Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Szerencsére másnaposságnak nyoma se volt, tökéletes hangulatban ébredtünk valamivel 8 óra után. A könnyű reggeli után, mely friss croissant, vaj, dzsem, narancslé és kávé kombinációból állt, rögtön útra is keltünk Barcelona irányába. Reggeli közben terveztünk, hogyan osszuk be a napot, hiszen Barcelonára marad az egész holnapi nap, akkor picit felesleges még a mai nap felét is ott tölteni. Nem mintha Barcelona nem lenne nagyszerű város, de egy nap elég. Ha viszont az egy napot déltől déltől számítom, akkor holnapután lesz gond, mert túl későn érünk majd Franciaországba. Spanyolország viszont nem arról híres, hogy csak Barcelonája lenne, nem kellett sok keresgélés, hol betervezzünk egy fél napos túrát a nagyváros közelében. Addig is várt ránk egy kb. 350 kilométeres út, ideje volt indulni.

Timestamp: 2007.09.18., 8:50, 24.5°C, 100074 km
A nagyváros irányába vezető AP-7-es úton kellemetlen meglepetés ért, az autópálya újra fizetős lett. Igaz, a 134 kilométeres szakaszt jó ötven perc alatt lehúztuk, de a 13 EUR egész borsos árnak tűnt. Később kiderült, hogy ez még csak a kezdet... Ebédre Valenciában akartam megállni, de kigondoltuk, egy ebbe a kirándulásba ez a város nem fér bele. Végül egy Autogrillben álltunk meg, meglepően jó választékkal, sok kamionsofőrrel és az elmaradhatatlan játékautomatákkal. Minden spanyol született gambler, az ebéd visszajárója automatikusan a félkarú rablóé. Hideg tálat ettünk: orosz salátát (a spanyolok imádják), chorizot, jambont (ez sokszor legalább olyan jó, mint a prosciutto crudo), hozzá friss bagettet és tejeskávét. Az Alfa nem volt ilyen válogatós, elég volt neki a 45 liter gázolaj.

A további út Paejo isten jegyében zajlott. Az elején csak dünnyögtem, de később már kimondottan idegesített. Először áldoztunk 16 pénzt. Aztán 15 kilométerrel arrébb 1,30-at. Újabb 15 kilométer ezúttal 1,40 EUR. 12 kilométer szakasz, újabb 2,72 EUR. 9 perccel később 4,85 EUR. Biztos, hogy ezt így kellett megoldani?

A megváltás akkor következett, mikor az Autopista del Mediterrani-t felváltotta a Carretare de Abrera a Manresa, vagyis a C-55. A Parc Natural de la Muntanya de Montserrat már a főútról is olyan impozáns látvány, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a sziklák csábításának (Mont serrat = Fogas hegy). Míg a nemzeti part a természet szerelmeseinek, a hegyek a túrázóknak és hegymászóknak, addig a Szűz Mária bencés kolostor zarándokok millióinak nyújt feloldozást. Persze az autózás szerelmesei is megkapják a saját adagukat. A kanyarokban az oldalgyorsulás adagot, a turistabuszt utolérve a korom és lassulás adagot. Előzni veszélyes, de izgalmas. Ahol lehetetlen, ott pihenőt tartottunk és újabb 5 perc gumisikongás várt ránk, mígnem újra utolértük a buszt. Fantasztikus hely.

A parkoló elég nagy volt, így örömmel indultunk el a kolostor megtekintésére. Meglepő volt, mennyi lengyel autó parkolt itt, de úgy néztem, a turisták inkább autóbuszokkal érkeztek. Az első igazi meglepetés akkor ért, mikor kiderült, a sziklába vésett „kolostorka” valójában egy hatalmas épületkomplexus. Őszintén szólva azt hittem, valami olyan lesz az egész, mint Le Puy volt, vagyis egy kis templomka, ahol a La Moreneta (kis fekete = a szobor valószínűleg megérhetett) szobrát őrzik. Nos, a szobrot, valóban itt őrzik, de a bazilika főoltárán. Az ereklye eredete bizonytalan, a fanatikus hívők szerint a Szűz Máriát és a fején koronát viselő gyermek Jézust ábrázoló szobrocskát maga Lukács apostol faragta, és Szent Péter hozta a sziklák közé csaknem kétezer évvel ezelőtt. A VIII. században a szobrocskát a mórok elől egy barlangba menekítették, mígnem 890 körül egy juhász furcsa fényt látott, és énekszót hallott a hegyen. Azonnal jelentette az esetet a püspöknek, aki ezáltal rábukkant az elveszettnek hitt faszoborra. A csodás jelenség tiszteletére Sifredo el Valloso barcelonai főúr kis templomot állíttatott a Montserraton és a sikertörténet megkezdődött. A rádiókarbon vizsgálatok szerint azonban valamikor a 12. században keletkezett a csodás tárgy. Egy azonban biztos, 1881 óta a fekete Szűz Mária Katalánia védőszentje.

