Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Timestamp: 2007. szeptember 15, 8:28, 21,5°C, 99103 km
Annak ellenére, hogy tegnap olyan nyugodtan otthagytam az autót, egy kicsit izgultam, mikor a csomagokat felmarkoltam és enyhe futólépésben megindultam a garázsba. Az öreg ezúttal is operát hallgatott a hangárban, meglepően jó volt az akusztika. Esős időben itt tarthatnák a nyári jerezi operagálát :) Az autót persze nem találtam a helyén, enyhe gyomorgörcs jelezte, hogy agyam küldte a következő jelet: az autóm nincs a hangárban. Fő a nyugalom, gondoltam, és megkerestem operakedvelő őrünket, aki szabadidejében valószínűleg autómárkákat memorizált, ugyanis elég volt az mondani neki, hogy Alfa Romeo, és már mutatta is átellenben a hangár másik sarkát, ahol 2 perc gyaloglás után valóban felfedeztem a karcmentes autóm.

Ma nagy pillanat várt ránk, ha minden igaz, nemsokára elérjük az Atlanti óceánt, Jerez már majdnem a parton van, de a negyven kilométerrel délebbre felvő Cadiz a sós vízhez már nem is lehetne közelebb - a város ugyanis egy szigeten fekszik, amit a szárazfölddel egy 4 sávos autópálya köt össze. Az itteni emberek már évszázadok óta harcolnak a legidősebb európai város címéért és a lelkük üdvösségére esküsznek, hogy a várost maga Heraklész emelte, bár pár visszafogottabb patriota elméletileg lehetségesnek tartja, hogy a várost a föníciaiak építették 1100 évvel Krisztus előtt. Az angolok Sir Francis Drake által picit lerombolták 1587-ben, 225 évvel később azonban a Spanyol királyság fővárosa lett és itt látott nyilvánosságot az első spanyol alkotmány.

Timestamp: 2007. szeptember 15, 9:07, 23°C, 99146 km
Cadiz mosolyogva fogadott, napsütéssel és minden út szélén égig (na jó, csak a 4-5. emeletig) érő pálmákkal. Megéheztünk. Szokás szerint először az Alfa kapott enni, aminek bizony ideje volt, alig majdnem 62 litert sikerült beletölteni a 63 literes tankba. Ha nem segít a Garmin kutat találni, rosszul is végződhetett volna, nem értem, miért hagyom mindig az utolsó pillanatra a tankolást. Innen a cadizi katedrális mögé hajtottunk, melynek tisztességes neve Catedral Nueva és barokk - neoklasszicista szülőktől származik. Aranysárga kupolája az egyik legnagyobb Spanyolországban. Az autót az út mellett leparkoltuk és megnéztük a katedrálist elölről is. Az előtte lévő tér kövekkel van kirakva, de 5 pálmafát ide is becsempésztek a zöldek. Éva képeslapot nézett, én fényképeztem és egy csomó fehér ruhás kínai matróz érkezése azt jelezte, ébred a város. Szempillantás alatt teltek meg a bárok és asztalkák, szombat révén sok hazai is az utcán reggelizett, többeknek speciális pástétomot, péksüteményt hoztak a pult alól, mi maradtunk az édes kifli, dzsem és capuccino mellett. Mivel az óceán színe/illata semmiben sem különbözött a tengerétől, úgy döntöttünk, elhagyjuk Spanyolországot és megnézünk valami más országot is.

Balra tartva Huelva irányába egy órán belül Portugáliában lehettünk volna, mi azonban jobbra tértünk és a legdélebbi spanyol helyet (Tarifa) sajnos elkerülve, megérkeztünk Angliába. Nem, nem tévedés, Gibraltár hivatalosan a királynő gyarmata a spanyol örökösödési háború (1701-1714) óta, s bár a spanyolok nap mint nap kétségbe vonják ezt a jogot, az idős hölgy nagyon makacs és nem enged, ill. a népszavazásokkal sem sikerült változtatni ezen az állapoton.

Cadiz és Gibraltár között említést érdemel a "Fehér városok útja", ami kb. 200 km-es kirándulás a Parque Naturale de la Sierra Grazalema körül. Tavak, hegyek, hófehérre meszelt házfalak és álomszép kilátások (peldául Gaucin). Ezt a kirándulást kihagytuk, mert azt gondoltuk, Gibraltár mindenért kárpótol majd.

Timestamp: 2007. szeptember 15, 12:30, 24°C, 99302 km
A szikla. Katonai stratégiai központ és turista látványosság. Európa egyik látványossága, utazásunk fele. Innen már nincs tovább. Senki nem kívánja, hogy tovább menjünk, első akadály a sor, egy vagyunk a 4 millió turista közül, akik meglátogaták a gyarmatot. Aztán repülő jön - a spanyolok nem engedik a légterükbe lépni az ide tartó repülőket, a tenger felől érkeznek a kifutóra, ilyenkor az autók piros lámpát kapnak, mert az út a leszállópályán vezet keresztül... Kicsi a hely, sok az ember. A vámőrök ritka mogorvák, pillantásuk megannyi borotva. De átengednek, angol földön vagyunk, szerencsére a közlekedés jobb oldalon zajlik.

