Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kiábrándító, mennyi autó van az utakon. Mikor 1998-ban megvettem a Tipot, szinte üres utakon jártam munkába, ha néha előbukkant egy egy öreg Skoda vagy szakadt Kadett, villámként hasítottam el mellettük és számomra nem is léteztek. Akkor imádtam a sofőrködést, ekkor a kötelesség is élvezet volt.

Aztán teltek múltak az évek és eljutottunk odáig, hogy a 30-40 perces dugókban kellett reggel állni. Mivel megszokni nem tudtam, maradt a megszökés. Hivatalosan 8.30-ra kellene munkába érnem, de elkezdtem 6.30-ra járni. Az elmúlt egy év alatt elmondhatom, hogy ez egy remek ötlet volt. Hajam deresedése lelassult, a kedvem javult, normális vérnyomással ülök reggel a számítógép elé.

Már amikor. Mert azért reggel 6-kor is van autó elég. Ráadásul a "kertek alatt" járva az utak minősége sem a legjobb. Egyrészt az út eléggé szűk, másrészt jópár autós szitálva jár balról jobbra és jobbról balra, hogy a lyukakat kikerülje. Tapasztalt motoros barátom naponta elmondja, hogy őrült vagyok, ha ezen az úton előzök. Pedig én minden nap előzök 5-6 alkalommal. De a korsó sose jár gond nélkül a kútra, néha kicsorbul, néha eltörik. Be kell vallanom, azért elég óvatosan előzök, először az előzendő autó mögé állok úgy, hogy gázkisütésű, villámokat szóró szemeim a tükörben elérjék a sofőr pupilláját. Mikor jobbra mozdul, hogy észrevett, indulok előzni.

Ma ez nem jött be. A Peugeot kombi vezetője bemozdult jobbra, én padlóztam és fergeteges 80 km/h-val előzni kezdtem. Mikor melléértem, meggondolta magát és balra rántotta a kormányt. Csak egy puffanást hallottam, de a tükröm egészben volt, így simán tovább hajtottam, gondoltam, hogy talán valami kavicsot kaptam. Az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy megijedni sem volt időm.

Csak este vettem észre, hogy nem úsztam meg a dolgot. Vagy ő nem. A képen látható sérülés minden esetre X akta számomra. Az szinte biztos, hogy a tükrével jött belém, de ha így volt, akkor miért nem törött le a tükröm vagy miért nem csukódott be? Az ütéstől rögtön leszakadt volna az ő tükre, így az én tükröm már karcolni sem tudta volna? Ha kárt szenvedett, akkor viszont sajnálom, hogy nem álltam meg megdumálni a dolgot, még a végén cserbenhagyással fognak gyanusítani...

Megfogadtam, hogy többet itt már nem előzök. Másfél napot ki is bírtam...