Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A gyorsvasútból nem sokat hallottunk, hála a dupla műanyag ablakoknak, így remek reggelnek ígérkezett a mai. A beborult ég miatt 17.5°C-ra esett vissza a hőmérséklet, jó tíz napja nem éreztem ilyen hideget. A reggeli a szokásos vaj-dzsem-narancslé-kávé volt ezúttal is.

Timestamp: 2007.09.19., 8:45, 17.5°C, 100757 km
Ha Barcelona, akkor paege. Fizetni, fizetni. Mire beértünk a központba, már nem is emlékszem hányszor szedtek sápot. A Garminnak köszönhetően gond nélkül megtaláltuk a Földközi tenger harmadik legnagyobb kikötővárosa legnagyobb nevezetességét, a Sagrada Famíliát. A közelben parkolót is találtunk, mehettünk megcsodálni a Antoni Gaudí nagy művét. A Temple Expiatori de la Sagrada Família (A szent család engesztelő temploma) bazilika. Vagyis lesz. Az alapokat nem ő tervezte, de Villar neogótius templomot álmodott ide, de nem is fogott neki igazán. Gaudí 1883-ban kapcsolódott be és apait, anyait beleadva egy akkora organikus bazilikát álmodott meg, hogy a mai napig sem sikerült befejezni. Mivel csak adományokból épül, állítólag még egy évszázadba is beletelhet, mire elkészül. Levettem a kalapom a monumentális mű előtt. Megcsodáltam a Születés Kapuját (façana del Naixement) és elismertem, hogy méltán az UNESCO világörökség része. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogyan sikerült megelőznie látogatottságban a madridi Pradot vagy Alhambrát, az viszont tény, hogy évi 2.5 millió látogatójával a legnépszerűbb műemlék. Számomra egy közepes szintű attrakció, mivel Éva nem erőltette, nem is mentünk be. Maga az organikus építészet hozzám közel áll, hiszen az épületet az tér szerves részévé próbálja tenni, ráadásul a bazilika sokkal régebbinek is néz ki, mégis van benne valami, ami inkább taszít, mint vonz. Részleteiben azonban tényleg mestermű, rengeteg jó képet készítettem.

A legtöbb turista a Sagrada Familia után Gaudí többi művét keresi fel (Güell Park, Casa Mila, Casa Battló, ...), én viszont a nagy felismerés után, hogy nem leszek soha Gaudí fan, inkább a másik kommersz attrakciót, a Les Rambles sétálóutcát választottam. A parkolással itt sem volt túl nagy gond, mehettünk. Miért a sétálóutca? Szerintem aki pár órát szeretne itt tölteni, ez az ideális választás. Fákkal szegélyezett széles sugárút, innen nyílik mindenből egy kicsi, ami Barcelonát jellemzi. Mi valahol a közepén parkoltunk, ezért először jobbra indultunk. Placa de la Boqueria és Miró mozaikpadlója, messziről felismerni a ház sarkán kígyózó art deco sárkányról. Gran Teatre del Liceu – az operaház, ami 1994-ben leégett. Placa Reial – neoklasszicista Gaudí munkák, szökőkút, pálmák. A pálmák szerencsére valódiak, Antoninak ebben nem volt benne az ujja. Aztán Palau Güell, úristen, megint egy Gaudí mű. Szerencsére felújítás alatt, az egész szépen le van takarva. Nem is értem, miért nem Gaudiburg vagy Gaudicity a város neve... Bár azt hiszem mint sok minden, ez is megmagyarázható. Mikor a 19. század végén megjelent az új stílus, mint a szecesszió „mellékága”, a katalán nacionalizmus mit kifejezőeszközt felkarolta a művészeket. Ha az itteniek Gaudí műveit látják, valahol legbelül talán megdobogtatja a katalán szíveket. Picit arrébb egy viaszfigura múzeum volt, amit szintén kihagytunk. Végül a kikötő következett Kolombusz Kristóf emlékművel (Momument a Coloni). Visszasétáltunk a sárkányhoz, közben jó nagyokat nevettünk a bohóckodó pantomim művészeken. Ezek unatkozó emberek, akik megunták, hogy normális polgári munkát végezzenek és inkább színesre festik magunkat és egy marék apróért turistákkal fényképezkednek. Volt belőlük vagy száz. Picit kevesebben, de akadtak jópáran, voltak a művészek, akik karikatúrát rajzoltak pár perc alatt vagy egész komoly festményt is – a kívánság és pénztárca vastagság függvényében.

Számomra az eddig legjobb hely a Mercat de Sant Josep volt, vagyis a piac. Nem is tudom leírni, azt a tökélyt, amit a sok rendezett áru nyújtott. Minden, az utolsó halporcikáig minden hangosan kiabált, hogy engem vegyél meg, friss vagyok. Fantasztikus látvany volt és felemelő séta. De beszéljenek helyettem inkább a képek.

Barcelona építészete jelentős. Egyféleképp lehetett csak a Gaudís (rém)álmot törölni, éspedig valami eredetibb alkotással. Mivel majdnem minden nagyváros katedrálisát láttuk már, ezúttal a sport felé vonzódtam, konkrétan kigondoltam, hogy megnézzük a Camp Nou-t. A csaknem százezer férőhelyes stadion Európa legnagyobb stadionja. A családi béke érdekében azonban kimaradt, illetve kompromisszumként elindultunk a szűk óvárosi utcákon, hogy megtaláljuk a katedrálist. Gond nélkül megtaláltuk, azonban itt is csalódtunk, a monumentális épületbe a spanyol kormány éppen akkor pumpált 796 ezer EUR-t, minek következtében az egész homlokzat állványok és takarók mögött rejtőzött. Cserébe viszont a belső rész látogatható volt és a Santa Lucia téren régiségpiacra bukkantunk.