A szikla mint a szlovák Kriváň, csak picit gömbölydedebb. Felette hatalmas felhők, meg-megakadnak a csúcson és rászállnak a Sziklára, csúfondárosan vigyorogva rám - hiába utaztál testvér, itt aztán nem lesz panoráma. Hiszek neki, de 4320 km után nem adjuk fel, s bár 27 EUR a 2 jegy, felvitetjük magunkat a 426 méter magas csúcsra. Ez volt az utolsó hely, ahol euróval tudtunk fizetni, máshol kötelező az angol font. Mintha nem lenne mindegy - nekik. Mert nekünk nagyon nem mindegy, váltanunk kell.

Megérkezünk a majmok világába. Rengeteg van belőlük, a legenda szerint addig lesznek itt az angolok, amíg az utolsó majom el nem tűnik. Ezért aztán az összes épkézláb angol majmot etet, ki él jobban? Picit félünk tőlük, de nem bántanak. Megállok az "innen látod Algéria partjait" táblánál és bámulok a tejfehér ködbe. Azt hiszem, ma a majmok játszák majd a főszerepet. Gibraltár teteje a köd nélkül is csalódás, a tetőn terpeszkedő beton építményt senki nem takarította a 2. világháború óta. Nem tudom, mit vártam, de ilyesvalamit nem. A harmincezres városka se tudott magához láncolni, bár kihagytuk a barlagot és 80 km-nyi folyosót, nem ültünk be a pub-ba egy kis focit nézni és még a múzeumot se néztük meg. Ami tetszett, az az Európa fok volt. A mór várral kezdődött, King Fahad Bin Abdul Aziz mecsetjével folytatódott és a legdélibb ponttal végződött. Bár a beton, aszfalt és kikopott fűcsomók szürrealisztikus képét még a kecses, hófehér mecset sem tudta feldobni, a "vándor az útja végére ért" érzés nagyon ott volt.

Szenvedtünk még egyet a parkolással, ugyanis a kikötőben csak gibraltári fonttal (vagy angollal) lehetett fizetni, ami miatt egy tizest be kellett váltanunk. A visszajáróért vettünk a KFC-ben csirkeszárnyat crispy sült hagymával, legalább letudtuk az ebédet, még ha ilyen durva módon is...

Timestamp: 2007. szeptember 15, 16:08, 24°C, 99313 km
Fantasztikus tájakon át száguldottunk Granada felé. Bár a száguldás szó picit túlzás, hiszen a Garminnak megparancsoltam, hogy ne vigyen autópályára. Szőlősök és olivaültetvények nőttek a vörös földből és borították a hegyoldalakat, mint megannyi hatalmas zöld lepedő. De a kopár csúcsok fennhangon hirdették, hogy a természet az úr, és az ember nem képes mindent meghódítani.

Timestamp: 2007. szeptember 15, 19:44, 28,5°C, 99583 km
Granada sugárútja picit be volt dugulva, egyre közelebb értünk a központhoz, annál reménytelenebb volt a dugó, a parkolóhelyekről nem is beszélve. Ráadásul meg kellett birkózni a spanyol gyalogosok abszolút előnyével is. Feladtuk, visszaaraszoltunk a sugárút elejére, ahol a föld alatti garázsban találtunk helyet. Gyalog indultunk vissza, jó két kilométer várt ránk. Szerencsére félúton rábukkantunk a Pan Y Dulces üzletre, ahol kapható volt minden, mi szem és szájnak ingere. Felszerelkeztünk pár édes péksüteménnyel és belevesztünk a tömegbe. A főtéren több virágárus is volt, de még mindig nem esett le, miről van szó. Lényegében csak a templom előtt kaptunk észbe, hogy Mária nap van. Csak egyet tudok mondani, ha valaki Mária napot szeretne látni, biztosan Spanyolországban tegye azt. Három emlék maradt meg bennem: a több száz ember a lassan kígyózó sorban, végtelen türelemmel várva arra, hogy kegyeletét leróhassa. A templomot teljes szélességében és kb. 9 méter magasságban elborították a csokrok, melyeket egy állványra erősítettek úgy, hogy a virágok néztek előre. A harmadik nagy dudálással kezdődött, hatalmas sebességgel egész csapat motoros száguldott a tömegbe. Az első ötletem az volt, hogy terrorista támadás... Mindenki teljesen feketében volt... Aztán a lefékeztek a templom előtt, előkerültek a virágok és letérdeltek Mária előtt. És abban a pillanatban mindenki egy és egyforma volt, nyugdíjas és fiatal, mérnök és esztergályos, mór és fehér. Nagyon felemelő látvány volt.

A vacsora éppúgy reménytelen volt, mint a parkolás. A spanyolok már eleve úgy jöttek, hogy éjjel kinn ülnek majd, mi viszont kezdtünk elfáradni, így megelégedtünk pár szem utcán pörkölt mandulával és aprósággal. Szerencsére egy közeli ETAP hotelben gond nélkül kaptunk szobát, így a 7. napot sikerült lezárnunk.


Költségek:
Autópálya 9,65 EUR
Gázolaj 61 EUR
Parkolás 5,75 EUR

Megtett távolság 483,5 km
Átlagfogyasztás 5.1 liter / 100 km
Átlagsebesség 75 km/h
Utazás ideje 6:19 óra

A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 4604,5 km
Átlagfogyasztás 4.8 liter / 100 km
Átlagsebesség 84 km/h
Utazás ideje 54:11 óra

----

A képek: