Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Timestamp: 2007. szeptember 14, 9:00, 18°C, 98842 km
Úgy ébredtünk, mint akit kicseréltek, semmi nyoma nem maradt a tegnapi fáradságnak és elkeseredett keresésnek. A hotelben nem kértünk reggelit, mert szerettünk volna valahol az utcán reggelizni, mint a helyiek. Úgy látszott ahhoz viszont túl korán van, a nap ugyan már nagyban a pálmafák teteje felé igyekezett, autóból is volt egy rakás az utakon, de az üzletek még zárva voltak. A tegnap oly barátságtalan sugárút alatt parkoltunk le a mélygarázsban, ahonnan csak pár lépés volt a történelmi városrész.

Bolyongásunk a Plaza de la Trinidad téren kezdtük, egy vörös-fehér díszítésű templomnál, a célunk pedig a világhírű mecset volt. Ez a rész, ill. ezen belül is a zsidó rész alig változott a 10. század óta, mikoris Cordoba a nyugati világ egyik legjelentősebb városa volt.

A reggelit fél tízkor kerítettük sorra, ekkor nyitott ki ugyanis az egyik helyi bár, ami nem volt a legszebb, legjobb, de egész profi kávéfőző masinája volt a kislánynak. Nem is csalódtunk, a croissant csokis volt és hihetetlenül friss, a cafe con leche (tejeskávé) meg olyan finom, hogy egy-egy hazai kávéförmedvény megkóstolása után mindig erre koncentrálok, hátha visszatér a lelki békém.

A Mezquita (mecset) jópár oldalt megérdemelne, de akit érdekel, úgyis utána jár más oldalakon, ezért nem akarom feleslegesen részletezni. Az 1200 éves építmény kellő bizonyítéka az iszlám erejének a pireneusi félszigeten. I. Abdurrahman építtette az eredeti mecsetet 785 és 787 között. Mivel több évszázadon keresztül foltozgatták és bővítették, nagyon sok stílus keveredik a falakon belül. A legdíszesebb a legszebb részek a X. század környékén épültek, míg a XVI. században a mecset több részét megsemmisítették és katedrálist emeltek a helyére. Az egykori minaret helyén ma a 93 méter magas Torre del Alminar (első kép) magasodik, mely kilátóként is megállja a helyét.

Először kívülről jártuk körbe a mecsetet, megcsodálva azt, amit eddig még sehol nem láttunk – a vallások teljes összefonódását. Bár előbb rombolást is említettem, itt a keresztény épületek gond nélkül nőttek ki a mór alapokból. Nem tudom, lusták voltak vagy toleránsak, de a mór és keresztény egyveleg varázsa több, mint nagyszerű. A falak 10-11 méter magasak, gyönyörűen díszítve – minden nyílás felett boltív, minden boltív vörös színnel és arab ornametekkel ékítve. Teljesen más világba csöppentünk. Körülnéztünk a környező kerámiaüzletekben is, illetve a vizigót templom kapujával szemben egy kis kerámiakiállításra is bukkantunk.

Bejáratként a Puerta del Perdon-t választottuk 1377-ben épült a Torre del Alminar tövében és a bűnösök itt nyertek feloldozást. Belül kisebb meglepetés ért, hiszen épületek helyett a Patio de los Naranjos-ba jutottunk, ami nem más, mint egy narancsliget. Annak idején itt tisztálkodtak a hívők az ima előtt. A liget gondozott, az egész komplexumnak csaknem harmadát elfoglalja. A belépő akárcsak a többi helyen, itt is 8 EUR volt fejenként.

Amit odabenn láttunk, nagyon nehéz szavakba önteni. A félhomályban 850 oszlop rajzolódik ki, márványból, jáspisból, gránitból, a boltívek vörös – fehér színnel díszítve, a lehető legaprólékosabban kidolgozva. Egymás mellett váltakoznak a kápolnák – hol egy arannyal befont keresztény, hol egy mihráb. A hátsó sarokban keresztény tempom az Utolsó vacsora egy érdekes interpretációjával, középen egy másik templom annyi arany díszítéssel, hogy kis híján napszemüveg kell, hogy meg ne vakuljon az ember.

Sétánk a régi vizimalom mellett vezetett tovább, majd egy helyi lángos bekapása után visszatértünk a parkolóba.


Timestamp: 2007. szeptember 14, 11:44, 25°C, 98848 km
Irány Sevilla, Andalúzia másik gyöngyszeme. Az út az autópályán gyors volt és kellemes, relatíve kevés autó és isteni minőségű aszfalt. Bár mindenhol ez lenne…

Timestamp: 2007. szeptember 14, 13:30, 27°C, 98996 km
Sevilla egy nagy nagy káosz. Autó autó hátán, dugó dugó hátán. Mivel nem volt tervben, nem is néztük nagyon át, hova menjünk, hol parkoljunk, milyen irányt válasszunk. Megállni viszont nem volt hol. Gyorsan átprogramoztam a Garmint, hogy keressen parkolóhelyet, erre meg akart ford ítani, ami nem egy egyszerű dolog 3x3 + 2x2 sáv esetén. Ráadásul a két sávból többen a másik 3-ba tolakodtak, így keresztben álltak azok előtt, akik már zöldet kapta. Jó kis káosz, inkább arrébb mentem, hogy ott fordulok meg, mikor egy gyönyörű parkolóhelyet pillantottam meg, amit nem hagyhattam ki. Nagy volt, árnyékos és ingyenes. Mikor kiszálltunk, akkor derült ki, hogy a Lope de Vega színház mögött vagyunk. Nem éppen a történelmi központ, de gyalog alig tíz percről volt szó, így nyakunkba vettük a lábunk. Több szép épület mellett sétáltunk el, az egyik azt hiszem egyetem volt, a másik meg egy minimum 6 csillagos hotel olyan kulisszával, hogy királyok sem kívánhattak és kaphattak különbet. A Guadalquivir folyó partján az EXPO óta az El Arenal rész a legfelkapottabb. A 17. században eliszaposodott ez a rész, bűnözők paradicsoma lett. Mi azonban a Santa Cruz városrész szűk utcáira, erre a romantikus és bájos részre voltunk kiváncsiak.

Aztán a maga teljes nagyszerűségében felbukkant a katedrális is. Az eddig látottaktól annyiban különbözött, hogy nem volt a történelmi városrész girbegurba utcácskái közé begyömöszölve, hanem fennségesen trónolt a számára kijelölt helyen. A La Giraldia gótikus katedrális mór harangtoronnyal. Körülötte több remek épület és látványosság kapott helyet, mint a püspöki palota a XVIII. századból, a Hospital de los Venerables, ami XVII. századbeli barokk kastély, Museo de Arte, Archivo de Indias – itt vannak összegyűjtve a spanyol kolonizáció dokumentumai, Plaza del Triunfo – barokk Szűz Mária szobor 1755-ből, a földrengés emlékére emelték. A legnagyobb nevezetesség viszont a Real Alcazar avagy királyi palota.

Megint éhesek voltunk, addig kanyarogtunk a szűk utcák között, mígnem az egyik „bodega” meg nem tetszett Évának is (én rögtön az első helyen leülnék), megmagyarázhatatlan kritériumai alapján. A Bodega Gongora kínálata egész jó volt, az utcán zenészek húzták és a magas épületek kellemes árnyékot biztosítottak. Tapas tányért kértem, ami nem volt a legjobb ötlet. 4 féle ételt kaptam, garnélarákot csipszel, sajtot csipszel, orosz salátát és paellet (csirke, rizs, zöldség). Az ízek remekek, a változatosságra sem lehetett panasz, de a mennyiség nem a mai tempónkhoz volt igazítva. Bezzeg Éva olyan sült halat kapott, hogy két napig azon járt az eszem.

A katedrálist és a palotát is kihagytuk, sétánk a bevásárlóutcák felé vezetett. A kerámiaboltokat felváltották a ruhás üzletek, a többségükben a Flamenco nélkülözhetetlen kellékeivel. E tánc eredetét ma már nem nagyon lehet kinyomozni, a középkorba nyúlik vissza, főleg a cigányok voltak a mesterei, majd andalúz, mór, zsidó, keresztény motívumokkal egészült ki, mígnem majdnem feledésbe merült. A XVIII. században szerencsére újra feltámadt és manapság Andalúzia illetve Spanyolország egyik fő jellemzőjeként ismert. Este 8-tól minden jobb helyen fellépések vannak, igazi helyi attrakció.

Visszafele nem tudtam ellenállni a La Giraldiának. Ahogy odasétáltam a harangtorony alá és felnéztem a hatalmas falakra, tudtam, hogy be kell mennem. Évát meggyőzni egy pillanat volt és már váltottuk is a jegyet (2 személyre 15 EUR). A cordobaihoz hasonlóan itt is fennmaradt pár mór elem, például a narancsliget. Aki profi képeket akar, de nincs tehetsége, csinálja azt, amit én – olyan képeket hoztam haza, hogy mindenki a csodájára jár. A kereszténység jegyében 1401-ben kezdődtek meg a munkálatok Európa legnagyobb katedrálisán egy XII. században épült mecset alapjain. A legfontosabb látnivaló a Capilla Mayor, az arannyal díszített főoltár. Ha cordobában sokalltam az aranyat, itt 66x annyi van, szinte még a levegő is arany színű. A főoltár hatalmas, 500 éves masszív vaskapuval zárható. A következő látnivaló Kolombusz sírhelye az 1890-es évekből. A fő attrakció azonban a torony megmászása. Nem tudom, milyen magassagba visznek fel a lépcsők, de éppen elég arra, hogy átgondolja az ember az egész életét, mire felér és belássa az egész várost, a környéken divatos háztetői medencékben lubickoló hölgyekkel együtt… Fenomenális élmény volt!