Ami a katedrálist illeti, 1298-ban kezdték építeni és több történelmi korból származó emlék is fennmaradt. Számomra az egyik legbizarrabb Kolombusz korából származik, 6 szerencsétlen indiánt kereszteltek itt jó kereszténnyé, gondolom kardheggyel a torkuk alatt. Annál inkább tetszettek a faragott padok a XV. századból. A gótikus belső 28 oldalkápolnával van szegélyezve. A külsőből sokat nem láttunk, minden esetre egyedi látvány volt a nyitott fő kupola a mindenki számára látható haranggal.

Visszafele megálltunk egy üzletben, ahol sonkás kiflit, falafelt és gyümölcsöt vásároltunk, majd elbúcsúztunk a katalán fővárostól. A francia határ mintegy 135 km, vagyis körülbelül 1 óra, ebből 122 az autópálya 11 EUR-ért. Mivel a spanyol üzemanyagárak jóval alacsonyabbak (1,027 EUR/liter), mint a franciák, még a határ előtt teletankoltuk az autót.

Timestamp: 2007.09.19., 15:20, 21.5°C, 100957 km
Újra gall földön vagyunk! Alig vártam, hogy végre megállhassunk Marseilles városában, a Ricard Pastis hazájában. A kilométerek azonban lassabban fogytak, mint az elképzeltem, hiába a magas autópálya díjak (itt is kb. úgy jött ki, hogy 10 EUR 100 kilométerre). Késő délután volt már és Marseillesbe csak akkor érte volna meg letérni, ha ott alszunk, én viszont már kigondoltam, hogy a naplementét St. Tropez partjain akarom tölteni. Azt azonban jól elfelejtettem, hogy a Cote d’Azur közelében még lassabb lesz a forgalom, azt meg elfelejtettem megnézni, hogy St. Tropez picit messzebb van, mint gondoltam. Szóval kimaradt Marseilles és az autópályáról letérve kaptam észbe, hogy ez nem pár méter lesz, hanem az egész partvonalon végig kell faluzni, és az öböl túloldalán van Cruchet felügyelő városa.

Timestamp: 2007.09.19., 19:20, 101474 km
Zabálnivaló tengerparti városkákon döcögtünk a hírességek kedvence felé. Útközben meglepően sok kempinget láttunk, soha nem gondoltam volna, hogy itt is vannak kempingek. Persze a gazdagság általában kis helyre koncentrálódik és itt bizony volt gazdagság, amit főleg a parkolókban álló autócsodák, de a gyönyörűen rendben tartott házak és környékeik bizonyítottak legjobban. A kikötőben parkoltunk le és majdnem lekéstük a naplementét. Felkészületlenül érkeztünk, ezért úgy gondoltuk, megnézzük a híres nevezetes Gendarmerie házat (Louis Funes feledhetetlen filmjéből ismeri a világ), majd bekapunk valamit, aztán séta a kikötőben (jacht választással ).

A rendőrök házát meg is találtuk eldugva, azt hittem a turisták miatt ki lesz világítva és rendbe lesz rakva, de nem, a kiszolgált rendőrállomás pont úgy nézett ki, mint egy kiszolgált rendőrállomás. Hogy mik vannak... Egyetlen hollywoodi ismerősömmel se futottunk össze, így kénytelenek voltunk a medencés villát ill. luxusjachtot egy sima pizzériára cserélni. A pizza finom volt, a bor nagyszerű és megfelelő hőmérsékletű. A romantikus vacsora a kikötőben ért véget, irigykedtünk egy sort, aztán kinéztem, milyen jachtot szerzek majd az apunak, ha nyugdíjba megy. Az egyik kisebb jacht gazdája picit meglepett, mikor a partra emeltek egy szürke Ferrarit. Az egyik dolog, hogy hajón cipeli az autóját, de hogy lehet szürke Ferrarit venni? Vagy a vörös szín már klisé?

Azt már nem tudom utólag megmondani, miért gondoltam ki 21 óra után, hogy Nizzában akarok aludni. De kigondoltam és majdnem 1 órát utaztam, hogy odaérjek. Aztán jött a csalódás, az egész környéken egyetlen szabad szállás nem volt. Egyre távolabb kerültünk a várostól és a tengertől, de mindenhol ugyanaz volt a válasz: Cote d’Azur is Cote d’Azur, everything occupied. Sorry, no free rooms... Vagyis minden foglalt. Az összes hotelt végigjártuk a Garmin listája szerint, de nem találtunk szállást. Már 23.30 óra is elmúlt, mikor csoda történt, egy szimpla IBIS ** hotelben találtunk egyetlen szabad szobát. A tengertől ugyan nagyon messze az elképzelt álomszállástól még messzebb, de volt zuhany és ágy, akkor másra nem is vágytunk. Igaz, nyolcvan EUR-t kértek, igaz, egész éjjel kibírhatatlanul búgott valami, de 760 kilométer autózás és legalább 20 km gyaloglás után azt hiszem egy tábori ágyon is úgy aludtunk volna, mint a bunda.


Költségek:
Autópálya 50,87 EUR
Gázolaj 48,28 EUR
Parkolás 14,70 EUR


Megtett távolság 760,7 km
Átlagfogyasztás 4.8 liter / 100 km
Átlagsebesség 93 km/h
Utazás ideje 8:05 óra

A teljes kirándulás adatai:

A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 6562,4 km
Átlagfogyasztás 4.9 liter / 100 km
Átlagsebesség 84 km/h
Utazás ideje 77:26 óra