Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Timestamp: 2007. szeptember 16, 9:05, 17,5°C, 99600 km
La Alhambra (Vörös erőd) egy mór építésű palotakomplexum Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén. 1984 óta az UNESCO Világörökség része, nem véletlenül gondoltuk ki, hogy egy egész napot szánunk erre a helyre.

Reggel 9 órakor már a bejáratnál szteppeltünk, a sor végén. Szerencsére a spanyolok eszesebbek, mint az ember várná, így a sor végéről hamar kiszúrtam egy épületet, ahol bankkártyával lehetett automatákból jegyet vásárolni. 22 EUR volt a 2 jegy és az elsők között jutottunk be.

Az építkezést I. Muhammad alatt kezdték meg 1123-ban. Hihetetlen, de az 1492-es ostromot átvészelte és a keresztény királyok sem tették földdel egyelővé, az Allah nevével díszített falak mögött uralkodtak és csak kisebb beavatkozásokat tettek. A legnagyobb károk a francia megszállók nevéhez fűződik, 1812-ben felrobbantották az erődöt. Az említett vallások szerves együttlétét a természet köti össze; míg az Alcazaba, Naszrida paloták és a Generalife arab munka, addig V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom keresztény emlék. És köztük a természet 3 csodája: a zöld növényzet, a levegő és a víz. Nagyon nehéz szavakat találni arra tökéletes állapotra, ami Alhambra sajátja. A nagy meleg itt nem zavaró, mert a sok medence, vízvezeték, szökőkút légkondicionálóként működik. A fák és növények illatától édes a levegő, a szinek szemet kápráztatóak mégis nyugtatóak és kellemesek. Elég pár perces séta és az ideges megnyugszik, a beteg meggyógyul, a rossz ember megjavul. Szerintem Alhambra a világ egyik csodája.

S ebben az édenkertben olyan csodás építmények vannak, melyek számomra a Toledo, Cordoba, Sevilla által felépített mór csodára feltették a koronát. A patkóíves kapuk, az oszlopok és oszlopdíszek, de egész falkomplexumok a legapróbb részletekig kidolgozva - egyszerűen hihetetlen olyan ember számára, aki a szocializmus dísztelen műremekein nőtt fel.

Ki tudja, milyen lenne, ha mindhárom kertház megmaradt volna, nem csak a Generalife. Aki meditterán növénykertet akar látni, annak itt a helye. Ezen kívül itt a helye mindenkinek, aki magából profi fényképészt szeretne faragni: aki itt kattint egyet, garantáltan díjnyertes képet kap, a szinek és árnyékok játéka, a víz és zöld kombinációja a homokszínű épületekkel garantálja a sikert.

Egy életre szóló 4 órát töltöttünk itt el. Még éhesek sem voltunk, elég volt egy kis bagett az Alcazaba udvarában. Az autóba ülve visszatértünk a meséből a valóságba, illetve a 47 fokos autóba.

Szerencsére a légkondicionálás elég gyors és hatékony, így a harminc fokos külső hőmérséklet alá tudtunk menni. Ez azért volt fontos, mert egy elég nehéz mutatvány következett, a GR411 Európa egyik legmagasabban fekvő útvonala a Sierra Nevada 14 háromezer méter felett csúcsa körül. Ezt az utat sajnos a könyvünkön kívül senki nem ismerte, így az A395-ös utat választottuk. Az út jó darabon frissen volt aszfaltozva, így olyan tempót tudtam menni, hogy magam is meglepődtem. Solynieve magasságába jutottunk el, ami a GPS szerint 2275 méteres magasságot jelentett (tegnap Cadizban -2 métert írt ki). Tovább is mehettünk volna, de a Garmin nem mutatott erre használható utat és Éva gyomra is tiltakozni kezdett a kanyarok ellen. Pár óra alatt észak déli irányban átszelhettük volna a Sierra Nevadát az A348-as főútra, de inkább visszatértünk és megpróbáltunk az A92-es autópályán északról megkerülni a hegységet és felbukkanni valahol a tengerparton.

Egyszerre csak arra lettünk figyelmesek a hegyi utakon, hogy minden sarkon rendőrt látunk. Egy veterán autó jött szemben, kezdtünk megörülni, milyen veterán találkozóba futunk bele, de csak egy fokusz jött szemben, a tetőn nagy táblával: Atencion, prueba deportiva. STOP. Aztán 4 motoros rendőr. Aztán még egy. Aztán egy helikopter. Kezdem aggódni, mi a fene folyik itt? Szétkergettem a Nevadában a rénszarvasokat? Még egy motoros rendőr, lassít. Odajön hozzánk és üvölt, hogy menjünk a francba a rét közepére. Mivel eléggé agresszív volt a rábeszélőkészsége, kénytelen voltam legurulni az árokban, közben Alhambra összes istenét kértem, nehogy defektet kapjak. Megint jött egy Guardia Civil helikopter és 2 motoros rendőr... majd.... majd... felbukkant a nagy csapat: a Tour de Spain 2007 egyik futamába keveredtünk bele, vagy háromszáz biciklis fiatalember húzott el mellettünk. Micsoda élmények!

A dombok között alaposan megnőtt a fogyasztás, a pillanatnyi fogyasztás 14 liter körül is ingadozott, ami rögtön meglátszott a mutatón is, az Alfa éhes lett. Kapott fél tank gázolajat, én meg hideg uzsonnát a kúton (friss bagett, mortadella). Közben ünnepeltünk is egyet, az Alfa átlépte a százezredik kilométert, kirándulásunk pedig az ötezrediket.

Timestamp: 2007. szeptember 16, 18:55, 26,5°C, 100033 km
Hét óra volt, mire megérkeztünk Alicantébe. Hirtelen választás volt, semmit nem tudtunk erről a helyről. Kikötője, pálmákkal szegélyezett és mesésen kikövezett sétálóútja viszont magával ragadott és úgy döntöttünk, itt alszunk. Éppen egy kultúrális fesztiválva botlottunk, zenekarok játszottak, árusok árultak, mi meg csak nézelődtünk, mint a moziban. Vacsorára spanyol specialitás várt - csirkehús rizzsel (paelle), illetve kalmárhal (calamaros). Jól esett a meleg étel, 48 órája nem ettünk rendes meleg ételt. Éjjel 11-ig kinn csavarogtunk, élveztük a tenger illatát és a 27 fokos meleget.

Költségek:
Gázolaj 30 EUR
Parkolás 10,20 EUR

A mai nap adatai:
Megtett távolság 420,3 km
Átlagfogyasztás 5.2 liter / 100 km
Átlagsebesség 89 km/h
Utazás ideje 4:41 óra

A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 5051,2 km
Átlagfogyasztás 4.9 liter / 100 km
Átlagsebesség 83 km/h
Utazás ideje 59:52 óra