Az autóhoz a Garminnal vitettem magam, azt hiszem először próbáltam ki a gyalogos funkciót. A magas épületek miatt nehéz volt jelet fogni, de mikor megvolt a 4 műhold, már gond nélkül vitt az autóhoz. Mégpedig egy fantasztikus parkon keresztül, ahol évszázados fák tövében sétáltunk, és esküszöm az égig értek. A pálmák közt szökőkutak, kék kerámiával díszített padok kínálták magukat. Nagyszerű hely a túlzsúfoltság és szmog ellen. Kár, hogy nincs több ilyen a világban…

Timestamp: 2007. szeptember 14, 17:45, 29°C, 98996 km
Sevilla nevezetességeinek csak töredékét láttuk, mégsem akaródzott tovább itt időzni, korán volt még és ideje volt a komor falakat kicserélni valami másra. Mondjuk valami speciálisan spanyolra, amit nem lehet könyvekben fellapozni.

Timestamp: 2007. szeptember 14, 18:55, 99103 km
Jerez de la Fronteira 250.000 lakosú spanyol városka, nevét főleg a bor szakértői ismerik. A nagyobb városokkal, mint Sevilla vagy Cadiz remek minőségű autópálya köti össze, ami remek alkalomnak látszott, hogyan találni kisvárosi nem túl drága hotelt, ahol este megihatunk egy pohár bort. Vagy kettőt.

Jerez olyan kicsi, hogy sok utikönyvben meg sem említik. Ha azt hallja valaki, hogy sherry, rögtön felkapja a fejét és bólogat, igen a cseresznye… Pedig hatalmas tévedés, a sherrynek ugyanis semmi köze a cseresznyéhez, a sherry borkülönlegesség, melyet csak itt készítenek. Sanlucartól Cadizig húzódnak ugyanis azok a fehér „albariza” földek, melyeken a Palomino és Pedro Ximenez szőlőfajták teremnek. Ha ehhez hozzávesszük Jerez klímáját – Európa egyik legnaposabb helye, melyet remekül egészít ki a tengeri felől áramló friss szellő. Két fő típusa van a sherrynek, a „fino” a szárazabb, a tiszta szőlőpárlat hozzáadása után 15,5 fokos, míg az „oloroso” édesebb és 18 fokos. Ezeken kívül van még több fajta is, de nekem ennyi elég volt…

A Garmin gyorsan talált is egy jó hotelt, csak 2 baj volt vele: a központtól autóval negyed órára volt és tele volt. A szomszéd hotel is tele volt. Minden tele volt németekkel, tiszta Tokaj, ezek a németek mindig megtalálják a legjobb helyeket. A központban sem volt jobb a helyzet, sorra szedtük a hoteleket a Garmin szerint, de minden tele volt. Araszoltunk az embertömegben, mígnem találtunk egy hotelt parkolóval – százhúsz európai pénzért plusz parkoló. Na neee, kisvárosban vagyunk. Ott hagytam az autót és gyalog indultunk tovább. Alig száz méterrel arrébb egy nagyon szép hotelt találtunk, bár az utca felől csak egy felújított kis épület látszott. A Hotel Nova Centro csak két csillagos volt, de Egyiptomban simán 4 is lehetett volna  A gond csak az volt, hogy a parkolója 2 utcával arrébb volt – egy hatalmas hangár, kopott, málló falakkal , vörös csíkos kapuval, kopott Garage Nacional felirattal. Ha már ilyen gyanús formájú, azt reméltem, hogy legalább jó helyet találnak nekünk. Találtak is – dinamikus helyet. Ott kellett ugyanis hagyni a kulcsot, hogy ha kell, arrébb tudják vinni az autót. Ha először parkoltam volna így, a guta megüt és kétszáz kilométeres sebességgel húzunk innen, de aki Nápolyban edződött, annak ez már meg sem kottyan.

Fél nyolc volt, végre mindenkinek fedél volt a feje felett, mehettünk sétálni. Egy helyi ünnepségbe futottunk bele, bábszínház és zene szórakoztatta az embereket. Mi meg csak lestük a kirakatokat, mert ennyi szőttes csodát ritkán látni egy helyen. Válogatott anyagok, minden, ami egy varrónő álma. Az én álmom viszont egy nagyon hideg sherry volt olivával. Tio Pepe – az egyik leghíresebb márka esett áldozatul és meg kell hogy mondjam, nagyon kedves emlék marad. Olyannyira, hogy vettünk is pár üveggel.

Költségek:
Parkolás 3,45 EUR
Ebéd 40 EUR
Szállás 51 EUR
Belépők 31 EUR

A mai nap adatai:
Megtett távolság 261 km
Átlagfogyasztás 4.7 liter / 100 km
Átlagsebesség 83 km/h
Utazás ideje 4:02 óra

A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 4120,8 km
Átlagfogyasztás 4.8 liter / 100 km
Átlagsebesség 85 km/h
Utazás ideje 47:47 óra

----

A képek:
1. Cordoba – Mezquita – Torre del Alminar
2. Cordoba – Mezquita - külső fal
3. Sevilla – La Giraldia
4. Sevilla madártávlatból