igazi élményautózást nyújt az Alfa remek kormányozhatóságával kombinálva. Ha a Bravo könnyű kormányával hasonlítom össze, olyan érzésem van, mintha az Alfa egy nagyot terpesztene és a 4 sarokban 4 beton gólyaláb lenne a kerekek helyén. Ahol besokalltam, az egész autó sodródott, pedig ESP nincs az autóban. Még véletlenül sem csúsztam meg, pedig 4 fokban, ködben ideálisak a körülmények az útpadka megkóstolására. A másik tény, hogy a fékek egyáltalán nincsenek összhangban a motorerővel. Nyúlós, gyenge, unalmas a fékrendszer, ha sokáig marad a 156, ez nem maradhat így. Többször kaptam magam azon, hogy ha vészfékezni kellett volna, bizony nincs esélyem megállni. Ami még érdekes volt, hogy a csehek elkezdtek kék prizmát ragasztani az utak szélére - ezt még egy országban sem tapasztaltam és elég furcsa volt, az utat viszont remekül jelölte.

Az útvonaltervező programok szerint 3:06 - 3:10 alatt lehet megtenni a 226 km-t, én pontosan 2:30 alatt tettem meg. Novy Jicin-ben 1300 cseh koronás látogatást tettem a Shell kúton és indultam is vissza. Immár egyedül picit többet engedtem meg magamnak, de a fáradság már elő-előjött és helyenként egész durva volt a köd is, így érzésre nem tudtam olyan jó tempót menni. Az államhatárnál a Garmin belefogott a szokásos mániázásba, de ez az út már a annyira a lábamban van, hogy nem sokat törődtem vele. Az autópályán se tudtam hozni a tempót, egyrészt a köd miatt sokszor nem láttam, hol a sávom, másrészt a ködlámpások miatt állandóan lassítanom kellett - nem láttam az utat, amire szükség volt a biztonságos előzéshez. Soha nem értem meg, mire a hátsó ködlámpa vakító ragyogása, ha valaki 100 méterre van mögötte... Ami még érdekes volt, hogy a 140-es tempomatos sebesség nagyon soknak tűnt, a 134 szintén, de 130-ra belőve már egész biztonságosan éreztem magam. A többiek kb. 110-el mentek, így messze a leggyorsabb voltam hazáig. Az út 2:32 tartott + 4 perc állás, így a tervezett 6 óra helyett 5:15 alatt jártam meg a 452 km-es utat és 23:10-kor már ágyban feküdtem a Milleniummal :)

Így lett az irtóztató vízióból egy remek élményautózás.