Utunk a Placa de la Creu térre vezetett, bal oldalon szakadék és felvonó, a jobb oldalon üzletek, árusok, az egész kommersz része. A természet gondoskodott a hangulatról és ateista legyen a talpán, akit nem érint meg a felsőbbrendű lény létezésének érzése. Itt található a múzeum is, olyan 19. és 20. századi művészek alkotásaival, mint El Greco, Picasso, Monet, Dalí, Renoir, Miró, Chagall, Le Corbuisier... A könyvtárban pedig kétszázezer kötet és kétezer történelmi kézirat van. Vékony utcácskán át jutunk egy szinttel feljebb, a Placa de Santa Maria-ra. A gótikus kolostor mintegy 900 éves, a bazilika neoreneszánsz homlokzatával tűnik ki. Az udvart boltíves falak veszik körül, az ívek között 2 méteres fehér szobrokkal, a háttérben a mesés katalán tájjal.

A bazilika belseje minden zarándok célja, de ez turistasor, nem a Granadában látott hívők serege. Hiába a színes üvegeket áttetsző fény, a komor hangulat, a táj által keltett tisztelet és félelelem ember által alkotott tökéletes kicsúcsosodása, az istenfélő érzések tovatűnnek, ahogy az ember meglátja a zajos turistákat, korláton ugrándozó gyerekeket, tolakodó és hangoskodó népséget, és oda a hangulat. Ha nem lennének itt a turisták, ez a hely önmagában elegendő, hogy megtérjen az eltévelygett bárány, így azonban csalódás volt számomra. Aki teheti, nem nyáron látogasson ide.

A csodaszoborra akkora tömeg várt, hogy semmi kedvünk nem volt besorakozni. Számomra úgyis furcsa a leboruló, zokogó, hisztérikusan vonagló – és szerintem álszent szoborimádat. Inkább leültünk egy kis meditáció erejéig a főoltárral szemben és egyrészt figyeltem a fenn elvonuló, hajlongó tömeget, másrészt – a magam módján – elmondtam egy imát a szombaton helikopterbalesetben elhunyt rallyvilágbajnok, Colin McRae emlékére. Élt 39 évet, a fia ötöt...

Picit komor hangulatban sétáltunk a parkolóba, majd pár ajándékszobrocskát vásároltunk azoknak, akikre gondoltunk. A visszaút alig 60 km-e alatt még egyszer fizettünk 1,85 EUR-t, majd Barcelona külvárosában egy gyorsvasút szomszédságában szállást foglaltunk. Innen már sehova nem akaródzott menni (fáradtak is voltunk és az idő nagyon esőre állt), szerencsére a hotel mellett volt egy Viena nevű gyorsétterem, ahol az alpesi ételeket és osztrák gasztronómiát próbálták ötvözni a manapság népszerű gyorséttermekkel. Hát, nem lesz a kedvenc helyem, de a bizonyos skót nevű étteremlánctól jópár kategóriával jobb volt.

Timestamp: 2007.09.18., 18:56, 23°C, 100757 km



Költségek:
Autópálya 40,82 EUR
Gázolaj 45 EUR
Parkolás 4 EUR


Megtett távolság 683 km
Átlagfogyasztás 5.2 liter / 100 km
Átlagsebesség 100 km/h
Utazás ideje 6:45 óra

A teljes kirándulás adatai:

A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 5734,2 km
Átlagfogyasztás 4.9 liter / 100 km
Átlagsebesség 84 km/h
Utazás ideje 66:37 óra