Mutasd

>> Esemény2011-09-28

A következő 3 hónapban tehát valószínűleg a Volvo lesz a társam. Vidáman búcsúztam a 308-tól, ha japán lett volna, talán közelebb kerül hozzám, de egy francia autó emóciók nélkül olyan, mint bombanő didik nélkül.

Az S60 a német középkategória fölé lett pozicionálva, a 156-tól mintegy 20 centivel hosszabb, a magassága egyezik és talán 2 centivel szélesebb. A 20 centi szinte teljes egészében a belső térben rejtőzik, ennek ellenére botrányosan kicsi hátul a hely, ettől talán még a 156 is nagyobb volt. A csomagtér meg... Papiron majd 450 liter, de csak papírvékony cuccok férnek be. Vagy aktatáska. Mivel nem találtam az ISOFIX rögzítést, megpróbáltam a gyerekülés a csomagtérbe rakni, de nem fért be...

De ne fussunk annyira előre. Kívülről - megint - ezüst. Úgy útálom ezt a színt az autóknál, hogy 100% csak ilyen autóm lesz végül. Viszont szép. Nem elegánsan, könnyedén szép, mint egy itáliai csődör, hanem olyan svédacélosan. Picit bumfordi a bixenonokat rejtő orra, de elegáns az átlós Volvo maszk és szépen játszottak el a motorház trapézával. Oldalról egy korrekt szedanalak és a jeges svéd stílusba belefért egy remek játék a hátsó traktussal - mintha izmait feszítő gepárdról mintázták volna (persze lillehammeri jégből). A hátulja meg remekül egészíti ki az autót, frappáns, remekül ellensúlyozva a számukra déli népség - a németek - lámpaförmedvényeit. Nem csíklámpa, de az élet nem csak orgazmus. A gyári alufelnik 16 collosak, jól lesz az így, téli Michelin gumikon.

De milyen is beülni egy Volvóba? Büdös. Előttem dohányos használta, hogy lyukadjon ki a .... zoknija. Az első csalódás a fotel. Hihetetlen vacak. Szövet, az csak szépséghiba, de miért van az emeleten? Jé, ezt lejjebb lehet ereszteni. És még lejjebb. Apám, a pincében ülök és még menne lejjebb :) A Honda után talán az első autó, amit nem hagytam a legalsó állásban. De még mindig nem jó. A kormányt is beállítva remek, a könyökeim jó helyen, a szemem jó helyen, a combom - na az nincs jó helyen. Ugyanis a fotel a svéd paradox. A hát jó, a fejtámla nyakvédős csoda, a seggem alatt meg egy fapad van nulla combtámasszal. Úgy látszik a nyakvédelemben annyira elfáradtak, hogy a combokkal már nem volt erejük törődni. Vagy simán nyakfetisiszták.

Nagyon ingerszegény a műszerfal. A 90-es években sem lett volna forradalmi, de így 2011-ben ez már nagy gyenge. Minden fekete és ami nem fekete, az koromfekete. Zöld megvilágítással. Körülbelül a 146-ok szintje 1996-ból. Az Alfából mindig hiányzott nekem a masszív közép, sose értettem, miért csinálják olyan szellősre. A Volvo-tól kéne lopni, a jobb kéz alatt dupla pohártartó, masszív könyöktámasz és egy olyan kézifékkar, amitől egy heterosexuális macsó is beindul. Tessék kipróbálni, WRC filing.

Felszereltségben is többet vártam a középkategóriás géptől. Ez valami itteni piacra készülhetett, mert se tempomat, se ülésfűtés, se... se... khm mi is hiányzik? Van dupla klíma példás hűtéssel és fűtéssel, elöl-hátul parkolóradar, állítólag a kategória legjobb gyárilag szerelet HiFije, bixenon, menetstabilizáló, légtisztitós belső cirkuláció. Aztán van távirányítós lámpafelkapcsolás, csomagtérnyitás. Végül is azt hiszem nem is hiányzik semmi, csak éppen a sok ócska vak gomb(hely) érezteti velünk, hogy ez az autó nincs jól felszerelve.

Ez a Volvo nem csak felszereltségben, de motorizáció terén is egy alap, 44e km-el. Volvoéknál az alapmotor az öthengeres 2.4-es benzinmotor :) 140 lovas, mint az Alfa volt, de 220 benzines newtonméter és olyan, de olyan motorhang, hogy az első pillanatban megszerettem. És a váltója. Hát igen, a paradicsomba kerültem. Bár csak 5 sebességes, mind az 5 álom. Rövid kar, rövid út, pontos kapcsolás. Tökéletes. Bár az autó kéri az automata váltót, ehhez a kézi egyszerűen nem illik. Egyesben a kerékre szabaduló nyomaték az ülésbe tapaszt, az 5 henger úgy mordul fel, mintha 4 literes sportkocsiban ülnék, csak valaki sztahanovista szorgalommal tripla szigetelést rakott volna. Apám, apám, apám! - villant át háromszor az agyamon. Először a masszivitás miatt, ahogy a nagy tömeg meglódult és egy álom vált valóra, másodszor a hang miatt és harmadszor a 36 literes pillanatnyi fogyasztás miatt. Ha szabályok szerint akarok vezetni, elég az első három fokozat. Ez jól esett. Az átlagyasztás beállt 9,5-re, ennyit szerintem megér a dolog, nagy kár, hogy ez nem a 170 lovas verzió. Vagy a turbós. De ez is elég. Egyelőre. És araszolni is szeret. Vadállat, ami simán eldöcög 50-es tempóval is. Ezt meg hogyan csinálták meg?

Az első pár km alatt a szívemmel nem, de az eszemmel beleszerettem ebbe az autóba. A masszivitás, nyugodt erő és anyaméhhez hasonló biztoság. Nagyon jó autó. Negatívumként én nem tudok most semmit felhozni, majd a gyerekek a hátsó traktus és csomagtér szűkössége miatt. Na meg a cég, egy tankolás ugyanis 105 euró...

UI: a feleségem úgy kellett belőle kirobbantani, nagyon tetszik neki.