Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Őszintén szólva az agyamra megy a tél. Kellemetlen, köröm alá mászó, jeges rettenet. Az ember be van zárva a házba, mert a téli havas, napos, télisportos idealizált február helyett csak szeles, taknyos, vírusos akármi jut osztályrészül. Napok óta figyeltem az előrejelzést, de Murphy mindenkin győzedelmeskedik: ha javul is picit az idő, a hétvégére garantáltan 6-7 fokot esik a hőmérséklet. Pénteken már elhatároztam, hogy leugrunk Triesztbe, de a 15 fokos, napos csütörtök után 8 fokot jelentettek hétvégére, annyi meg otthon is van. Aztán mégse, -6-al ébredtünk. Ez már kiverte a biztosítékot. Egy jó kis veszekedés után (nem indulhatunk a kisgyerekkel vakon a világba, aludnia kell, meg enni versus az autóban is lehet enni meg aludni) becsomagoltam a családot és elindultunk valamerre. Évának lett igaza, Matyinak nem tetszett a dolog. Miért vagyok leszíjazva? Miért nem játszhatok a szobámban? És hova megyünk? A gyerek azért gyerek, hogy ne legyen csendben, gondoltam, de sajnos egyedül voltam a véleményemmel. Lassan poroszkáltunk immár az osztrák oldalon a Neusiedler-see körül és élveztem az autózást, a meleget, a bőr üléseket. ÉN jól éreztem magam.

Aztán egyszercsak Sopronban találtam magam. Jó hely, meg is álltunk a Plázában. Éva szabadot kapott, mi meg elindultunk egy férfias kiruccanásra a Mosolyországba. Meglepően jól sikerült a két óra, Matyi megbocsátotta a másfél óra autózást, a mókuskerék felrúgását, a szocializálódás jegyében olyan jól játszottunk, hogy ihaj tyuhaj :) Még a déli alvásról is elfeledkeztünk :)

Hazafele a Garmin hozta a szokásos formáját, megint nem találta a határátkelőt, aztán a letiltott autópálya ellenére felvitt a sztrádára, 1 km után meg le. A sima és nyugis idevezető út helyett megint kiválasztotta a szerpentines hosszú utat, de Matyi elaludt, így hagytam vezessen.

Számomra remek nap lett, Éva ezzel biztosan nem értene egyet. Legközelebb hagyom, hogy tervezze ő a napot és minden jó lesz.